Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1918-04-28 / 17. szám

17. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 81. oidal. dag, találékony lelke derűs, meleg sugárt árasztott környezete kedélyére. Megédesítette mások bánatát, felvidította szomorúságát, eloszlatta aggodalmát; de a maga keresztjét és fájdalmát el bírta rejteni mindenki előtt. Az utóbbi időkben is csak sáppadt arcáról, meg­kínzott alakjáról láttuk, hogy beteg már nagyon. Má­soknak csak örömöt adott, pedig neki csak bánata volt. Ezért emlékezetünkben úgy él, amint csodálatos bőséggel, mesteri kezekkel pazaron hintette a derűt, napfényt, könnyeket fakasztó vidámságot, — fehér asz­­tal mellett, — a lelkűnkbe. Olyan volt, mint a kiváló bűvész, ki egy kis do­bozból egymásután szedi elő s halmozza fel az egész asztalt megtöltő mennyiségben csodásnál csodásabb tárgyait. A legegyszerűbb gondolat, sokszor egy jelentő­­ségtelen szó kimeríthetetlen tenger volt neki, miből játszi könnyedséggel hozta elő a könyetfakasztóan vi­dám gondolatok változatos sokaságát. Mint harmat-N gyöngyön a napsugár, úgy tündöklött az ő beszédein a bájos humor. Akkor volt igazán elemében, ha előtte valaki nagyot mondott. Felkelt és boncoló kezébe vette azt a „nagyot“. Egymásután szedegette le róla a valóságot elfedező felső ruhákat, finoman, tapintatosan, kímélettel, mulat­­tatóan. Amint növekedtek az értéktelen ruhadarabok : úgy fogyott, apadt, kisebbedéit a nagy dolog, s ami­kor végre szemünk előtt felmutatta mesteri kezében : felhangzott a kacaj, hullottak a szemekből az édes könyek, kitört az elragadtatás zaja ; mert a nagy dolog helyén ott volt a „ridiculus mus“. A gondolatvilág legszélső határairól bámulatos találékonysággal tudta összehordani az ellentétes állí­tásokat, képeket, s azokat mesteri módon s mégis oly fonák mesterkéltséggel tudta összeházasítani, hogy hangos kacagását senki sem tarthatta vissza. A mai időben divatos kétértelmű frivolság mesz­­sze állott tőle. Kifejezései erkölcsi szempontból ragyogó tiszták, senkit sem bántok; gondolatvilága gazdag; humora bájos, mint a fülemile dala, mint a rózsaillat... Gazdag lelkű ember! Sokszor felvidítottad a lelkünket. Szivünkből bájos, tréfás szavaiddal sokszor kivetted a fájó érzéseket; édes könyeket sokszor csal­tál szemeinkbe s utoljára mégis nagyon megszomorí­­iottál. Te már csendesen pihensz; de nekünk „fáj a szivünk, fáj utánnad“. Soós Károly búcsi lelkész. Konventi ülések, v Egyetemes konventünk f. évi tavaszi üléseit f. hó 24-én kezdődőleg tartotta dr. Baltazár Dezső püspök és gróf Degenfeld József főgondnok urak el­nöklete alatt. A konventi rendes tagok öt kivételével megjelentek; a megjelenésben akadályozottak helyett a póttagok behivattak; így a mi egyházkerületünkből Czike Lajos úr helyére Kis József. Baltazár püspök imája után Degenfeld gróf üd­vözölte Nagy Károlyt, az- erdélyi egyházkerület új püspökét, aki néhány szóval köszönetét mondott az üdvözlésért. Ezután Sass Béla előadó a konventi el­nökség jelentését ismertette a hadbavonultak lelki gondozásáról. Az ismertetés után Tisza István gróf emelkedett szólásra és a konvent tagok általános nagy figyelme közben kijelentette, hogy a jelentést tudomásul veszi, elismerését fejezi ki a konventi elnökségnek a hívek lelki gondozása terén tett intézkedéseiért, de szóvá kell tennie egy szomorú, személyes tapasztalatát. Annál a hadosztálynál, melynél szolgálatot teljesítek, — mon­dotta Tisza — van egy katholikus lelkész, egy jezsuita pap, aki igazán kifogástalanul teljesíti kötelességét. Ha künn járok a rajvonalban, úgyszólván minden ne­gyedik nap elém kerül. A hadosztálynál van egy evan­gélikus lelkész is, aki, valahányszor hívtam, kijött a rajvonalba és többször kénytelen voltam egyházi funkcióknál az ő segítségét igénybe venni, még ha református katonáról is volt szó. Mert az én ezredem­­nél, — folytatta Tisza emelt hangon — ennél a gyö­nyörű ezrednél, amely a nagy magyar Alföld szin­­magyar fiaiból rekrutálódott, van ugyan egy református pap, de ezt két hónap alatt egyetlen egyszer sem lát­tam künn a rajvonalban. Hivattam többször, de nem jött, nekem, a hadosztályparancsnok hívásának sem engedelmeskedett. Elképzelhető, milyenek lehetnek a viszonyok más ezredeknél, ahol a hadosztályparancs­noknak teljesen közömbös, vájjon künn jár-e a pap a rajvonalban, vagy sem. Kéri a felügyelő püspököt, hogy minél gyakrabban végezze az ellenőrzést, hogy eredménye is legyen. Tisza István gróf fölszólalására Baltazár püspök kijelentette, hogy amennyire csak nagy elfoglaltsága engedi, személyesen végzi az ellenőrzést, de,ez mégis egész embert kívánna. A konkrét esetről tudomása van és a vizsgálatot elrendelte. Petri Elek püspök energikus intézkedést sürgetett ez ellen a lelkész ellen és kérte, hogy tegyenek lépéseket sürgős hazahívása iránt. Ezután még Sass Béla előadó jelentette a kon­­ventnek, hogy a lengyelországi református egyház ja­vára Magyarországon megindított gyűjtés 10.026 koro­nát eredményezett, amit a varsói konzisztóriumnak el is küldtek. Utána Antal Géza dr. á parókiális könyvtár­bizottság jelentését terjesztette elő, melyből tudomá­sul vette a konvent, hogy a parókiális könyvtár-alap egész vagyona (1917 dec. 31-én) kerekszámban 94 800 korona. Költségvetést készíteni szinte lehetetlen a má­ról-holnapra változó rendkívül magas nyomdai árak miatt. A könyvek bekötéséhez vásznat egyáltalán nem lehet kapni. A papiros ára tízszeres, a nyomdászok díjazása háromszoros. Mindamellett az Írókat foglal­koztatni kívánja a bizottság addig is, mig a könyvek kiadásához újra hozzákezdhetnek. Dr. Varga Zsigmond munkája 42 iv terjedelemben készen van. Forgács Gyula belmissziói munkájából is ki van nyomva 13 iv, a nyomtatást papirhiány miatt folytatni nem lehet. Az egyháztörténeti kérdésre egy pályamű érkezett; jutalomra nem méltó. Forgács Gyulának a reformáció jubileum alkalmából kiadott (25.000 példány) munká­jából néhány ezer korona tiszta jövedelme lesz a parókiális könyvtárnak. Révész Imre kolozsvári theol. tanár indítványt adott be egy érdemleges egyházi iro­dalomtörténeti munkának megiratására. Az indítvány nagy rokonszenvvel találkozott. Dr. Lencz Géza deb­­reczeni egyetemi tanárnak „Der Aufstand Bocskay’s und der Wiener Friede“ c. müve meg fog küldetni

Next

/
Thumbnails
Contents