Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-11-17 / 46. szám
f 205. oldal. 46. szám. DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP. őrizte küiső-belső békéjét, irányította nemes célú törekvését, buzdította a lankadót, erősítette a csüggedőt. Jól ismerte gyülekezete bajait, egészségét, életét sem kímélte, csak hogy híveinek szolgálatot tehessen, aminthogy tanácsadással, személyes közbenjárással, különösen a háború tartama alatt, igen sokat segített gyülekezete ügyes-bajos dolgain. Bámulatos módon hozzá tudott férkőzni hiveinek leikéhez, szeretetteljes modorával, nyájas, barátságos bánásmódjával magához bilincselte őket, ismerte lelki világukat, tudott nyelvükön szólani, tudott lelkűk húrjain játszani s az itt-ott felbukkanó ellentéteket mindig el tudta számítani szivének nagy szereteíével úgy, hogy mindenkor a legtökéletesebb harmónia uralkodott közte és gyülekezete között, hivei mindenben a legteljesebb bizalommal követték őt, fogadták tanácsát. Ennek a harmonikus összhangnak gyümölcse az új templom és lelkészlak, melyet az ő bölcs körültekintő vezetése irányítása mellett, minden nagyobb megterheltetés nélkül emelt a gyülekezet. Mint szónok az Istentől kitűnő orgánummá!, szép csengő hanggal megáldva mestere a beszédnek, észt meggyőzve, szivet megindítva tud szólani. Hallani kellett őt. Most mint felhő dörgött érces hangja, majd enyelgő szellővé simult, most mint bérei zuhatag ömlött erős zajjal, majd völgy ölében csendesen folydogáló kis patakként csobogott. Hangjában erő és gyöngédség, gyermeki egyszerűség és királyi méltóság. Amint fő törekvése volt, hogy gyülekezetében mindenek ékesen és szép renddel menjenek, úgy élénk figyelemmel kisérte a községi élet minden mozzanatát, kezét úgyszólván mindig annak ütőerén tartotta. — Nélküle nem történhetett semmi a községben. Az egyéni érdekek érvényesülésének mindig meggátlója, kerékkötője volt, annál nagyobb lelkesedéssel segítette a közügyet diadalra. Részt kért munkabírásából a vármegye is. Már korán felismerték agilitását s egész fiatalon megválasztották megyebizottsági tagnak, mely megtiszteltetés egész haláláig viselte. Tevékeny részt vett a megyei közéletben, finom úri modoráért, tudásáért, gyakorlati érzékéért, kedves, előzékeny, szolgálatkész viselkedéséért általános szeretetnek és tiszteletnek örvendett, a vármegye legelőkelőbb egyénei barátságukkal tüntették ki, szavának mindenütt súlya volt s tekintélyével sokat használt a közügynek. így az ő fellépésének, fáradhatatlan utánjárásának, törekvésének, buzgalmának köszönhető a rosszaságáról messze földön híressé vált Tergenyekisgyarmat közötti országúinak kiépíttetése s első rangú úttá tétele. Közhasznú tevékenységet fejtett ki, különösen hiveinek financiális ügyei rendezésével, mint a vámosmikolai takarékpénztár igazgatósági tagja. Nem egy volt hive köszönheti neki, hogy kimenekült az elsorvasztó uzsora karmai közül. Lelkészi hü munkásságát, sokoldalú és közhasznú tevékenységét az egyházmegye honorálta, amidőn öt tanácsbirái sorába emelte, majd az egyházkerületi képviselői tisztséggel is kitüntette. A folyó évben kellett volna az őszi kér. gyűlésen e minőségben először megjelennie, de előrehaladott súlyos betegsége már megakadályozta a megjelenésben. Pedig ismerősei, barátai közül többen szeretettel várták,. kérdezősködtek felőle s részvéttel vették tudomásul elmaradását. Mint ember egyszerű, a cikornyás érzelgést, pótolást gyűlölő, egyenes puritán jellem, igazságot szerető, nem kertelő, szókimondó, de soha senkit nem sért, maga a megtestesült szeretet, jóság, szivesség. Háza messze földön ismert és híres volt igaz magyar vendégszeretetéről, maga páratlan szives házi gazda. Mint barát őszinte, ragaszkodó, szeretettel teljes. A szeretet viszontszeretetet szült, úgy, hogy bízvást el lehet mondani: nem volt senki, aki őt is ne szerette, ne becsülte volna. Mint családapa példa lehet. Imádta, bálványozta családját, a rajongásig szerette egyetlen leányát. Családi élete egy gyönyörű harmónia volt . . . fájdalom csak a diszonáns jaj marad utána. Kiváló zenei tehetség is volt. Művészileg kezelte a hegedűt és fuvolát, sok gyönyörűséget szerzett vendégeinek mesteri játékával. Terjedelmes, szép csengő hangja, zenei érzéke korán feltűnést keltett, úgy hogy Il-od éves theológus korában a m. kir. operához szerződtetni akarták, meghívták őt. Ő szeretett volna átlépni a művészi pályára, kedve lett volna a művészi bohém élethez, de szülei óhajtására a papi pályán maradt. Egész életében szerette a dalt és zenét. Gyülekezetében az egyszerű föld mívesekből oly énekkart szervezett, tagjait oly énekesekké képezte ki, hogy énekkara messze földön hires volt és szereplésével sok dicsőséget aratott. Több életrajzi adatai a következők: Született 1863 julius 6-án Kocson Paál János és Varga Mária szülőktől. Atyja előbb földbirtokos, majd gazdatiszt volt Bezerédy Kálmán ménfői birtokán. Elemi iskoláit Kocson, a gimn. alsó osztályait a pozsonyi ág. ev. lyceumban, a felsőbb osztályokat a pápai főgimnáziumban, a theológiát a pápai főiskolán végezte el. Iskoláit mindig jó eredménnyel végezte; gyors felfogása, élénk észjárása, szellemessége által kimagaslott iskolatársai közül. Kitűnő tornász, énekes, zenész volt. Mint s.-lelkész szolgált Nyárádon, Tevelen, Alsófegyverneken, Kisölveden, Hontvarsányban, mindenütt nagyon kedvelték. Garamsalló 1892-ben választotta el egyhangú lelkesedéssel lelkészévé, itt szolgált az Úrnak egy negyed századon át hűséggel és buzgalommal. Á fentebb vázolt sok oldalú tevékeny élet és nemes tulajdonság nem merülhet nyomtalanul a feledés tengerébe. E szerény monumentumon igyekeztem ha csak halvány szivekkel is megörökíteni, mint régi jó barátja, áldott emlékezetét. Szerény az emlék, de hiszem annál ragyogóbb és többet mondó az, melyet szeretett gyülekezetének szivében ő maga állított magának. És most áldott emlékű barátom, buzgó szolgája a Krisztusnak, akit áldottál és dicsőítettél egész életedben, áldjon meg téged poraidban is! Nyugodjál békében a viszontlátás nagy ünnepéig, amit remélve vár az élő hit, imádva hisz a soha el nem fogyatkozó igaz szeretet! Nagypeszek, 1918 október. Akúcs Lajos ref. lelkész. VEGYES. Gyász. Horváth Gábor nagykorpádi lelkész október 29-én spanyolnátha folytán bekövetkezett tüdőgyulladásban meghalt. Nemes őszinte jelleméért, mélyen érző lelkületéért mindenki szerette és tisztelte. Temetése november 1-én volt az egész gyülekezet apraja, nagyja jelenlétében. A temetési szertartást Máté Lajos visontai, Horváth Imre szabási lelkészek és Nagy Lajos esperes végezték. A hü szolgának adjon Isten békét s nyugodalmat.
