Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1918-11-17 / 46. szám

f 205. oldal. 46. szám. DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP. őrizte küiső-belső békéjét, irányította nemes célú törek­vését, buzdította a lankadót, erősítette a csüggedőt. Jól ismerte gyülekezete bajait, egészségét, életét sem kímélte, csak hogy híveinek szolgálatot tehessen, aminthogy tanácsadással, személyes közbenjárással, különösen a háború tartama alatt, igen sokat segített gyülekezete ügyes-bajos dolgain. Bámulatos módon hozzá tudott férkőzni hiveinek leikéhez, szeretetteljes modorával, nyájas, barátságos bánásmódjával magához bilincselte őket, ismerte lelki világukat, tudott nyelvükön szólani, tudott lelkűk húr­jain játszani s az itt-ott felbukkanó ellentéteket mindig el tudta számítani szivének nagy szereteíével úgy, hogy mindenkor a legtökéletesebb harmónia uralkodott közte és gyülekezete között, hivei mindenben a legteljesebb bizalommal követték őt, fogadták tanácsát. Ennek a harmonikus összhangnak gyümölcse az új templom és lelkészlak, melyet az ő bölcs körültekintő vezetése irá­nyítása mellett, minden nagyobb megterheltetés nélkül emelt a gyülekezet. Mint szónok az Istentől kitűnő orgánummá!, szép csengő hanggal megáldva mestere a beszédnek, észt meggyőzve, szivet megindítva tud szólani. Hallani kel­lett őt. Most mint felhő dörgött érces hangja, majd enyelgő szellővé simult, most mint bérei zuhatag öm­lött erős zajjal, majd völgy ölében csendesen folydo­­gáló kis patakként csobogott. Hangjában erő és gyön­gédség, gyermeki egyszerűség és királyi méltóság. Amint fő törekvése volt, hogy gyülekezetében mindenek ékesen és szép renddel menjenek, úgy élénk figyelemmel kisérte a községi élet minden mozzanatát, kezét úgyszólván mindig annak ütőerén tartotta. — Nélküle nem történhetett semmi a községben. Az egyéni érdekek érvényesülésének mindig meggátlója, kerék­kötője volt, annál nagyobb lelkesedéssel segítette a közügyet diadalra. Részt kért munkabírásából a vármegye is. Már korán felismerték agilitását s egész fiatalon megvá­lasztották megyebizottsági tagnak, mely megtiszteltetés egész haláláig viselte. Tevékeny részt vett a megyei közéletben, finom úri modoráért, tudásáért, gyakorlati érzékéért, kedves, előzékeny, szolgálatkész viselkedé­séért általános szeretetnek és tiszteletnek örvendett, a vármegye legelőkelőbb egyénei barátságukkal tüntet­ték ki, szavának mindenütt súlya volt s tekintélyével sokat használt a közügynek. így az ő fellépésének, fáradhatatlan utánjárásának, törekvésének, buzgalmá­nak köszönhető a rosszaságáról messze földön híressé vált Tergenyekisgyarmat közötti országúinak kiépítte­tése s első rangú úttá tétele. Közhasznú tevékenységet fejtett ki, különösen hiveinek financiális ügyei rendezésével, mint a vámos­­mikolai takarékpénztár igazgatósági tagja. Nem egy volt hive köszönheti neki, hogy kimenekült az elsor­vasztó uzsora karmai közül. Lelkészi hü munkásságát, sokoldalú és közhasznú tevékenységét az egyházmegye honorálta, amidőn öt tanácsbirái sorába emelte, majd az egyházkerületi kép­viselői tisztséggel is kitüntette. A folyó évben kellett volna az őszi kér. gyűlésen e minőségben először megjelennie, de előrehaladott súlyos betegsége már megakadályozta a megjelenésben. Pedig ismerősei, barátai közül többen szeretettel várták,. kérdezősköd­tek felőle s részvéttel vették tudomásul elmaradását. Mint ember egyszerű, a cikornyás érzelgést, pó­tolást gyűlölő, egyenes puritán jellem, igazságot sze­rető, nem kertelő, szókimondó, de soha senkit nem sért, maga a megtestesült szeretet, jóság, szivesség. Háza messze földön ismert és híres volt igaz magyar vendégszeretetéről, maga páratlan szives házi gazda. Mint barát őszinte, ragaszkodó, szeretettel teljes. A szeretet viszontszeretetet szült, úgy, hogy bízvást el lehet mondani: nem volt senki, aki őt is ne szerette, ne becsülte volna. Mint családapa példa lehet. Imádta, bálványozta családját, a rajongásig szerette egyetlen leányát. Csa­ládi élete egy gyönyörű harmónia volt . . . fájdalom csak a diszonáns jaj marad utána. Kiváló zenei tehetség is volt. Művészileg kezelte a hegedűt és fuvolát, sok gyönyörűséget szerzett ven­dégeinek mesteri játékával. Terjedelmes, szép csengő hangja, zenei érzéke korán feltűnést keltett, úgy hogy Il-od éves theológus korában a m. kir. operához szer­ződtetni akarták, meghívták őt. Ő szeretett volna át­lépni a művészi pályára, kedve lett volna a művészi bohém élethez, de szülei óhajtására a papi pályán maradt. Egész életében szerette a dalt és zenét. Gyüle­kezetében az egyszerű föld mívesekből oly énekkart szervezett, tagjait oly énekesekké képezte ki, hogy énekkara messze földön hires volt és szereplésével sok dicsőséget aratott. Több életrajzi adatai a következők: Született 1863 julius 6-án Kocson Paál János és Varga Mária szülőktől. Atyja előbb földbirtokos, majd gazdatiszt volt Bezerédy Kálmán ménfői birtokán. Elemi iskoláit Kocson, a gimn. alsó osztályait a pozsonyi ág. ev. lyceumban, a felsőbb osztályokat a pápai főgimnáziumban, a theológiát a pápai főiskolán végezte el. Iskoláit mindig jó eredménnyel végezte; gyors felfogása, élénk észjárása, szellemessége által kimagaslott iskolatársai közül. Kitűnő tornász, énekes, zenész volt. Mint s.-lelkész szolgált Nyárádon, Tevelen, Alsó­­fegyverneken, Kisölveden, Hontvarsányban, mindenütt nagyon kedvelték. Garamsalló 1892-ben választotta el egyhangú lelkesedéssel lelkészévé, itt szolgált az Úr­nak egy negyed századon át hűséggel és buzgalommal. Á fentebb vázolt sok oldalú tevékeny élet és nemes tulajdonság nem merülhet nyomtalanul a fele­dés tengerébe. E szerény monumentumon igyekeztem ha csak halvány szivekkel is megörökíteni, mint régi jó barátja, áldott emlékezetét. Szerény az emlék, de hiszem annál ragyogóbb és többet mondó az, melyet szeretett gyülekezetének szivében ő maga állított magának. És most áldott emlékű barátom, buzgó szolgája a Krisztusnak, akit áldottál és dicsőítettél egész éle­tedben, áldjon meg téged poraidban is! Nyugodjál békében a viszontlátás nagy ünnepéig, amit remélve vár az élő hit, imádva hisz a soha el nem fogyatkozó igaz szeretet! Nagypeszek, 1918 október. Akúcs Lajos ref. lelkész. VEGYES. Gyász. Horváth Gábor nagykorpádi lelkész október 29-én spanyolnátha folytán bekövetkezett tüdőgyulladásban meghalt. Nemes őszinte jelleméért, mélyen érző lelkületéért mindenki szerette és tisztelte. Temetése november 1-én volt az egész gyülekezet apraja, nagyja jelenlétében. A temetési szertartást Máté Lajos visontai, Horváth Imre szabási lelkészek és Nagy Lajos esperes végezték. A hü szolgának adjon Isten békét s nyugodalmat.

Next

/
Thumbnails
Contents