Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-22 / 51. szám
224. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1918. csüggedt lelkek a dicsőség palástja után? Sóvárogva várjátok-e az Úr jó kedvének esztendejét ? Ha igazán epedtek az áldások után, akkor ma van az ideje e drága ünnepen, hogy forduljatok ama felkenetett felé, akiről alapigénk jövendölése szól s aki, mikor Názáretben a zsinagógában e jövendölést felolvasta, így szólt hallgatóihoz: „Ma teljesedett be ez az irás a ti hallástokra“. Ugyanazt mondta, amit a karácsonyi örömhír az angyal szavaival: „Ma született nékiek a megtartó“. * * * Eljött a fölkent vigasztaló, hogy a szegényeknek örömöt mondjon. Vannak-e ma szegények? Ma a pénzbőség idején 1 Ma, amikor nem számít, hogy minek mi az ára, csak legyen. Ma, amikor munkát nem keres senki. Ma, amikor a nagyközönséget erővel kell visszatartani a mulatóhelyekről. Vannak ma szegények?! Százszor, ezerszer elmondjuk, hogy nincsenek. De valyon akkor is azt mondjuk-e, ha a segélykérők beláthatatlan tolongó seregére gondolunk? Ha halljuk az elégedetlenségnek, a forrongásnak nyers kitöréseit? Ha látjuk a fékevesztett ösztönöknek, indulatoknak oktalan pusztítását. Óh, ekkor inkább megrémülve sóhajtunk: ah, mennyi szegény ember, mennyi nyomorult ember! Mennyi örömtelen élet; mekkora sivársága a sziveknek! Bizony hogy sok, nagyon sok ma a szegény; sokkal több, mint gondolhatnánk. Sőt szegény itt mindenki. A jó módban élők is azok. Szegények és szánalomraméltók és örömrevágyók vagyunk mind. Nemcsak azért, mert elvesztettük a háborút és emiatt rettentő teher nehezül ránk; ha megnyertük volna, akkor is szegények volnánk ; szegények, a legszebb korban levő ifjakban és férfiakban, kik közül százezrek hulltak el a rémes szenvedések tüzében; százezrek pedig meg rokkant testtel, csüggedt lélekkel tértek haza; sok ezeren pedig még mindig a hontalanság keserű kenyerén tengődnek, mint ellenséges ország foglyai. Csalódottak, kifosztottak, szegények vagyunk, mint magyarok, reményeinkben ! Szegények vagyunk abban a szeretetben, mely nehéz időkben lobogó lánggal szokott égni a honfiban a honfitárs iránt; szegények vagyunk a ránk váró rendkívüli erőfeszítésekhez megkivántató erkölcsi erőben, a türelemben és kitartásban; szegények vagyunk abban a lélekben, mely a nehéz időkben így szól: szorongattatunk, de meg nem szoríttatunk; kételkedünk, de kétségbe nem esünk; abban a lélekben, mely minden áldozatra készen előre törvén, harsogja: az én életem se drága nékem, csakhogy elvégezhessem a szolgálatot, ami rám vár. Szegények vagyunk abban a lélekben, mely föltétlenül alázatos és engedelmes az Isten iránt; szegények abban a hitben, mely állhatatosan oda támaszkodik az Isten oltalmához és semmit sem kételkedve, merészen bele kiáltja a világba: Az Isten a mi reménységünk, Midőn reánk tör ellenségünk. Azért a mi szivünk nem félne, Ha az egész föld megrendülne. Tömérdek szegénység ez úgy-e és ez az igazi szegénység ! Nem az az igazi szegénység, mikor pénzben, ruhában, élelemben, tüzelőszerben szűkölködünk. Ezen az anyagiakban való szegénységen gyarló emberek is könnyen és hamar segíthetnek. Néhány koronát, néhány darab ruhát, fát, egy-két falat kenyeret mindig és mindenütt kaphat, aki ezekben szegény. Ezt a szegénységet könnyű megszüntetni. A lelki szegénység az igazi szegénység, annyira, hogy még az anyagi szegénységnek is az a kutforrása. A lelki szegénység űzi messze a lélek nyugalmát, békéjét és az örömnek vígan röpdöső, dalos madarát. Ezen a szegénységen, a lelki szegénységen csak az Isten segíthet gyökeresen; ember csak Isten segítségével valamelyest. Ugyanazqn okok miatt, amelyek miatt szegények vagyunk, vagyunk megtört szivüek is; bánkódók és levertek, kik csüggedt lélekkel gyászolunk. Siratjuk, gyászoljuk keblünkről letépett, karjainkból kiszakított kedveseinket, véreinket, kiknek élete a mi életünk volt és haláluk szinte a mi halálunk! Bánkódunk, mint Rákhel, és nem akarunk vigasztalást bevenni. Bánatunk börtön, mely lebilincsel és fogva tart. Foglyok vagyunk: a busulás foglyai. Ah, de hányán még foglyai, rabjai a megrögzött szokásoknak, az alacsony testi vágyaknak: a vagyonhajhászásnak, az élvezetek hajhászásának, az iszákosságnak, a fajtalankodásnak, a gonosz, tisztátalan nyelvnek. Nagy, súlyos fogság ez. Bizony jó volna, bizony idvességesebb volna belőle kiszabadulni. Jó volna lerázni bilincseinket, kimenni a verőfényre, a szabad levegőre, oda a töké-Mikszáth Kálmán Tudós Írások. Ára S korona. Kovács Gábor Vér és kenyér. Ára IS korona. Mikszáth Kálmán A tót atyafiak A jó palócok. Ára 5 korona. Dante A pokol. Fordította: Babits Mihály. Ára IS korona. Kaphatók: KIS TIVADAR könyv- és papirkereskedésében Pápán, Fő-utca 21. 3* **¥ * ¥ ¥ ¥ ¥■+¥-f * * ¥ ¥ ¥ >*■ ? ¥ * &
