Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-25 / 8. szám
8. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 63. oldal. eredményt az emberek, ha nagy feladatok elé állítják őket. Sokszor érezzük, hogy feladataink megoldásához szükség van embertársainkra. Ritkán bánjuk meg, ha bennük bízunk. Avassunk be másokat életünk körülményeibe, bizalmat nyerünk. Csakhogy ez a bizalom nem stagnálhat ám, növekedőnek kell lennie. A bizalom felkeltésének első útja, hogy az emberekkel szemben őszinték legyünk. Egy nagy skót (Carlyle) azt mondotta: csak egy őszinte szót adjatok, többet ér egy kötet könyvnél. Kemény Zsigmond szerint pedig jobb: ezerszer csalódni, mint egyszer sem szerettetni. A bizalom felkeltésének második útja az emberekben levő értékek megragadása. Ha nem a rosszat, hanem a jót keressük, jobban oda lehet szivükhöz férkőzni, könnyebben megnyílik keblük. Bizonyos, hogy semmiféle eszközzel sem tudunk eredményt elérni, ha nem bízunk Isten átalakító erejében. Bizalomra sarkal embertársaink iránt az, hogy Isten is bizik bennünk. Ha nem akarjuk életünket puszta egyedüliségben tölteni, bizzunk másokban és ők is bíznak bennünk! Szombaton este (3-án) a konviktuson szeretetvendégség volt, melyen Kis József főiskolai gondnok, Kötse István tanítóképezdei igazgató, Czeglédy Sándor theol.-, Juhász Imre tanítóképezdei tanárok is megjelentek. A nagy terem — túlzás nélkül Írhatom le — tele volt jókedvű diákokkal. Igen tartalmas előadást tartott az ifjúság kötelességeiről ifj. Victor János; bibliát magyarázott Baráth József, a Kér. Ifjúsági Egyesület titkára; szavalt Farkas István theologus. Vasárnap délelőtt a gyűlés tagjai a pápai gyülekezet templomába mentek, mely alkalommal a tőle megszokott ékességgel s szeretettel Czeglédy Sándor prédikált. D. u. fél 5 órakor zárógyülés, este 8 órakor a Nőnevelő-intézet dísztermében nyilvános (propaganda) gyűlés volt, melynek programmja a következő volt: megnyitót mondott Kis József világos látással, a diákszövetség ügyének támogatására felhívó, apostoli buzdítással. Zongorázott Krausz Kató, művészi tudással. Nemzetünk jövőjének munkálása cimen széleslátókörü előadást tartott Vidor János. Gounod „Meditation“-ját előadták: Gáty Zoltán zenetanár, Horváth Rózsi és Benkő Margit II. é. képző-int. növendékek. Oly nagy sikert váltottak ki a közönség leikéből, hogy a nagy tapsvihar lecsillapítására egy második darabbal is gyönyörködtették a hallgatóságot. Szabolcska-verseket szavalt Győry Elemér főisk. szénior. Bibliamagyarázatot tartott Deme László. E krónika olvasása után is — bocsánat ha száraz voltam, de a gazdag tárgyat tömöríteni akartam — sajnálni fogja mindenki, hogy nem vehetett részt az előadásokon s az azokat követő élénk eszmecserékben. Ismerjük el, hogy a diákszövetség nem hangzatos jelszavakkal, hanem tényekkel dolgozik. Minden tagja egy-egy kőmiveshez hasonlítható, oda visz, ha csak egy darab téglát is az Isten országának felépítéséhez. Nekem úgy tetszett, hogy valami titkos erő hatott át mindenkit s egyesített a nagy cél elérésére, mely minden lelkésznek kenyere kell, hogy legyen éjjel és nappal. Sokan még csak a létra legalsó fokán állanak, mely földről a mennybe visz, de látják Krisztust, kinek dicsősége a legfelsőn lövel sugárt. Onnan hangzik szelíd szava, mely túlzengi a háború vészt károgó varjait: „Jöjjetek mindnyájan én hozzám . . .“ Onnan mosolyg ránk szeretete, mely felvonja szívünkben a béke, az élet fénylő sátorát: „én meggyőztem a világod.“ Közeledjünk hozzá fokról-fokra s bűnös szivünk fájón zokogja: „Misericordia . . . misericordia!“ (Vége.) Gy. E. VE G Y E S. Halálozás. A Konkoly Thege családot, mely már oly sok kiváló vezetőembert adott egyházunknak is, mély gyász érte, alighogy eltemették Konkoly Thege Lajos főbírót, már újból ellátogatott hozzájuk a halál. Amint őszinte részvéttel halljuk Konkoly Thege Imre földbirtokos; a tatai ref. egyházmegye volt érdemdús gondnoka, életének 80-ik évében f. hó 18-án Tatában elhunyt. A temetés 20-án volt, Tatából a nagytagyosi családi sirkertbe szállították és ott helyezték el örök nyugalomra. Gyászhir. Mély megilletődéssel vettük a hirt, hogy bóznai Novák Lajos sárospataki theol. akadémiai tanár és főiskolai lelkész életének 62-ik, tanári szolgálatának 21-ik évében, 1917. évi február hó 16-án délután 4 órakor elhunyt. Kitüntetés. Horváth Lajos vilonyai, jelenleg tábori lelkészt, aki előbb a legdélibb fronton teljesített, most meg a legészakibb fronton teljesít szolgálatot, Ő Felsége, január 17-én, a lelkészi II. osztályú kereszttel tüntette ki az ellenség előtt való vitéz és önfeláldozó magatartásáért. Nagyérdemű lelkésztársunk kitüntetéséhez gratulálunk. Hisszük, hogy szép hivatását a deb-Nemes ösvényeken. Világosság a sötétségben. Jézus föltámadása. A magyar ifjúság számára szer- , , Prohdszka Ottokár székes- A pápai ref. főiskola Deáky-dijákésztette Raffay Sándor. A ma- , . . . . , ... .. ... val jutalmazott pályamunka, irta gyár prot. irodalmi társaság ki- fehérvári róm. kath. püspök. Tiidy Zoltán ref. papnövendék adása. Ára kemény kötésben 5 K. Ára fűzve 5 korona. Ára 2 K 50 f. Kaphatók: KIS TIVADAR könyv- és papirkereskedésében Pápán, Fő-utca 21.
