Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-25 / 8. szám
62. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. Valamikor a nép nagyobb tömege élt az úrvacsorával s meg nem is volt a nép annyira felvilágosítva a mindenütt reá leselkedő bacillusokról s a lelkipásztorok, kik legutoljára emelték szájukhoz a poharat, igen hosszú ideig éltek s most pedig oly sok a 40—50 év közötti elhalálozott lelkészek száma. A megélhetés gondjainak bacillusai megölik őket. Azt hiszem, ha a keresztvizet, vagy a szentelt viz tartóban lévő vizet megvizsgálnák, az is tele volna bacillussal, tehát ezt is el kell valami módon hagyni, vagy megváltoztatni?! Talán jobb volna, ha nem engednénk figyelmünket elfordíttatni azon dolgokról, amelyeknek megváltoztatatása egyházunk eminens érdeke. Mikor a ref. papság öntudatra ébredne, de mindig a kellő és megengedett határok között, kéri az őt megillető jogokat, akkor mintegy Deus ex machina, megjelenik az úrvacsora tana feletti kérdés bacilluselmélettel spékelve, hogy figyelmünket amattól elfordítsa. Közénk dobatott egy kérdés, hogy mig amiatt tépázzuk egymást, a másikról elfeledkezzünk. Előbb a minket megillető jogokat biztosítsuk, addig hagyjuk a bacillusokat, vagy ha egyrésze foglalkozik is ezzel, a másik rész ne hagyja elaludni a többi kérdéseket sem. Dunamocs, 1917. évi február hó. Csiba Imre. BELFÖLD. A Magyar Ev. Kér. Diákszövetség téli konferenciája. in. A délutáni gyüléseka főiskola disztermében folytak le; tárgyuk volt „A bizalom hatalma életünkben“, a) Bizalom Istenben. Előadták Csizmadia Aladár és ifj. dr. Szabó Aladár. Az ember és Isten közti viszony alapja a bizalom. A bizalom rokon a hittel. Istenben vetett bizalom alatt nem azt értjük, hogy az ember pusztán elfogadja Isten léteiét, hanem annak tudását s e tudásról való bizonyosságot, hogy az ember mindig Isten kezében van. Aki erről meggyőződik, az nem esik kétségbe, ha nem kénye-kedve szerint alakulnak is a körülmények; lelke minden percben hajlandó vigasztalást venni az Istentől. Szabó Aladár szerint az Istenben vetett bizalom kettős meggyőződésen alapul : egyfelől azon, hogy az egész világot egy bölcs, mindenható, de szeretetteljes lény kormányozza. Másfelől azon a meggyőződésen, hogy ez a mindenható olyan nagy és irgalmas, hogy minden egyessel törődik a világmindenségben. Az ilyen lelki magatartást nevezhetjük bizalomnak. A gyakorlati életben a bizalomnak az a jelentősége van, hogy reményünk soha meg nem fogyatkozik. Akármilyen szomorú a jelen, az ember dicsőbb jövőbe tud tekinteni. A bizalom másik jelentősége az, hogy örvendezni tud az illető még a bajok és szenvedések között is. A dolog úgy áll, hogy az ember addig tud csak örvendeni, mig jól megy dolga, de aki Istenben bizik, minél sivárabb körülmények között él, annál szebb képet rajzol maga elé. Gondoljunk csak Pál optimizmusára; a legvigasztalanabb napokban írta, hogy majd egykor minden térd meghajol a Krisztus előtt. A filippibeliekhez írt levelet a kivégezteíés veszedelmei közt írja s mégis kedves szin vonja be az egészet, mert tudja, hogy van Isten. így bennünket is a bizalom bátrakká tesz s növeli munkakedvünket. A bizalom fejlesztése tőlünk függ. Legyen ez visszhang: mi szeressük őt, mert ő szeretett minket. Isten megtett és megtesz mindent, hogy bizhassunk benne. b) Bizalom hivatásunkban. Előadták Sós Béla és Deme László. Hivatásról csak Istennel kapcsolatban lehet beszélni, Ő általa lesz hivatásunk öntudatossá. A legtöbb ember csak későn ébred hivatásának tudatára ; mit nem adhatnánk azért, ha diákéveink első pillanatában, mindjárt szakpályánk kezdetén reá bukkanánk ? Hányszor halljuk főiskolai hallgatóktól, hogy ez, vagy az a tárgy nem tartozik az élethez ? Az ilyenek nem öntudatos emberek. Bizalom kell, hogy valaki hivatását be tudja tölteni. Meggyőződés affelől,. hogy Istennek terve van velünk és általunk. Aki ezt a tapasztalatot szerzi, az hivatását átérzi s meglátja azt a két nagy kisértést, mely szüntelen fenyegeti: a csüggedést és az önzést. Ha a dolgok külső folyása nem felel meg az ember törekvéseinek, ambícióját veszti mert nincs bizalms. Másrészről meg azt óhajtja, hogy az ő gondolatvilágának hódoljon mindenki; csak azt a pályát ismeri el jogosultnak, melyen ő van. (Erre vonatkozólag nagyon frappáns jellemzést szurok be Greguss Ágost tollából: „mai nap a természettudományok fellendülése folytán, még alaposabb tudósaink is azon félszegségbe sodródtak, hogy a természettudományokon kivül egyéb tudományt nemcsak nem ismernek, hanem el sem ismernek; a félműveltek pedig kapva-kapnak az alkalmon, hogy mindazon feladatokat, melyeket a vallás és erkölcs és a józan ész az embernek célul tűztek ki, mint terhes nyűgöt magukról lerázzák s felelősség nélkül fussák meg pályájukat.“ Ismertető.) Sokan pályájukat a meggazdagodás célzatával választják. A materiálizmus érezteti bomlasztó hatását. Ezzel szemben törekedni kell egy tisztább és jobb világ kialakítására. Hivatásunk legyen egy életünkkel. Tanuljunk a hivatás nagy embereitől, kik mindnyájan imádkozó életet éltek. c) Bizalom társainkban. Előadója Pongrácz József volt. Érdekes megfigyelni az újszövetségben, hogy Jézus azáltal akart hatni az emberekre, hogy bevezette őket a bizalom iskolájába. Nézzük csak milyenek voltak tanítványai. Félénkek és gyávák! Óriási átalakulásnak kellett véghez menni szivükben, hogy rájuk merte bízni országának terjesztését. Utánuk is, minden korban azok értek el nagy eredményt, kik rá merték magukat bizni Jézusra, a hű barátra. Rendszerint akkor érnek el nagy
