Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1918-02-24 / 8. szám

42. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1918. A főiskolai igazgató-tanács e hó 20-án tar­totta szokásos tavaszi gyűlését Pápán, dr. Beöthy Zsolt és Kis József elnöklete -alatt. A jelenlevők őszinte saj­nálattal vették tudomásul, hogy főtiszt. Németh István püspök úr gyengélkedése miatt nem jelenhetett meg a gyűlésen. Az egyes intézeti ágakról szóló igazgatói jelentések meghallgatása után határozott a gyűlés a köztartási segélyek és tandíjmentességek ügyében. Hosszas megbeszélésre adott alkalmat a papnövendé­kek létszámának évről-évre való csökkenése. Dr. Antal Géza indítványára fölhívja a gyűlés a theol. akad. tanári karát: tegyen javaslatot a papnövendékek na­­gyobbmérvü segélyezése tárgyában. Lehet, hogy ez is segít némileg a bajon, melyben kétségkívül a háború­nak is része van ; de nagy segítség ez sem lesz. Le­gyünk elkészülve, hogy azok a theol. akadémiák, me­lyek nem egyetemi városban vannak, el fognak nép­­telenedni. Szóba került a Dunántúli ref. Ifjúsági Mun­kások Szövetségének az ügye is. A mozgalom meg­indítói sok üdvös eredményt várnak tőle, mások két­ségbe vonják az eredményt. Ennek is a lelkészi pá­lyára való toborzás volna egyik célja. Dr. Horváth Jó­zsef gazdasági tanácsi elnöknek azért az előrelátó gondosságáért, hogy az intézetek fa- és szénszükség­letét biztosította s így nem kellett a télen szünetet adni, köszönetét mondott az igazgató-tanács, amit valóban meg is érdemelt. Tekintettel az élelmiszerek, főleg a hús árának nagymérvű emelkedésére, az ellátási díjnak a nőnevelő­intézetnél 200, a főiskolai köztartáson pedig 100 K- val való emelését javasolja. Kitérni előle nem lehet! Mint minden, drágább lett a gyógyszer s a gyógy­kezelés díja is. Hogy fedezete legyen, a jövő tanévtől kezdve ezen a cimen 5 K-át fognak fizetni a főiskolai növendékek. A Balassa Antal-féle családi alapítvány kiosztása ellen egy fellebbezés jött be; de ezt is el­utasította az igazgató-tanács. Elhunyt nyugalmazott tanító. Tanítói karunk régibb gárdája egyik érdemes munkásának elhunyté­ról kaptunk hirt a közel mult napokban. Fülöp József, körmendi lelkésztársunk édes atyja Fülöp József, nyu­galmazott tanító halt meg szép pátriárkái korban, éle­tének 81-ik évében, január 27-ikén, Tahitótfaluban (Pest m.). A megboldogult 51 évet töltött a tanítói pályán, melyből 48 a rendes hivataloskodásra esik. A pápai egyházmegyében előbb Kupon volt 12 évig kán­tor tanító, majd Pápakovácsiban 36 évig, mint lévita tanító működött nagy lelkiismeretességgel. Puritán egyszerűség, őszinteség, kötelességtudás, mély vallá­sosság jellemezte s e tekintetben igazi mintaképe volt a régi, jó egyházias gondolkozásu és érzésű tanítók­nak. Csendes, nyugalmas, boldog családi életet élt. Nyolc gyermeket, hat fiút és két leányt nevelt föl, kik közül egy ielkész, négy tanító, három pedig iparos pályát választott. Tizenkét évvel ezelőtt ment nyuga­lomba s előbb Pápán lakott, majd Tahitótfaluba köl­tözött, hol egyik fia Fülöp Béla kántortanító. Itt élte jól megérdemelt pihenésének napjait. Élete utolsó éveit azonban nagyon megkeserítette két legkisebb fiának korai elvesztése, kik közül egyik a harctéren tűnt el még 1914-ben és második nejének, kivel 46 évi boldog házasságot élt, nyolc hónappal ezelőtt tör­tént elhunyta. Amilyen feltűnés nélküli, csendes, zaj­talan volt élete, olyan volt halála is. Pár napi gyen­gélkedés után, mint a végig égett fáklya, aludt ki élete világa. Szinte észrevétlenül, aludva szenderült át a szebb életre. Temetése január 29-én délután ment végbe nagy részvéttel. A tahitótfalusi fényes gyüleke­zet részvétének impozáns kifejezésével valóban kitett magáért, mintha saját tanítóját kisérte volna el utolsó útjára, megbecsülvén ezzel a tanügynek egy szegény, érdemes munkását. A temetés alkalmával a háznál Kontra Imre helybeli lelkész mondott megható imát, mely után Hörömpő Ferenc pócsmegyeri lelkész tar­tott magas szárnyalásu beszédet és hangsúlyozta a tanítói, közelebbről a lévita-tanítói hivatalnak a meg­boldogult találó jellemzésével kapcsolatban egyházi szempontból kiváló fontosságát. Ugyanő mondott bú­csúbeszédet a temetőben is, ahol a megfáradt vándort felesége mellé hántolták el. Nyugodjék békében! Legyen áldott emléke azok előtt, akik szivében közel állottak és azok előtt is, akiket a tudás és igazság utján vezérelt! Tanítóválasztás. A lévai ref. egyház kebelében megüresedett másod tanítói állásra e hó 9-én az egy­ház elöljárósága Pekarik Vilmos hölvényl ref. tanítót választotta meg, ki jelenleg orosz fogoly. Az egyház­megye részéről Csekey Dávid e. m. tanácsbiró, lelkész és Székely Béla alsószecsei ref. tanítók -voltak a ki­küldöttek. A választás szép rendben, csaknem egy­hangú egyetértéssel folyt le, ami szép bizalom a meg­választott tanítóval szemben. Az Igehirdető februári száma a következő tar­talommal jelent meg : Kund Sámuel: A nyomorúságok idején. — Vasárnapi. — Szűcs József: Az ég madarai. — Téli. — Beyer Fülöp : Jézus Krisztus a boldogság alapja. — Vasárnapi. — Dr. Tóth Lajos: Az odaadó munkálkodás boldogsága. — Vasárnapi. — Kiss Samu: jézus megkisértetése. — Böjti. — Soltész Elemér: Hogyan elégítsük meg az éhező sokaságot ? — Böjti úrvacsorakor. Nyugtázás. A Kiss János és Tóth Dániel ala^ pítványra újabban a következő kegyes adakozások történtek : A mezőföldi egyházmegyéből (gyűjtő Szűcs Dezső esperes) 1. Balatonszabadi egyházközségből lelkész adománya 5 K. 2. Csajág egyházközségben gyűjtés eredménye 30 K. 3. Kálóz egyházközségben felhívásra adakozás 20 K. 4. Sáregres egyházközség pénztára 5 K. 5. Sárszentmihály egyházközségből lel­kész adománya 10 K. 6. Soponya egyházközségben gyűjtés eredménye 10 K. 7. Székesfehérvár egyház­­község pénztára 5 K. 8. Városhidvég egyházközség­ből lelkész adománya 10 K, a mezőföldi egyházme-. gyéből összesen 95 K, Komjáthy Aladár tárkányi lel­kész 30 K. Ezt hozzáadva a Szűcs László esperes úr által beküldött 854 K-hoz, a gyűjtés eddigi eredménye 979 korona. Az adakozóknak hálás köszönetét nyilvá­nítja Pongrácz József theol. akad. igazgató. — Pápa, 1918. Főiskolai könyvnyomda. —

Next

/
Thumbnails
Contents