Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1918-12-08 / 49. szám

216. oldai.

DUNÁNTÚLI, PROTESTÁNS LAP.

1918.

nyeges ereje szabadul fel, melyet igazi hivatására fordíthat.

Azzal mindenki tisztában van, hogy éppen az adózási kérdés a legkényesebb, de legtöbb gondot okozó ügye is egyházunknak s számtalan esetben szegi szárnyát a sikeres igehirdetésnek.

Az az argumentum, hogy államosítás esetén — mert ennek nevezhetjük — elvesztjük a népünkkel való kapcsolatot, üres állítás. Hiszen a megyei, állami hivatalnokok szintén nem a nép kezéből kapják javadalmukat, mégis meg van a néppel való összeköttetésük, de meg van a függetlenségük is. Ha már egyenként elszakgattuk azokat a kötelékeket, amelyek szorosan a parochiához fűzték népünket, ne sajnáljuk az adózási kötelet se, mert ez úgyis a kényszerűség kötele, mely önmagától elszakad.

Az egyházi hivatalnokok használatában levő, továbbá az egyházak kisbirtokait fenntartandónak vélem, természetesen a javadalomba beszámítva, mert a népiélekre igen jó hatással van, ha látja, hogy a papja, tanítója vele együtt szenvedi a természeti károkat, elemi csapásokat; végül azért is, mert ezzel biztosítja az egyház autonom jogait, az egyházi választásoknál.

Itt az ideje, hogy teste/ öltsön az 1848. évi XX. törvénycikk. Győry János.

Koczán Lajos. '

1843-1918.

Hogy miért, nem tudom, de az Alóé jut eszembe akkor, mikor Kocs község 48 éven keresztül volt tanítójára gondolok. Mint a virágok között az Alóé úgy állt református egyházunk tanítói sorában.

Virágott mindenütt találunk, de Alóét kevés helyen. Valóban kevés egyház dicsekedhetett olyan tanítóval, amilyen ő volt. 1843-ban született Hodoson, Pozsony megyében. Kálvinista jellem, a munkában fáradhatatlanság jellemezte. Mint tanító magasabb szempontokat tartott szem előtt szüntelen, nemcsak tanított, hanem nevelt atyai jósággal, ha kellett atyai szigorral. Az egyéni rátermettség minden erényével rendelkezett, hogy tanítói hivatását betöltse, sőt talán sokkal magasabb körben való munkát is szép sikerrel végzett volna azoknál a talentumoknál fogva, melyekkel meg volt áldva. A kocsi nagygyülekezet körébe 1863-ik évben ment, mint fiatal 19 éves ifjú. A pápai főgimnázium VI. osztályát végezte tiszta kitűnő eredménynyel. A jól felkészültség éreztette is mindjárt hatását. A kocsi iskola visszanyeri a régi fényét, mellyel Rózsa István rektorsága alatt dicsekedhetett. Nem hangzott benne ugyan ekkor már latin szó, de féltek benne szent eszmények a mély vallásosság, hazaszeretet, munkaszeretet és a gyermeki lelkek olyan ajakról hallgatták az életre készítő bölcs tanításokat, mely az ékesszólásnak megtestesülése volt. A szigor s jóság, lelki finomság a határozott férfiasság a tudás mélysége az érzület tisztasága csodás összhangban csatlakoztak egymáshoz, melyek fölött kidomborult egy, nem a törpe lelkeket jellemző sajátosság: az igazságszeretet.

Egyéniségének ez a sokoldalúsága tanítás közben, mint a hópehely hullása ott rezgeti a szavakban

és mint a virágok szirma színessé tette a tanítást. A gyermeksereg mohón leste a szavakat. ,

Vajon csoda-e így ha nagy eredményt ért el ? Vajon csoda-e ha hatalmasan kiemelkednek azok az iránykövek, melyek mutatják azt az utat, melyen járt mint ember, mint tanító. A kocsi egyház történetében munkájának nyoma párhuzamosan haladt a nagy ember a nagy pap László József munkájával, de egy ponton folyton találkoztak a békességes szeretetben megértésben, mert egy célt szolgáltak Isten dicsőségét a gyülekezet építését, felvirágoztatását.

Ambiciózus lelke folyton, tervezett folyton alkotott. A haladó kor vívmányai nem hagyták hidegen lelkét, tudását minden téren folyton gyarapítani igyekezett. 1892-ben részt vett a székesfehérvári szőlészeti, gyümölcsészeti, kertészeti tanfolyamon, 1901-ben a komáromi gazdasági tanfolyamon és mindkettőt kitűnő eredménnyel végezte el.

Ezen tudását a község hívei körében gyakorlatilag is érvényesíteni törekedett minden időben. Munkájának meg is volt az eredménye. 1903-ban a faiskola szép és rendes kezeléséért elnyerte a magyar tanítók részére a magyar földhitelintézet által adományozott 200 K jutalomdíjat.

De nem lenne megemlékezésem téljes, ha ki nem terjeszkedném arra, hogy tanítványai előmenetelét mennyire szivén viselte. Akinél erős érzéke tehetséget, szorgalmat tapasztalt, ösztönözte, buzdította szüntelen. Elment a szülőkhöz, hogy azokat a főiskolába való elvitelre rábírja ; így jött létre az ő kezdeményezésére a dicső emlékezetű László József és a jóságos lelkületű Sebestyén Dávid lelkészsége alatt a tréfás színezetű „kocsi kollégium“ elnevezés, mely találó is volt az akkori időben annyiban, hogy egész kis kollégiumot alkotott a kocsi gyülekezetből a pápai főiskolán tanult ifjak serege. A pápai főgimnázium valamint a későbbi időben a nagykőrösi főgimnázium értesítői fényes igazságot szolgáltatnak neki, de maga az élet is, mert, akiket ő ösztönzött a gimnáziális tanulmányokra bárhol legyenek is, mindenütt mint egész emberek állják helyüket és töltik be hivatáskörüket és ami fő szép állásokban őszülő fejjel is hálával, kegyelettel magasztalják és áldják nevét a jó tanítóét.

Kevés embernek jutott oly nagy tisztelet osztályrészül, mint ő neki — úgy Kocs község — valamint a tanítói kar, lelkészi kar és különösen pedig magasabb iskolákat végzett tanítványai részéről.

Koczán Lajos életében szemlélhette ezt. Az 1903-ik évben 40 éves lankadatlan szorgalommal való tanítói működése alkalmával gyülekezete jubiláns ünnepélyt rendezett számára. Ez volt az Alóé virágzás ideje és ott láthatta maga körül a dunántúli egyházkerület főpásztorát dr. Antal Gábort, Komárom