Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-08-04 / 31. szám
138. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1918. fenn a mindenség, a mi életet adott nagynak és kicsinynek ; nincs benne abból a szeretetből, mely az embert Isten fiává teszi. Nincs benne szeretet Isten iránt, s nincs felebaráti szeretet. Nincs! Mert ha volna benne az Isten iránti sze- Tetetből, ez a szeretet megéreztetné és meg is értetné vele, hogy a supranaturalistáknak is bizonyos tekintetben igazuk van: midőn csodáról beszélnek és a rationalismusnak is igaza van, midőn az isteni kijelentéseket, az evangeliomi történeteket valóknak hirdeti. S megérezné, hogy ezek között ő az, akinek nincs igaza. S ha volna benne egy kis mustármagnyi emberszeretet: tisztelettel szólna mindazokról, akik embertársaiknak testileg-lelkileg hasznára voltak, kik a lelki élet világát szép tartalommal látták el. Akkor egy-egy Pál apl.-ban nemcsak dogmaszerkesztőt, Kálvinban nemcsak rideg logikust látna, ha nem annyi, meg annyi embertársaival együtt az elismerés zászlaját hajtaná meg előttük. De nincs s nem lehet szeretet abban a tanárban, aki tanítványai előtt — kik még megcsontosodott világnézettel, kiforrott tudományos iránnyal nem bírnak — olyan tanokat, nézeteket s irányzatot hirdet, mely csak rombolni képes, mely a magasba törő lelket is lehúzza a porba, posványba. Igaza van a hires angol admirálisnak Wellingtonnak: „Ha csak az elmét növeljük, — ördögöket nevelünk!“ Ez egy theologiai tanárnak nem lehet hivatása. Ép azért kivánta minden időben meg a szabad vizsgálódást hirdető s terjesztő protestantizmus is, hogy a lelkészek és tanárok hitvallást vagy esküt tegyenek ; nehogy egyeseknél a lelkiismereti szabadság szabadossággá, szertelen önkénnyé fajuljon. Amit semmiféle szerv — saját léte veszélyeztetése nélkül — meg nem engedhet, el nem tűrhet; s különösen nem fizetett alkalmazottainál ! Avagy megtűrné, fizetné-e egy város rendőreit akkor is, mikor azok létérdekei ellen cselekesznek ? Az egyház szolgálatában álló köztanítók működését is a fenntartó hatóság nemcsak jogosított ellenőrizni, hanem joga van a tanszabadságot korlátozni is ! Ilyen korlát a köztanítók által hivatalba lépésük alkalmával tett eskü. Az esküt tartozik mindenki megtartani ; amit ha bármi szempontból nem képes teljesíteni : tartozik az illető állásáról lemondani. Önérzetes ember legalább így cselekszik s nem várja be az Ítélettel elmozdítást. Zoványt felett már egyszer elhangzott az ítélet; de a protestantizmus liberalizmusa megmentette, sőt magasabb polcra emelte. Olyan polcra, melyen úgy érzi, hogy egyházi anathemától többé nem kell tartania, tehát vallhat s hirdethet olyan elveket s nézeteket, amilyeneket akar. Ily helyzetben más védelem vele szemben — szerintem sincs, mint amit a Debreczeni Egyházmegye indítványozott, t. i. egy másik történelmi tanszék felállítása. Más megoldást nem látok s nem tudok javasolni. — De ha ezt meglehet valósítani — nyugodtan lehetünk Zoványi felől. Az a vihar, jobban mondva porfelhő, melyet előidézett, ártalom nélküli leend a keresztyénségre. Sokkal nagyobb viharokat is kiállt már ez megrázkódtatás nélkül. A keresztyénség isteni elemein nemcsak a Zoványiak, de a pokol kapui sem vehetnek diadalmat. Vörös János naszályi ref. lelkész. Krisztus. (Passiójáték.) Előadták Budapesten, a Városi Színházban, jul. 1. Az Isten-ember e tragédiájának előadásához már jó ideje készítgették elő a közönséget. A várakozás valóban igen nagy volt. Igen nagy volt nem az operett-éhesek között, hanem a finom érzésű és Ízlésű magas körökben. A lapok egyáltalán elismerően emlékeztek meg úgy a darabról magáról, mint a szereplőkről és a rendezésről. Úgy gondoljuk, hogy egészen helyén való itt is kissé részletesebben megemlékezni e műről, ha mindjárt nem is a magunk benyomásai alapján. Az ismertetésre legtöbb figyelmet és teret szentelt az Alkotmány julius 2. sz.; egy egész tárcát. Ezt az ismertetést közöljük a következő részletekkel : Kérdezzük, vájjon a protestáns Fuchs György az igazi Bibliát és a Biblia igazi Krisztusát hozta-e színre egy hiteles tradíció minden erejével és szentségével ? Vájjon nem profanizálódott a misztérium ugyanazon deszkákon való ábrázolás hatása alatt, melyeken tegnap és holnap kényelmesen terpeszkedik széjjel a frivolitás ? Vájjon e monstre-darab vaggonszámra érkezett díszleteivel, 800 szereplőjével, negyed millióért készült jelmezeivel (?) nem pusztán törtérténeti látványosságnak készült ? Németországban, hol még ma is hivatalos a felfogás, amit az egyházatyák vallottak — Krisztus personifikációját, a darab előadását a porosz cenzura betiltotta. Tudni kell azonban, hogy példátlan apparátus mozdult a darab védelmére, a német katholikus és protestáns egyházak legfőbb hatóságai, a porosz kultusz-, belügy- és hadügyminisztériumok foglalkoztak vele, hatalmas pártok alakultak mellette és ellene, a porosz képviselőházban hosszú és érdekes vita folyt róla, a berlini egyetemen nagyarányú tüntetések voltak, végre maga II. Vilmos császár szólt bele az ügybe és úgy döntött, hogy ezzel a hatalmas költői alkotással szemben kivételesen föl kell függeszteni a régi tilalmat. S így színpadra került a világvárosok első passiójátéka. A magyar metropolisba már átdolgozott formájában került a darab, innen van, hogy katolikuma hibátlan, hogy egy eredeti legendában nem lehet hívőbb és áhítatosabb a szellem, nem szigorúbb az evangeliumstilus, mint a „Krisztusiban, mely bámulatos -Studium eredménye.
