Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-05-19 / 20. szám
92. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1918 energiákat termelnek s a szivek a fiúság bizalmával pihennek meg a mennyei Atya kebelén. Jönnek szembe velünk s látókká leszünk magunk is. . . . Akire rászáll Istennek Lelke, prófétává válik az. — A hivő keresztyén hitének karjával átnyúlik túl e sáros vagy poros, gonosz vagy nyomorult, bizonytalan vagy múlandó földi világon. A szebb és jobb világ öröklétű valóságát Krisztusában találja fel, kiben az leszállóit hozzá s él számára örökké. Az Istenatya boldog örömmel küldi Lelkét tűzkeresztségre, hogy azt a választott hivő gyermeket mintegy a maga orgánumává tisztítsa és alakítsa, hevítse és képesítse. Isten által, Istennel, Istenért él csak ezután. Lelkének szárnyai diadalmas erővel lendülnek meg: az istengyermeki élet látnokává, prófétájává, apostolává lett. .. Jövel Szentlélek Úristen ! Izsák Aladár. Mennybemenetelkor. — 1918-ban. — Könnyek között, fájdalmas utakon, Küzdött, törődött, türőn, gazdagon, Mint tölgy, mit szél vág, vihar cibál, szaggat, A saját testét adta áldozatnak S hogy eszméinek adjon sirjelet: Felszállt mennybe, mint tiszta szeretet. S azóta mindig áldozatra vágy A vér, a kin, az eszme és a vágy, 1 Ábrándos, boldog tünt-századi hévvel Küzködik a szív árván a tüzével, Nincs aki rája balzsamot tehet, Hová lettél, ó, tiszta szeretet ? : Harag a földön, égen is harag, A vér, jaj, félünk, mindig itt marad. Ember-embernek gyilkos ellensége, Könyörülj rajtunk Krisztus drága vére. S ki eltávoztál e világ felett, Térj hozzánk vissza tiszta Szeretet ? ! Alsósegesd. Györék József. Szentlélek. Csel. 2 : 23, 32. Jézus meghalt bűneinkért; az emberi gonoszság és sötétlelküség átkos következményeit az ő nagy szive, büntelen lénye nagyobb mértékben szenvedte, mint a bűnös sötétség érzéketlen butaságában, vagy a rafinált gonoszlelküség fölényes blazirtságában elvakult emberek valamennyien. A „res judicata“, „res finita“, mély teljesen biráinak butaságától vagy gonoszlelküségétől, még jobban mondva butaságától és gonoszlelküségétől függően lett volna hivatva lejáratni, sőt egyszerűen eltemetni az általa képviselt isteni Igazságot, — nem vált be; nem sikerült; az Igazság feltámadott; a képzelt nagy elmeéllel, előrelátó bölcsességgel, főpapi, farizeusi, Írástudói nagytekintetü törvény- és jogtudománnyal, pilátusi hatalomi pecséttel lezárt „ezt hát jól elcsináltuk“ ügy újra előkerült; a „res bene gesta“ minden cafrangja lehullott; maradt belőle csupán annak eredeti tartalma: a gonoszlelküség és butaság. Ez pedig alapjában véve nem nagy ékesség és nem hervadhatatlan babér még az emberi történelem nyilvános itélőszéke előtt sem, — hát még az örök hatalmú Ítélő Biró előtt, ki Lelkének egyetlen fuvallatával sokszor egy szempillantás alatt szerez érvényt a letiportnak vélt nagy igazságoknak. íme az általunk is annyiszor gyöngének, tehetetlennek nevezett apostolok kiállnak; az annyiszor hirtelennek, szalmalángunak tartott Péter apostol nem kevesebbet mond'bátran szemébe a jeruzsálemi tömegnek és minden földi hatalmaknak, mint ezt a rideg, kérlelhetetlen, lesújtó, súlyos csapás erejével ható igazságot : Akit megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölitek: ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk. Miért nem tépi őket széjjel az a tömeg, melyet ilyen cselekedettől ötvenkét nappal előbb csak a római katonák lándzsái és a kivégzés biztos reménye tartott úgy, ahogy vissza ? Miért nem fogatják el őket azonnal ? Mert már az Igazság hatalmasabb őnáluk. Mert bár azt ők jól és véglegesen megöltnek vélték: feltámasztotta Isten ; aki úgy rendezi a világot, hogy az Igazság ereje képes feltámasztani a halottakat is. Mit használtak ellene a máglyák; mit az apostolok és hívek megöletése? De jó is, hogy a Szentlélek igazságnak lelke és az igazságnak lelke semmi körülmények közt sem aljasodik a világcsaló és világvesztegető gazság színvonalára ; bármiféle sikerek cifra rongyaival kendőzze is ez magát. De jó is, hogy a Szentlélek világosságnak lelke és a világosságnak lelke sehogysem fér össze a butasággal, legyen ez bármiféle nagyképü tekintély mázával kikenve. A Szentlélek nélkül elveszne ránk nézve a megváltó Igazság megszületése, megválló halála, feltámadása : mert egyiket sem látnánk és értenénk meg; Szentlélek nélkül a megváltó Igazság megszületéséről még annyit sem tudnak az emberek, mint Herodes tudott; megváltó haláláról annyit sem, mint a keresztre feszítő poroszló ; az Igazságnak halottaiból feltámadó, koporsóból kitörő és eget kérő hatalmából annyit sem látnak és értenek, mint a szanhedrin pénzéért hazudó sirőrző vitézek. Vettünk-e Szentleiket ? Meglátszik-e ez legkisebh tetteinkben is ? Tanúbizonyságai vagyunk-e a Szentiéleknek ? Avagy azt sem tudjuk, vagyon-e Szentlélek ? Szűcs József.
