Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1918-12-22 / 51. szám

226. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1918. részesítettek, az ezen évre szóló háborús segélyei ki­­egészítendők arra az összegre, amely a hasonló fize­téssel biró állami tanítókat, illetve óvónőket megillette. 10. §. A korábbi törvényeknek mindazon ren­delkezései, melyek a jelen törvény határozmányaival ellentétben vannak, hatályon kivül helyeztetnek. Ha­tályon kívül helyeztetik egyidejűleg az 1907. évi XXXVII, t.-c.-nek 31. és az 1913. évi XL. t.-c. ?Q. §-a. 11. §. Külön rendelet fogja szabályozni az ál­lami és nem állami tanítók, tanítónők, valamint az óvónők nyugdíjügyeit, azon elv alapján, hogy az ál­lami és nem állami tanítók, tanítónők, valamint az óvónők teljesen egyenlő elbánásban részesüljenek az állami alkalmazottakkal. 12. §. A fenti határozmányok mikénti végre­hajtásáról a vallás- és közoktatásügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg kibocsátandó végre­hajtási utasításban gondoskodik. ’ Budadest, 1918 december 16. A Magyar Népköztársaság kormánya. VEGYES. Olvasóinknak, munkatársainknak, úgyszintén gyülekezeteinknek áldott ka­rácsonyi ünnepeket kívánunk. Karácsony. Nem igen fogadhatjuk angyaldíszes, csillogó karácsonyfával az isteni kisdedet, de azért úgy érezzük, hogy soha melegebben nem köszöntöttük Ót, mint az idei karácsonyestén. Ki született egy vi­lág megváltására, ki meghozta a bűnben, vérben fet­­rengő emberiségnek a legdrágább égi kincset: a sze­reteted soha, de soha nem vágyódtunk jobban utána, nem áhítoztunk inkább drága ajándokára, mint idén, mint megaláztatásunk, kigúnyoltatásunk, megkinoz­­tatásunk e golgotás időszakában. Kik soha nem gyű­löltünk senkit, kik az ellenségben is mindig az embert láttuk, kiknek vétek nélkül kell bűnhődnünk, szeretet után sóvárgunk olthatatlan szomjúsággal. Óh ha valóban meg tudná számunkra hozni a szent este a megértő, megbocsátó, a kíméletes, a gyöngéd szeretetet, soha nem zengene mást ajkunk, mint hallelűját a megváltásunkra földre szállt örök Üdvö­zítőnek ! A külföldre menő küldöttségekről eddig azért nem tettünk említést, mert Pongrácz József theol. akad. igazgatónk egyenesen megkért erre bennünket. De látjuk, hogy a budapesti napilapok egyre-másra hoznak híreket róluk. Közelebb azt írták, hogy a ki­küldöttek már megérkeztek Bernbe. Névszerint is fel­sorolták már a küldöttségek tagjait. Itt közöljük, hogy a mi főiskolánk köréből résztvesznek a küldöttségek­ben dr. Antal Géza, Pongrácz József, dr. Vass Vince és Miklós Ödön. Ttheologiai akadémiánkon eszerint most csak két rendes tanerő van munkában. Kérelem gyülekezeteinkhez és a nt. lelkész urakhoz. Főiskolánk tanári kara nem tartotta meg­engedhetőnek a mai zavaros és bizonytalan viszonyok miatt kisebb ühnepi követek kibocsátását. Ezen in­tézkedés miatt azonban sok szegény növendékünk veszítene el oly régen megszokott segélyt, amire a jelen nehéz időkben kétszeresen rá vannak utalva. Ezért azzal a bizalomteljes’ kéréssel fordulunk a nt. lelkész nrakhoz, hogy mindazon gyülekezeteinkben, amelyek a jótékonyság e nemét folyton gyakorolják: az áldozatkész egyháztagok e célra szánt kegyes ado­mányát összegyűjtetni és kiosztás végett alólirott fő­iskolai igazgatóhoz beküldeni kegyeskedjenek. Csiz­madia Lajos főisk. igazgató. Uj művészeti és irodalmi egyesület. Folyó hó 2-án Budapesten megalakult az „Októberi kör“, írók és művészek egyesülete s célokkal gazdag pro­grammal lép a közönség elé. Egyesíteni akarja azokat az embereket, akiknek kulturtörekvéseik vannak, akik nem annyira pesszimisták, hogy ne hinnének egy szebb jövőben, melynek alapját már most szilárdan meg kell építeni. A kör eszméinek megvalósítása végett lapokat indít, egyelőre a papirhiányra való tekintettel csak egyet. Cime a „Tűz“ ; célja művészeti, szépirodalmi és kritikai. A kör művésztársai műveiből kiállításokat rendez, könyveket ad ki s öntudatos és erkölcsös világnézetet hirdet. Célja minden nagyobb városban egy testvérkört alakítani, melyek együtt működnének a budapestivel s ezáltal a tehetséges emberek érvé­nyesülését elősegítené. Január végén egy kiküldött jön városunkba részletesen megismertetni a kör céljait s a felolvasást egy rendezendő kiállítás keretében tartja meg. A távozó angolok visszatérnek Magyar­­országba. Pozsonyban igen sok angol alattvaló élt, akik különböző vállalatoknál voltak alkalmazva. Most, hogy lehetségessé vált a hazautazás, felhasználták az alkalmat és valamennyien elhagyták Pozsonyt. Az utolsó csoport, a Magyar Cérnagyár Rt.-nál alkalma­zott angolok is hazatértek már Angliába. Érdekes, hogy valamennyien kijelentették Balogh Elemér po­zsonyi református lelkésznek, aki állandóan a leg­szorosabb érintkezésben volt velük, hogy csak roko­naikat látogatják meg, elintézik otthoni dolgaikat és két hónapon belül ismét visszatérnek Pozsonyba, mert Magyarországon akarnak továbbra is élni. Lelkes felhívás! A Magyar Zsidók Középponti Szövetségének elnöksége felhívást bocsátott ki a hit­­sorsosokhoz, amely a többi közt azt mondja: „Jöjjetek szolgálni a demokráciát, mely életünk utolsó forrása. Jöjjetek megtartani hazánkat, mely munkánk, emberi jogaink és egyenlő haladásunk utolsó biztosítéka. És jöjjetek, mind, akik csak vagytok, védeni, menteni, megtartani az ország százszor szent földjét, melynek minden göröngye és minden fűszála drágább legyen előttetek minden drágaságnál. Ezt kívánjuk tőletek;

Next

/
Thumbnails
Contents