Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-12 / 19. szám

90. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1918. Borsos István emléke. Vargha Kálmán kálozi ref. lelkész úr e lapok mult számában fölhívást inté­zett néhai Borsos István tanítványaihoz s tisztviselői­hez, melyben az elhunyt derék tanár emlékének meg­örökítése céljából való adakozásra szólítja föl őket, engem pedig arra kér, hogy a hála és kegyelet adó­ját fogadjam el s gyűjtsem össze. Borsos István har­minc esztendei becsületes munkájával úgyis mint ta­nár, úgyis mint a főiskolai könyvtár s régiségtár keze­lője kitörülhetetlenül beírta nevét a pápai ref. főiskola történetébe; a Vargha Kálmán lelkész úr fölhívása mégis jól esett, mert mig egyrészt a tanári állás meg­becsülését látom benne, addig másrészt bizonysága ez a fölhívás annak is, hogy a zajtalan, lárma nélkül való munkásság is megtalálja az elismerést. Közel 23 esztendeig dolgoztam együtt az én elhunyt, felejthe­tetlen, hü barátommal, bizonyságot tehetek róla, hogy: „Ha és igaz vala“. Adósának érzem magam nemcsak velem szem­ben tanúsított jóságáért, hanem azért a fáradhatatlan munkásságért is, melyet a pápai ref. főgimnázium fölvirágoztatása körül kifejtett. Hü sáfára leszek az ő nevét viselő alapítványra küldött adományoknak. Ed­dig a következő adományok érkeztek hozzám : Pápai Önsegélyző Egylet 100 K; Vargha Kálmán ref. lelkész (Kálóz) 50 K ; Pápai ref. főgimn. tanári kar koszorúra gyűjtött adomány maradványa 30 K; Juhász Imre tanár (Pápa) 60 K ; az előkészítő tanf. VII. o. t. 44 K; Boross Kálmán lelkész (Kamocsa) 25 K; Csomasz Dezső lelkész (Mezőtúr) 20 K; Széky László (Pápa) 10 K, Összesen 539 korona. Pápa, 1918 május 11. Faragó János főgimn. igazgató. A mi egyházi értekezletünk. Ebben a papir­­szük világban nem szabad sokat írnunk erről a mi kedves tervünkről s hisszük, hogy nem is szükséges sokat Írnunk róla. Csak röviden jelezzük: mit akarunk? Alkalmat adni az ősi főiskola kebelében egy kedves találkozásra, lelki gazdagodásra olyan ref. egyéneknek — első sorban lelkészeknek —, akik egyházi életünk ébredését, újjászületését áhítják és a mostani válságos időszakban fokozott erővel munkálni kívánják. Hála Istennek, szónokaink, előadóink nagyobbrészt oly kiváló férfiak lesznek, kiknek neve már előre biztosítja a szép sikert. Szeretettel hívunk mindenkit, aki szívesen jön közénk. Programmunk a következő: a) kedden, május 28-án d. e. 1. Marton János: A reformátor. 2. Andrássy Kálmán: A felnőttek oktatása falun. D. u. 3. Dr. Kováts István: Modern egyházjogi- és politikai kérdések. 4. Réz László : A vallásos nevelésről. — b) Szerdán, május 29-én d. e. 5. Dr. Makkai Sándor: A modern vallás- lélektan problémái. 6. Vas Mihály: Mit tehet a lelkész egyházközségének és híveinek anyagi gyarapodásáért ? D. u. 7. Dr. Ravasz László: A temetési beszéd feladatáról. — c) Csütörtökön, má­jus 30-án d. e. 8. Nagy Béla: A Ritscljl-féle theol. iskola felfogása a szentháromságról és Krisztus isten­ségéről. 9. Idrányi Barna: A falusi lelkipásztor, mint békebiró. D. u. 10. Dr. Sebestyén Jenő: A kálvinista egyetemről. — Az előadásokon kívül vallásos elmél­kedéseket tartanak : Dr. Tüdős I. püspök (első reggel), Czinke I., Janka K., Svingor Jenő és dr. Ravasz L. (utolsó este). Egy délután kirándulunk a főiskola szőlő­jébe, máskor megtekintjük a Rákóczi-várat s a fő­iskolai könyvtárt és szépészeti múzeumot. Ingyenes szállásról lehetőleg mindenki számára igyekezünk gon­doskodni. Az együttes étkezés díja naponként 8—9 K lesz (reggeli, ebéd, vacsora). A főiskola, mint vendég­látó, bort ad az asztalra. — Kívánatos, hogy azok, akik könnyen tehetik, hozzanak magokkal vajat, friss főzeléket vagy tojást; ezek árát a tápintézet minden­kinek megtéríti. Részvételi díj személyenként 5 K. A theol. kar nevében minél számosabb jelentkezést kér (az ideérkezés időpontjának megjelölésével) május hó 15-ig Nagy Béla, th. dékán. HIVATALOS RÉSZ. A DUNÁNTÚLI REF. PÜSPÖKI HIVATALTÓL. 2483/1918. szám. Nagytiszteletü Lelkész Ur! Bár meg vagyok győződve affelől, hogy refor­mátus lelkészi karunk Isten és emberek előtti felelős­ségének teljes tudatában féltve őrködik egyházi mű­kincseink és történeti értékű templomi felszereléseink felett, mégis a Nagyméltóságu vallás- és közoktatás­­ügyi m. kir. miniszter úrnak 36973/918. III. B. ü. o. számú rendelete alapján indíttatva érzem magamat a következőket kérhetni Nagytiszteletü séged becses fi­gyelmébe : Bárminemű régi (50 évnél hosszabb idő óta használt) kultusz tárgyról vagy felszerelésről kiselejte­zés, kicserélés, eladás, vagy megsemmisítés előtt ná­lam jelentést tenni szíveskedjék oly célból, hogy an­nak elhelyezése és elővételi joga valamely közgyűjte­mény (Magyar Nemzeti Múzeum, Szépművészeti Mú­zeum, Iparművészeti Múzeum) számára biztosíttassék, ha az egyházkerület a saját gyűjteményében nem óhajtja azt elhelyezni. Úgy kegyeleti, mint műtörténeti szempontból egyaránt fontos az, hogy az eredeti helyről bármely, oknál fogva elkerülő műtárgy megőrzés végett illeté­kes és kegyeletes helyre jusson, amely körülmény ele­jét veszi annak a sajnálatos eshetőségnek, hogy szent edényeink, vagy egyéb tárgyaink profán kereskedelem eszközei legyenek. Őszinte tisztelettel maradtam Komárom, 1918. évi május hó 6-án. kész szolgája : Németh István püspök. — Pápa, 1918. Főiskolai könyvnyomda. —

Next

/
Thumbnails
Contents