Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-10 / 10. szám
1918 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 49. oldal. esperes, egyházmegye, megboldogult püspök úr biztatására, szabadulni igyekezett a garamvezekényi kárpótlás fizetésétől s az egyházmegye esperes javaslatára két éven keresztül e célra évi 420 koronával segítette a gyülekezetei — annyira értékeltetett ugyanis esperes közbejöttével a garamvezekényi lelkészi kárpótlás — amely összeg az évi 16 korona, P/^öl fa, 14 szapu buza, 60- 80 fő kender és stóla értékét némileg, meghaladta, természetesen a háború előtt; majd a segélyezés öt évi ciklusánál évi 300 koronát szavazott meg részére. A garamvezekényi lelkészi hivatal kérésére, mivel a kitört világháború egyeszerre rendkívül felszöktette az árakat, esperes az egyházm. ügyésze utján a természetbeli járandóságok természetben kiszolgáltatására kötelezte az egyházat, mint amely a garamvezekényi lelkésznek járt és esedékes járandóságokat, főként a búzát, mindig kivetette tagjaira s ma is kiveti és beszedi. Eképpen igyekezett esperes eleget tenni azon kijelentéseinek, hogy legyen nyugodt a garamvezekényi lelkész, egy fillérjének elveszni nem szabad — s nem is veszett el — viszont, hogy a zselizi egyház is nyugodt lehet, mert a kárpótlás az egyházmegye segélyéből fedezetre talál. S az adócsökkentési segélyben is felszámíttatik. Mindent megtalált tehát mind a két rész, ami igértetett, kilátásba helyeztetett — kivéve az adócsökkentési segélyt, melyről csak most volt módjában esperesnek meggyőződnie, hogy az anyásítással Zseliztől megvonatott, holott a miniszteri kongruát engedélyező leirat szerint az mindig Zselizt terhelte, de a gyülekezet ez elvonást nem helyesbíttetvén, e jogos segélytől elmaradt _ (Folyt, köv) VEGYES. Személyi hir. Főtiszteletü Németh István püspök úr e hó 6-án és 7-én iskolai ügyekben Pápán volt s elnökölt a hadbavonuló Vili. o. tanulók osztály- és érettségi vizsgáján. Nagyheti istenitiszteletek. A pápai theol. akadémiai tanári kar a nagyhét folyamán minden este fél 7 órakor prédikációs istenitiszteletet tart a pápai ref. gyülekezet templomában a következő sorrendben : Március 24. Jézus és a tömeg. Czeglédy Sándor. „ 25. Jézus és ellenségei. Dr. Vass Vince. „ 26. Jézus és barátai. Pongrácz József. „ 27. Jézus és a magány. Czeglédy Sándor. „ 28. Jézus és a szenvedés. Pongrácz József. „ 29. Jézus és az Atya. Dr. Vass Vince. „ I 30. Jézus és a halál. Czeglédy Sándor. A perselyek minden alkalommal ki lesznek téve s a befolyó jövedelem a dunántúli egyházkerületben szervezett ifjúsági lelkészi állás céljait szolgálja. Nyílt levél. A tiszakeiületi ev. lelkészegyesület nyílt levelet intézett gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz anyagi helyzetének javítása ügyében. E nyílt levélben a többek közt ezeket olvashatjuk: „A háborúnak vannak fegyvertelen áldozatai is. Egyike ezeknek a magyar evang. lelkészi kar. Fizetése a pénz normális vásárló ereje mellet is szégyenletesen és elkeserítően alacsony . . . Hiába emelkednek szinte máról holnapra a fogyasztási cikkek árai ... a mi fizetési viszonyaink csak nem javulnak, de sőt egyre rosszabbodnak . . . Kaptunk a tízszeres áremelkedésnek közepette tizedrésznyi drágasági pótlékot, 1000%-os drágaságban 10%-os háborús segélyt. És azt is nem a kultuszbudget terhére, hanem — nagy megalázásunkra — a hadsegélyzö hivataltól . . . Nem időleges segélyezést, hanem gyökeres fizetésrendezést kivánunk ... A protestáns lelkészi kar nyomora a magyar nemzet gerincsorvadása K . . A prot. lelkészi kar régen beállott volna a meg-megmozduló proletárok közé, ahova nyomora alapján régen megszerezte az elvtársi jogosultságot; de nem tűzheti ki a vörös lobogót, nem szüntetheti be munkáját, sőt ha valaha, most kell a siró lázadozó lelkekre az evangéliom megbékéltető gondolatait permeteznie ... De az a tudat, hogy senkinek se fáj a mi fájdalmunk, senkinek nem gondja a mi gondunk, mi senkié se vagyunk, mind szélesebben és mélyebben ver gyökeret a lelkekben és rendezi a mi néma, csöndes sztrájkunkat. Már látszanak e sztrájk nyomai. Még vagyunk, de fogyunk... Kérjük, adassák az 1898: XX. t.-c. alapján egyházunk autonom rendelkezésére örök alapítványként olyan összeg, aminő képessé teendi arra, hogy tisztviselőit a megfelelő államtisztviselői rajonok mindenkori fizetési progmatikája szerint fizethesse; kívánjuk az állami tisztviselőknél szokásos, vagy a jövőben rendszeresítendő egyéb pótlékok és segélyek folyósítását“. A pápai példa. E címen az erdélyi Református Szemlében vezető helyen emlékezik meg dr. Ravasz László arról a mozgalomról, amit belső elhivatással biró papnövendékek toborzása iránt indítottak meg theológiai akadémiánk fiatal, buzgó tanárai. Üdvözli a kezdeményezést annyival inkább, mert Erdélyben 2—3 évvel ezelőtt már ők is tartottak összejövetelt annak megbeszélésére, hogyan lehetne rendszeres munkával minél több ifjúban felébreszteni és hatályossá tenni az igazi jézusi szellemet. Az ő munkájukat azonban megakasztotta a háború. Kérelem. Tisztelettel felkérem azokat a nagyt. lelkész urakat, akiknek gyülekezete valamely okból a húsvéti ünnepekre kis, vagy nagy legátust nem fogad, hogy e körülményt hivatalommal március hó 15-ig tudatni szíveskedjenek. Ugyancsak eddig jelentendők be a legációval kapcsolatos tudnivalók a sorrendet, időpontot illetőleg. Egyúttal bizakodó reménységgel keresem meg ez alkalommal is a legátust fogadó gyülekezeteket, hogy tekintettel a háború okozta drágaságra, a vasúti jegyek árának felemelésére, szíveskedjenek, amennyire lehet odahatni, hogy a legátusok valamivel többet kapjanak, hogy így a legáció valóban jótétemény legyen rájuk nézve ezekben a nehéz időkben. Pápa, 1918 márc. 7. Pongrácz József főiskolai igazgató.
