Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-09 / 49. szám
328 oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917 A kegyes lelkek ünnepe az advent, azoké, akik bírják is, de várják is azt, aki jön, a Jézust, a felkelő napot. Akik Isten erős kezére vigyáznak, hogy át fogja szakítani a halálvonalat, mely az emberek érzületén vonul keresztül. Mert ott vónul keresztül. Te tudod azt, én tudom azt. Egyfelől te állsz, másik felől gyülekezeti tagod, egyfelől te, másik felől szolgaságod, egyfelől irigyed, másfelől irigységed, egyfelől hivatásod, másfelől elkeseredettséged, ez a halálvonal. A béke ezt a vonalat nem törte át. De Isten hatalmas keze áttöri ezt a halálvonalat is, hogy te hinni, bízni, merni, örvendezni tudj. Várjuk, aki jön. Isten a háború után is az az Isten, aki a háborúban volt. Szabó Imre. Alakítsuk meg a ref. sajtóegyesületet !* A „Bethlen Gábor irodalmi és nyomdai részvénytársaság“ részvényeinek jegyzése terén néhány hét alatt elért nagyszerű eredmény fényesen beigazolta, mennyire átérzi református egyházunk minden hűséges tagja, hogy a sajtó terén meg kell szüntetnünk mostani zsellér-állapotunkat. Bibliánkat nem nyomathatják külföldön, zsoltárainkat nem adhatják ki más vallásu cégek, nyomtatványaink egy' részével sem mehetünk már sokáig a „Magyarországi baptisták könyvnyomdájába !“ Nyomtatványaink alján nem éktelenkedhetnek örökké idegen hangzású cégjelzések ! Azzal azonban tisztában lehet mindegyikünk, hogy egy erőteljes alapokra helyezett és itt, az ország szivében működő nyomda fölállításával egymagával még nem merülhet ki a munkánk! A sajtóval kapcsolatban a teendők óriási sokasága vár még református egyházunkra. Csak a legfontosabbakat említjük meg ezek közül. A budapesti nyomdának 'nagy arányúvá fejlesztése mellett arra is kell törekednünk, hogy a nagyobb kálvinista gócpontokban is keletkezzenek református nyomdák. Már meglévő református lapjaink erkölcsi és anyagi támogatását is programmba kell vennünk. E mellett indítanunk kell folyóiratod református intelligenciánk, egy másik lapot református népünk számára. Egyengetnünk kell a református napilap megteremtésének az ügyét is, amelyhez roppant sok pénz, erőteljes irói gárda és óriási nagy olvasótábor szükséges. Sürgősen Sajtóirodát, hogy a napilapokat az egyházunkban történő és előkészülőben lévő fontosabb eseményekről rendszeresen és alaposan tájékoztassuk. Sürgősen meg kell nyílnia nemcsak itt Budapesten, hanem az ország főbb kálvinista központjaiban is a református könyvkereskedéseknek. Ezekkel kapcsolatban sorjában kell kiadnunk a tiszta református szellemtől áthatott tudományos, meg hiterősítő könyveket s a traktátusok ezreit és ezreit. Szerveznünk kell az egész országra kiterjedőig a református iratterjesztést. A teendők óriási sokasága vár tehát reánk a református sajtó megteremtése terén. A munkák sokaságával kapcsolatban rendkívül nagyarányú agitációt kell megindítanunk a szükséges anyagi erők előteremtése : a gyülekezeteinkben évről évre rendezendő sajtóvasárnapok, a nagyobb gyülekezeteinkben a sajtóalap * E címen lelkes felhívást irt a Protestáns Egyházi és iskolai Lap 48. számában dr. Kováts István úr. Kérésére csaknem egész terjedelmében közöljük cikkét. javára tartandó estélyek, hangversenyek és ünnepélyek előkészítése érdekében. A református sajtó megteremtése terén találkoznia kel! minden egyházunkat igazán szerető magyar református férfiúnak és nőnek ! Ezért alakítsuk meg haladéktalanul a Református Sajtóegyesületet! Dr. Kováts István, IRODALOM. Egyházi beszedek és imádságok. Irta Kis József pápai református lelkész 1 —153. lap. Ára 4 K. Kapható a szerzőnél. Nagyon sajnálom, hogy a papirinség párancsol e helyütt is és nem lehet foglalkoznom értéke szerint Kis Józseffel és előttem fekvő munkájával. Ez utóbbira pedig kényszerítene az a kettős ok is, hogy Kis Józsefnek immár ez a második kötete a háború alatt; s hogy e kötetben található fel az a gyönyörű szép imádság (1915 december 31.), mely szinte hírre vergődött Pápán. Mondom, végtelenül fáj nekem, hogy az ismertetésre úgyszólván a minimális hely juthatott nekem. Pedig szerettem volna az irót úgy oda állítani az olvasók elé, aki — hogy éppen tárgyilagos és alkalomszerű legyek — nem érte be a jubiláris évfordulóval, hanem azt előbb elkezdte és tovább nyújtotta gyülekezete előtt. Jelezvén ezzel azt, hogy a reformációnak nincs, nem szabad évfordulójának lenni, mert az egész élet helyesen keresztül viendő reformációból kell, hogy álljon. E kérdésnél utalom az olvasót Györy Elemér kollégám egyik számunkban megjelent vezércikkére, mely ügyesen fején találta a szöget. A kötetben levő beszédek : Kis József-féle beszédek. Előbbi kötete, az Igehirdető és Debreczeni Lelkészt Tárban olvasott munkái után, ha szignálva nem lenne is, felismerhetővé tennék Írójukat Az ő könnyed modorában előadott, mély bibliai tudással felépített, kézen fekvő s szinte tudatunkból merített világos hasonlatai szinte megtestesítik előttünk Kis Józsefet, az oktató és intenzív hitre elvezető kál inista prédikátort, aki nem sablonszerű, hanem a legjavából való. Ilyennek képzelném az utazó kálvinista lelkészt, ilyennek tudom a vándor apostolt s ilyen lehet a hittérítő, kinek nem a csilingelő külsőség a hatást keltő fegyvere s aki nem a lármás hatást keresi, hanem egyedül azt, hogy: „elvégezhesse a munkát . . .“ Imádságok tarkítják a kötetet, közöttük három évutoljára való. A háborús években született mind s haszonnal alkalmazható s aktuális lesz, mig a háború tart. Aki megbecsülni tudja Kis József szorgalmát s aki szereti az ő synthetikus előadási módját s aki ád valamicskét arra, hogy méltányolja kollégájának Ő helyette is elvégzett fáradozásait: az hozassa meg a kötetet, gyönyörűsége telik majd benne. —n. *
