Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-24 / 12. szám
1918, i DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 57. oldal. 2. Volt a jelentésnek egy intézkedést igénylő előterjesztése is : Legyen-e a folyó évben esperesi látogatás ? Két nézet olvadt össze. Gondnok űr Öméltóságának eszményi és a lelkészi kar reális felfogása. A határozat a korlátozott látogatás mellett döntött. — Helyes. Nem tanácsos ma az esperesnek mindenik egyházat meglátogatni. Népünk nagyon ideges és érzékeny a háború szituációinál fogva is. Sok egyházban a hivatalnokok fizetésrendezése miatt támadt súrlódások igen sok gyúanyagot halmoznak fel. Az esperesi állás tekintélye és méltósága csorbát szenvedhet sok, tekintéllyel kacérkodó és gőgösen viselkedő gyülekezetben, Ma pedig nagy szükség van erre a tekintélyre. Legyen az egy nagy tartaléktőke. Ne váltsuk fel apró pénzre és ne hitelezzük a megbízhatatlan tömegnek. Nagyobb és erősebb lesz ennek a tekintélynek hatása, ha nem közöttünk, hanem felettünk lesz. — Gondnok úr Ígéretét, hogy a könnyebben megközelíthető egyházakat elnöktársával ő is a legkészségesebben meglátogatja, hálás örömmel fogadtuk. Az ő megjelenése garancia. 3. Olvastatott a következő interpelláció: Az 1848: XX. t.-c. végrehajtásáról beterjesztett törvényjavaslattal szemben mi az egyházmegye hivatalos álláspontja ? Tett-e az esperes ezen ügyben valamely intézkedést ? — Esperes válasza : Hivatalos állásfoglalás történt a konvent részéről. Az egyházmegye még nem foglalkozott vele. Szándéka van azonban napirendre tűzni. Szinte érthetetlen, hogy a nagy egyházmegye ezzel a korszaknyitónak szánt javaslattal még nem foglalkozott. Agyonhallgatják. Mikor eszmélkedünk róla ? Talán majd ha törvény lesz belőle ? Mikor a tiltakozás eső után köpönyeg lesz ? Érthetetlen. Én félek, hogy attól a javaslattól, ha törvény lesz, elpusztulunk. Nem elégíthet ki bennünket, hogy legfőbb fórumunk, a konvent elnöksége elfoglalt valamilyen álláspontot. Ez csak 30%_a az anyagi érdekeknek is az egyenlőség és a viszonosság terén. Mi lesz a jogi és erkölcsi érvényesülés tátongó szakadékával ? Az is kérdéses, hogy a konvent állásfoglalása az egyetemes egyház szivverése-e ? Ismeri-e a konvent az alkotmányos képviseletek felfogásait ? — Álljon talpra azért egyházmegyénk, ha van benne „élni hit, jog és erő!“ 4. A gyűlés uralkodó tárgya az egyházi hivatalnokok korszerű fizetésrendezésének kérdése volt a díjlap, mint érvényes jogalap szerint. Nehéz kérdés volt. Tele volt a levegő villamossággal. A negativ áram a gyülekezetek képviselőinek tömegérzületében lappangott. A konzervatív hajlandóságú és agresszív törekvésű „presbiter urak“ nem voltak ünnepi hangulatban. Fojtó, nehéz feszültség feküdt az ellentétes pártok kedélyére. Igazán bölcsen volt kitervelve, hogy a hivatalnokok mondjanak le a szólásszabadságról és zabolát vessenek szájukra. Egy roszszul alkalmazott szónak szellője vihart hajtott volna s az összecsapódó felhők villámai felgyújtották volna a forró szalmatetőt. Nagy önuralomra volt szükség. Egy kis epizódban támadt forgószél jelezte, hogy a szikrákat mennyire tanácsos volt elzárni. Hála- gondnok urunk Öméltóságának, hogy a villámhárító szerepét olyan fényesen betöltötte. Senkisem állhatott volna meg ügy az ő helyén. Feledhetetlen lesz az az óra neki is, de nekünk is. Törvényszéki működésének pályáján kifejlesztett értelmi és lelki képességeinek latbavetésével exponálta magát és forgatta lovagias jellemének óriási erejével, szivének szent hevületével az igazság pajzsát. Ünnepélyesebb pillanat még nem volt életében, — mondotta — mint az, amelyben most cselekszik. Ennek a nyilatkozatnak igazsága elsepert a hallgatók leikéből minden szemetet. Ezután csak azt láttuk, hogy a „villámhárító“ sugárzik és a sugárzás minden szívbe bevilágít. Égre kiált a nagy hitvallók szenvedése és a mártírok vére az Úristen Ítéletéért, ha mi korcsutódok, hűtlen unokák tudnánk lenni — kiáltotta. Mi volt ez ? Nem a Krisztus vértezett katonájának harci riadója ? — Nemcsak nyelvében, de hitében és erkölcsében is él a nemzet — harsogta tovább. S látható volt a hazát védő, nemzetét féltő honfiúi felmagasztosulás lángjának lobbanása. És még egy sugár csapott fel magasan. „Presbiter urak, barátaim, véreim ! Én szeretem magukat. Ne becsüljék le azt az én szeretetemet, mert azt a szeretetet a Krisztustól vettem és a magyar vér iránti megbecsülés kötelességtudatából merítettem.“ — Ez is tűz volt. A fajszeretet szivbemarkoló, idegerősítő megelégítése. El lehet mondani, hogy ez a nap az egyházmegye gondnokának napja volt. Határozati javaslatát — melyben kimondja, hogy az egyházi hivatalnokok fizetésrendezésénél egyetlen jogalap a díjlevél; a díjlapok egy éven belül fixirozandók ; az osztálybasorozás keresztül viendő; a konvent a súlyos egyházi adózás terheinek csökkentésére az eddigi segélyek felemelését munkába vette; a folyó évre létrejött egyezségek érvényesek; a megállapodásra nem jutott egyházak méltányos egyezségre lépjenek ; az egyezséget megkötni nem tudó egyházakba a közgyűlés egyeztető és díjlaprendező-bizottságot küld ki Matolcsy Sándor ügyész és Szabó Bálint lelkész személyében, — közgyűlés egyhangúlag elfogadta. 5. A tárgysorozatnak még sok pontja volt. Közérdekű jelentőséggel azonban nem bírtak. Ha tetszik, számoljon be róluk egy krónikás. A kritikának nem lehetnek tárgyai. 6. Délután 2 órakor a Turul éttermében fehér asztal mellé ültek a gyűlés alkotó tagjai. Gondnok úr Öméltóságát feledhetetlen szerepléséért poharainkkal hálás szívvel és még ragaszkodóbb szeretettel éltettük. Kovács József. Vannak protestánsok, akik még a pápai ágensnél, Tetzelnél is olcsóbban osztogatják maguknak és másoknak is a bűnbocsánatot. Takaró Géza.
