Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-31 / 13. szám
60. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1918 és hallván nem hallanak, hitegetheti őket akár négyesztendőn át, sikereket is mutathat föl ; diadal ünnepet is tarthat ottan-ottan, de győzni, véglegesen győznie, végleges diadalt aratnia már nem lehet . . . De ni, egyszerre itt vagyunk magunknál. A régmúltról egyszerre a jelenre csap át gondolatunk. Mi vagyunk a megriadt, elcsüggedt tanítványok. Ami hitünk ingott meg a rémségek miatt, mik velünk, körülöttünk történtek és egyre történnek. Mi várjuk epedve a változást : az igazság napjának feltámadását. Várjuk, lessük a krisztusi szót: „Békesség néktek !“ Úgy érezzük, hogy nem birjuk már tovább a háborúságot, ezt a valódi életcélunkkal merőben ellenkező állapotot. Égető szomjúságot érzünk békesség után. Igazság Istene! Hozd el ránk az igazság diadalának ünnepét! Élet fejedelme: ébresz új életre, igaz hitre minket. Óh, hadd olvadjunk össze veled, hogy veled szenvedvén, veled együtt fel is támadhassunk, a halálon diadalt ülhessünk. Uram, e bágyadt, borongó, kishitű husvét után adj nekünk igazi husvétot; hozd el ránk az ébredésnek, a feléledésnek, az erkölcsi megújhodásnak, az örök igazságokért való lángolásnak husvétját; a boldog feltámadásnak örömünnepét ! A keserűség e gyötrelmes napjaira hozd el a békességnek, az ujjongó örömnek áldott idejét ! Tanulságunkra. A (római) Katholikus Népszövetság e hó 10-én tartotta évi közgyűlését. A vezetőség ezen számolt be tiz évi munkájának eredményéről. A múltra visszatekintve, jóleső érzéssel állapítja meg az Alkotmány, hogy „ez az alkotó munka soha nem remélt eredményeket, soha még nem ismert, de meg sem kísérelt utakon érte el. Megtörtént a csoda, ami előtt az első időkben fejcsóválva állt meg a szkeptikus : munkával is lehetett boldogulni, argumentumokkal is lehetett embereket meggyőzni, kulturális javakért is- lehetett százezreket összetartani Magyarországon. Itt, ezen a magyar földön, ahol a közszellemet évszázados eszemiszom politika korrumpálta, ahol a kortes a zászló elárulására nevelte a tömegeket, ahol az elvtelenség virtus, a meggyőződés az élhetetlenek nemeslevele volt, háromszázezer ember áll szervezetten egy zászló alatt, amelynek árnyékában nem huzódhatik meg a vigyorgó árulás. Szubvenciókat nem kért és nem kapott, állami támogatást nem kilincselt, hivatali erőszakot nem mozgósított, be nem váltható Ígéreteket nem csillogtatott és mégis a Népszövetségé a legnagyobb kulturális szervezet. A néprétegekben rejlő ethikai erők felismerését és a nép javára való kihasználását végezte el a Katholikus Népszövetség. Ez volt a mult s a jövő ? Előttünk fekszik az igazgatósági jelentés s beune egy programúi, ami valóban megfelel Prohászka püspök óhajtásának : nagy romboló hatalmakat fog leküzdeni, nem a halált, hanem az életet szolgálja. A Katholikus Népszövetség jövő programmja : kiterjeszteni organizációját s bevonni olyan néprétegeket is a népszövetségi nevelő hatás alá, amelyekkel eddig kevésbbé foglalkozott. Az ifjúságot, a katholikus nőket, a munkásosztályt, a kisgazdákat szervezi s a gazdasági internátusokat állítja be a népjólét előmozdításának szolgálatába. Saját otthont teremt s e beláthatlan perspektívákat feltáró munkakört beltölti a minden társadalmi osztály egyforma fejlődésének és harmonikus együttműködésének biztosítékaival: a békét, a haladást szolgáló tömegnevelés munkájával. Az a 68 oldalas könyv is, mely a vasárnapi közgyűlés alkalmából megjelent, (A Katholikus Népszövetség tiz éve. 1908 — 1918. A Katii. Népsz. Elnökségének jelentése) csak vázlatosan, főbb vonásaiban tudta egybefoglalni az elmúlt évek lázasan lüktető életének történetét. Háromszázezer ember egyesüléséről van itt szó s ezt a hatalmas tábort az érzelmi, értelmi és gazdasági közös érdekek oly végtelenül sok szála fűzi egybe, amilyen bonyolult és mégis egyszerű csak az élet lehet. E szervezet munkájának eredményei fölülmúlják az állam sok pénzbe kerülő szabadoktatási tevékenységének hatását, igazolják a hozzáfűzött reményeket s annak a tábornak kellőleg soha nem méltányolható fanatikus ügybuzgalmát, mely ezt az eredményt lehetővé tette. A Kath. Népszövetségnek jelenleg 295.516 tagja van, tehát több, mint kétszerese annak a rohamosan toborzott taglétszámnak, melyet az első 1908-iki esztendő agitációja felmutatott. Érdekes itt felemlíteni, hogy az első háborús esztendő (1914. évben 285.240), az előző 1913. évivel szemben a taglétszámban mindössze 12.200, a második háborús esztendő az előzővel szemben 6000 főnyi csökkenést mutat, de már az 1916. év 31.000 tagszaporulattal tett bizonyságot amellett, hogy a szervezet gyöngülés nélkül állta ki a háborús megpróbáltatást. A taglétszám s a végletekig történt behívások, de főként az erdélyi betörés némileg befolyásolta az 1917. évi eredményt, a szervezet ma mégis közel háromszázezer embert mondhat a magáénak, nyugodtan kimondhatjuk tehát, hogy a csalódás nem az intézményben bizakodókat, hanem a titkos reménykedőket üti szivén kegyetlenül. A tagok eloszlásából kitűnik, hogy minél erősebb kultúrájú valamely vidék katholikussága, annál nagyobb volt ott a kath. számarányához viszonyítva a népszövetségi tagok száma. Országrészenkint a következőképpen oszlanak meg a tagok: Duna jobbpartja 103.263, Duna balpartja 51.192, Duna-Tisza köze 67.776, Tisza jobbpartja 30.671, Tisza balpartja 12.510, Tisza-Maros szöge 20.316, Királyhágóntúli rész 8088, egyebütt 450. A nemzetiségi megoszlás ez : magyar anyanyelvű 180.477, német 73.380, tót 38 250, egyéb 3400. A tagok eloszlása szempontjából érdemes megemlítésre, hogy a Népszövetségnek 147 városban van
