Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1918-06-16 / 24. szám

110. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1918 lelkészválasztásoknál elharapózott csúnya, piszkos visszaéléseket ; otromba szemérmetlenségeket ! Az egészséges közszellem föltétlenül tisztességre és tisz­taságra bírna minden lelkészt. Bajainknak főforrása azonban épen az, hogy nincs egészséges közszelle­münk. Mi még ott tartunk, hogy rejtegetjük a szeny­­nyest; ha pedig valaki mégis megpróbálja nyilvános­ságra hozni, akkor nagy igyekezettel, csodás találékony­sággal azon vagyunk, hogy bebizonyítsuk, hogy nem is olyan szennyes az ; sőt egyátalán nem szennyes ! Haypál Benő Kaposváron. A belső-somogyi ref. egyházmegye egy Kapos­váron létesítendő református leányinternátus felállítá­sát tervezi. E célból időközönként vallásos estélyeket rendez a kaposvári református templomban. A rende­zést eszközlő kaposvári egyház ezekre a vallásos es­télyekre egy-egy nevesebb egyházi szónokot hiv meg. Első alkalommal Czeglédy Sándor pápai ref. theol. tanárt hívta meg; az e hó 15-én lefolyt második val­lásos estélyre pedig Haypál Benő budapesti ref. lel­készt. A kisérő programm mindig választékos és elő­kelőén Ízléses volt. Az országos nevű, szónoki tudásáról előnyösen ismert budai papnak a megjelenése ez alkalommal is telt templomot eredményezett. Általában igazán mü-élvezet volt, amit ott hal­lottunk. Az ének, a zene mennybe vezető ut volt, amelyen át minden érző lélek megtalálhatta Istenét. Úgy emelték, úgy vitték lelkünket a hangok, mint egy égen átszálló felhő; és úgy elnyugodtunk e hangok hullámain, mintha csak ott éreztük volna magunkat az örökkévalóság vizein. Mindennek koronája azonban Haypál Benő volt. Alapjában véve nem nagy kaliberű szónok; — de hatásos. Nem tud szárnyalni, — de meghat. Nem meglep, — de meggyőz. Mély, egyhangú basszusa úgy zeng, mint az orgona bugása s gondolatai, úgy hatnak, mint egy virág-zuhatag, amelyből illat is, meg méreg is árad. Csodálatosan egyenletes életfilozófiáju ember. Érzi, hogy a Krisztusban kijelentett váltság az életnek egyetlenegy realitása és ezt hatalmas meggyő­zéssel tudja prédikálni is. Prédikálásának típusa az elrettentés és az elhívás. Bemutatja a világot, ezt a mostani világot, mint az önzés, a hazudás, a világcsalás világát, mely vér­­tócsákön át jár az arany bálványokhoz; ezt a világot, amely vért szül, könnyeket áraszt, keserves kínokat termel; ezt a világot, amely megmételyez s amelyből sem kinccsel, sem könnyel, sem erővel, sem hatalom­mal nem birjuk magunkat kiszabadítani, aminek ter­hét semmi áron le nem tudjuk vetni, — hogy ezzel a rut, iszapos, önző és öntelt világgal szemben fel­mutathassa előttünk a tisztító és megszentelő esz­ményt: — a Krisztust. Beszédének thémája és tárgya a református sajtó-organum propagandája volt. Pál apostol kezefogásával csodálatos biztossága gal mutatott itt rá a közéleti fogyatékosságokra s a sajtó reformációjának szükségességére. Tárgyilagos nézőpontból átláttatta az irodalmat, a politikai életet, a társadalmi evolúciókat, tőle sajá­tosan megnevezett fekete, sárga és vörös inter­­nacionálékat, mindegyiket a maga fekélyes, elrutult tömegönzésével, amely háborúkba, pusztulásokba visz, — hogy azután feltehesse minden létezhető mozga­lom fölébe a diadal jelvényét: — a Krisztust, mint az igazság, szeretet és békesség signumát. A Haypál beszéde itt és ebben határozódik el. Ezzel propagált a református sajtóorgánum mellett. Az eredmény mutatja, mennyire megnyíltak a szivek. — Szépen és színesen többen is tudnak be­szélni. Nagyobb szónoki készségeket is láttunk már. Benne a Krisztusban átszellemesült világnézlet hat meg s a közvetlenségnek az az ereje, amellyel meg­győz és elragad. És ez nem kicsi dolog. Hiszen a legnehezebb dolgokat a Krisztus követeli tőlünk. És a legnehezebb dolog — a Krisztus szivét megérteni. — Ma, amikor a Megváltót ép úgy megfeszíte­nék, mint 1918. évvel ezelőtt, — a Haypál Benő lelkeknek a rianása, Istennek az üzenete hozzánk, aki vár ránk, mert szeret, keres bennünket, mert az övéi vagyunk. Itt az ideje hát, hogy átértsük az idők jeleit, hogy odazarándokoljuak filléreinkkel a tiszta eszme oltárához, amelyen az eszmékért égő szivek tüzéből a mi sajtónk lesz a lobogó fáklya. Ama Pált feszegető hegyes ösztönnek kell hasogatni a lelkek barázdáit. Egy jobb jövő feltételeiért kell küzdenie minden egyes szívnek. Egy jobb jövőért, — amelynek első akkordja az utolsó ágyú s az utolsó koldustarisznya lesz. Cor-Jolán. IRODALOM. Wolhyniában. Irta Gödé Lajos. Hegedűs és Sándor kiadása Debreczen, 1918. 198 oldal. Ára 6 K 50 fillér. A világháború, melynek poklából mintha már­­már kilábolnánk, de amely még rémesen örvénylik s kavarog körülöttünk, Nnérhetetlen gyászt s vesztesé­get hozott a magyar nemzetre. De bármily nagy le­gyen is az a veszteség, a kár, melyet ez a világot elborító vérözön a magyar nemzetre hozott, egy nagy előnnyel mégis járt, mely, ha nem is nyújt kárpótlást, de bánatunkat, keserűségünket mégis tompítja, enyhíti, — azt az előnyt, hogy a magyar nemzet hire, dicső­sége még tündöklőbb fényben ragyog, mint annak­­előtte. Az egész világgal állottunk harcban, mint a tenger bősz hullámaitól ostromlott hajó, úgy volt

Next

/
Thumbnails
Contents