Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-30 / 52. szám
344. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. « 52. szám. életerő, elpusztuló 'tehetség, nagyokra teremtett erő semmisül meg s hanyatlik sirba: azok a milliók, közintézmények, emberbaráti s szamaritánus szeretetmunkáinak létesítésében fogják éreztetni jótékony hatásukat ! A nagy pusztulás, a vizözönhöz hasonló világkatasztrófa felett, mint szebb jövőt ígérő szivárvány, ragyogott át az elmúlt 1917. év sötét fellegei, ijesztő rémei felett a reformációi négy évszázados fordulója. — Inter tenebra lux. Fénylő, ragyogó világosság a káosz, a sötétség felett. Sokan nem vélték megtarthatónak, nem tartották a mai viszonyok keretébe illeszthetőnek, bizonyos kontrasztnak, kirívó ellentétnek mondották az áldatlan helyzetben megünneplését! — Szerencse, hogy kevesen voltak ; mivel az abdikáció, megadás, fásult közönyösség, életfelenség hitfelekezetünk gyöngeségének, kálvinista önérzetünknek 1 hanyatlása, lebecsülése lett volna ! A magáról megfeledkezett világ, a protestántizmus s a keresztyénség ellenségei, a minden társadalmi rendet, erkölcsi törvényt felforgatni akaró destruktiv irány hozsánnázott, álgyőzelmi ünnepet ült volna, ha mi nem ünnepelünk, ha hallgatagon engedtük volna eltűnni annak a napnak négyszázados évfordulóját, amely nekünk létet, életet adott, amelyhez fűzi a mi véges értelmünk a protestántizmus születését, történelmét! Ünnepeltük s ünnepeljük tehát a négyszázados évfordulót, hű kegyelettel, felemelt fővel, jogos önérzettel, mint akik büszke öntudattal mutathatunk négyszáz év történelmére, arra az emberiséget átalakító, megnemesítő, felemelő hatásra, mely újvilágot teremtett a, roskadozó keresztyénség romjai felett, mely az Isten képére teremtett embert visszaadta önmagának, magasabb rendeltetésének, a miveit világ az elfogulatlan kultúra emberei, pedig tisztelettel, bensőséges testvériség, érdekközösség érzetével, meghajtva elismerésük lobogóját, a külsőségekben szerény, de benső értékben az emberiség jóllétét, fejlődését szolgáló intézményekben annál gazdagabb hitfelekezetünk előtt. Szép és megragadó, felemelő és tanuságos mozzanata volt ünneplésünknek, mikor eljöttek országunk kormányférfiai, nemzetünk sorsának intézői s az elismerés szavával adóztak a protestántizmus hazát, nemzetet fenntartó jótékony, örök hálára kötelező hatásának, hivatásának, mikor jött a tudósok, irók, költők serege, s lángoló szavakkal ismerték el a protestántizmus érdemét, jelentőségét, a tudomány, a költészet, népnevelés, általában ^ kultúra minden részében és terén ! Hitfelekezetünk egyeteme azzal is kiemelni akarta e napok jelentőségét s emelni az ünnepély fényét, fontosságát, hogy országos zsinatának keretébe vonta az ünnepségeket s maga is diszközgyülésében méltatta és örökítette meg a négyszázados évforduló emlékezetét. Jelentős mozzanata volt ez is a lehanyatló 1917. évnek. Zsinatunk összeülése! Törvényünk rendeli, hogy minden 10. évben összehivassék, a haladó idő, a változó viszonyok kívánják, követelik, hogy egyházi törvénykezésünk is lépést tartson a korral, elégítse ki a jogos, kívánalmakat, alkosson és teremtsen intézményeket, irányokat, melyek hivatva vannak fejleszteni, elébbre vinni a reánk bízott milliók lelki jóllétét, lelki boldogságát. Csak az alakulás formaságaiban merült fci működése, az egyes törvénycikkek előkészítése, majdan összefoglalása, az egy éven belül összeülendő folytatólagos egyházi törvényhozásnak válik kötelességévé. Nagyszabású koncepciót... tervezetet... alkotásokat, ha felszínre is hozott a jubiláris, kiemelkedő esztendő, de megvalósítani, létrehozni nem volt képes, sajnos, mégsem ! Egyetemes egyházfenntartó alap, protestáns nyomda, értelmiségünk szellemi kívánalmainak, igényeinek megfelelő szépirodalmi lap . .. vagy havi Szemle ... Budapesten az ország fővárosában a Kálvin-téren emelendő kulturház, nemzetfenntartó, fejlesztő hivatásunkat, jelentőségünket külsőleg is hirdető, monumentális középületek megteremtése: megannyi felvetett eszme, megannyi üdvös gondolat, de meszsze idők reménye, csak pium desiderium, csak gyengeségünknek, az ősi szalmalángnak, hitfelekezetünk mozdulatlanságának jele, mellyel szemben jogos dicsekvéssel mutathat a hatalmas katholicizmus a maga sok nyomdájára, könyvkiadóvállalataira, a szolgálatában álló napi, heti, havi sajtó sokféleségére s azok virágzására, s ezerféle egyesületeire, szervezeteire, melyek körülfogják a zsenge gyermeket, a serdülő ifjút, férfit és nőt egyaránt! Valóban, az 1917. év nem hozta meg, sajnos, reánk nézve azt a sok szép és üdvös alkotást, melyet vártunk, melyekre égető szükség van, az a négyszáz évvel ezelőtt fellobbant láng... az a hegyeket mozgató hit... az ősöknek az a templomokat, iskolákat, akadémiákat teremtő... alkotó ereje mintha gyöngült, fogyatkozott volna bennünk, mai kor erőtelen gyermekeiben. Pedig, hogy mire képes még az erőtelenekben, a gyengékben is az erős akarat, a csüggedést nem ismerő tetterő : mutatja annak a szegény, anyagiakban gyenge lelkészi karnak, vagy inkább néhány lelkes, fáradtságot, csüggedést nem ismerő vezértagjának teremtő szellemének alkotása: a Kálvineum, mely ma már közei két millió értékű tiszta vagyonnal bir s virágzó internátust állított hajléktalan árva, lelkészi gyermekeknek ! Előre veti sötét árnyékát, hirdeti a katholicizmus' életrevalóságát, tevékenységét a katolikus autonómia ! — Sokszor megpróbálták ... nem sikerült sohasem, az episzkopális, hierarchikus rendszert és szervezetet beilleszteni, összeegyeztetni a hívek ... a laikusok érdekével, csaknem lehetetlenség, de a nagykiterjedésü vallás- és tanulmányi alap, az állami eredetű donációk kiragadása az állam felügyelete, ellenőrzése alól, ez a mai viszonyok, a politikai helyzet mai alakulatai között nem látszik lehetetlennek, az 1917. év meghozta részükre még most csak a javaslatot, tervezetet, meg-
