Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-04 / 5. szám

38. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. az egyház szolgálatát igénybe vegye. Így jutunk el a stólarendezés és megváltás elvéhez. Amikor az isten­ige hirdetőinek nem kell meghallani minden egyes eset­ben a tisztességszámba veendő kérdést: mit fizetek kérem ? És nem kell leolvasni sokszor az arcokról, bármily csekély legyen is az a fizetség, hogy: Ur Jézus! mely igen drága a te igédnek világa. Az egy­háztagban sem ébresztjük azt a tévhitet, mintha őt csak az csatolná egyházához, hogy néha temetési és egyéb alkalommal szüksége van rá; akkor pedig ki­fizetett papot, tanítót; tehát egyébbel nem tartozik. Mi sok tekintetben assimilálódtunk népünk hibáihoz, téves felfogásához. A stólaemelés mozgalmából is ez tűnik ki. Emberileg helyes a következtetés. „Mindenre kerül, parádéztok, túlköltekeztek.“ Ez hiba. „Tehát fizessetek több stólát is.“ Emberileg a cél el van érve. Az ötgyermekes, hadisegélyes napszámos asszony, ki­nek férje a harctéren van és mondjuk ipát temetteti, a legegyszerűbb koporsóért százhatvan koronát kény­telen fizetni. Éhez jön a többi. És bizonyos, hogy papi functiot is „nyolc koronásat“ rendel. Ki is fizeti. És éppen ezért kell nekünk a stólát megváltatni. Részesül­jön az egyház szolgálatában mindenki; egyformán ; külön fizetés nélkül. A stóla pedig legyen benn az egy­házi hivatalnokok fizetésében. Mi hiányzik ennek keresztülviteléhez. Semmi más, mint az akarat. R. BELFÖLD. A Kálvin-Szövetség konferenciái. III. Dr. Boér Elek, a kolozsvári egyetem nyilv. r. tanára, egyházkerületi főgondnok arról a kérdésről elmélke­dett: „Mily misszió vár az erdélyi református egyházra a háború után ?“ Mindjárt beszéde elején fölvetette a komoly kérdést: milyen a református hitélet? Mini­mális — felelte. Panasz itt, panasz ott, panasz minden­felé. (Kivévén az egyházhatósági — esperesi, püspöki — jelentéseket, vélték többen !) Erkölcsi világunk rom­lott meg legjobban ; virágzik a képmutatás. Református hittel, erkölcsi hittel itassuk át a gyermekek lelkét. Nyomatékosan ajánlotta a gyermekgondozást, az ifjú­sági egyesületeket, a konfirmáltak egyesülését, a fel­nőttek gondozását. „A vallásban a legfőbb az etikai erő és a szeretet szociális munkája.“ Egységesen kell szervezni a gondozást egyházilag. Amit társadalmi munkával eddig elértek, az jóformán semmi. Molnár Albert eszméje szerint, ahogy ő már 1900-ban tervezte, kell szervezni a belső munkát. A hivek anyagi bajai­val is foglalkozni kell. Erősítsék a magyar föld szere­­tetét. Kezdjenek magyar telepítési politikát . . . Intéze­teinkben kálvinista legyen a nevelés . . . Válogassuk meg a tanárainkat. Dr. Boér után dr. Kováts István budapesti theol. tanár szólt Híveink theologiai neveléséről. (Népszerű theologiai tanfolyamok szervezése.) Harmadik nap. Imádkozott és bibliát magyarázott dr. Ravasz László. I Thess 4n. A csöndben végbe­menő munkát ecsetelte megkapó színekkel. Rothe mon­dásával kezdte: „Nem nyugalomra vágyom, hanem csendességre.“ Csend és munka annyira összetartoz­nak. A csend az Isten közelléte. Egyesek zajt ütnek, hogy munkájukra tereljék a figyelmet. Rendszerint nem a tűz nagy náluk, csak a füstje. Az igazi munka csön­des, belső munka ... A mag, a liliom nem hirdetik előre, hogyan fejlődnek ki . . . Tragikuma sok ember­nek, hogy nem akarja a saját munkáját végezni. El­varázsolt királyfinak érzi magát. Minden irányban dol­gozik, csak a maga dolgát hanyagolja el. Soha se látja be a hétköznapi munka gyönyörűségét. Az apró, a kicsi, a hétköznapi dolgok a legnagyobbak. Munkál­kodni kell a tulajdon kezünkkel. Tehát egész mivol­tunk benne legyen a munkánkban. A kézműves egész énjének ott kell lenni a munkájában ... A csend, mely az Isten közelében honol, kizárja a hűhót. Sze­rényen munkálkodjunk. Sebestyén Jenő budapesti theol. m. tanár előadása következett e címen: Kálvinista öntudat és életprogramm. A kálvinista öntudat az embernek fölébredése saját lényének megismerésére. A vallás programmja, hogy megismertette azt az Ént, a mi legbensőbb lényegünket önmagunkkal és az Istennel . . . Van-e szükség feleke­zeti öntudatra ? Van. Az általános, a színtelen evan­­gélizásnál célszerűbb a felekezeti evangélizálás; a reformátussá evangélizálás. Miért a kálvinizmus a mi ideálunk? Talán csak véletlenül? A kálvinista jellem nem véletlen. A kálvinizmus férfias keresztyénség. Tá­vol van a nemtörődéstől; a közönyösségtől; sőt nem nyugodhatik, mert az Isten akaratának érvényesülni kell az egyéni, a családi, a társadalmi életben . . . Ko­molyan föl kell tenni a kérdést: mire rendelt, mire praedestinált engem az Isten? Van-e Magyarországon kálvinista öntudat ? Nagyon kevés van! Ennek okai: a papság képzettségének és a református szellemi ne­velésnek hiánya. A kálvinizmus renessansza ezelőtt 50—60 évvel kezdődött külföldön. Hozzánk csak most értek el a hullámai. A kálvinista jellemnek csak töre­dékei vannak. Ezekből úgy, ahogy össze lehet rakni az egységes közszellem mivoltát. Egy nagy központi gondolat körül kell nevelni a jellemet: hogy Isten dicsőségét többre becsüljük, mint bármit, amit a világ nekünk adhat ... A fatalizmus passivitásra nevel, a praedestináció harcra; Isten munkatársául rendel; köz­ponti gondolat ez. Istent szolgálom; annak dicsősé­géért képes vagyok mindenre. A kálvinista életprogrammr. nem kivonulni a világból, hanem bevonulni teljes erő­vel 1 Anyagi ügyekre is ki kell terjedni a kálvinizmus­­működésének. Az állami életben is részt kell venni. Érvényesíteni kell ebben is a kálvinista életfelfogást. Biberauer Richárd a Bethesda kórház lelkésze arról szólt, hogy mi lesz a diakonisszák szerepe a háború.

Next

/
Thumbnails
Contents