Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-28 / 43. szám
43. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 301. oldal. demokráciává. Segítsen emberré válni az embernek. Itt még sok teendő van. it * * Első sorban alaposan be kellene nézni a szociális kérdés természetébe. Itt mindjárt adódnék számos kötelesség, melyek megoldása égető, melyekért alig történik valami s itt is protestáns részről a legkevesebb. A mai embernek másképen fáj az élet, mint azt a százados prédikáció- terminológiában gondolják a bűnös testről, a porsátorról és a többiről. Minden ember lelkében felsír egyszer a kulturátlanság fájdalma. A falusi magyar elfásul és káromkodik. Fatalista lesz. A parasztja eljár templomba és vallásos szunnyadásba merül. Mikor a templomból kilép, újra előtte a bajos élet, melyben nincs semmi irányítója. Magára van utalva, saját józan eszére, melynek kiműveletlenségét mégis nagyon érzi, fájóan érzi. Ugyan ki tesz ezért a népért valamit? Vájjon földje van-e elég? Miért megy Amerikába a legjava? Milyenek az iskolák ? Első sorban a népiskolákon kellene segíteni. Van-e minden faluban magyar iskola ? A tanítónak megvan-e adva a lehetőség úgy élni, mint szellemi munkáshoz illik? Vannak-e könyvei? (Bocsánat: van-e betevő falatja?) Amig a tanító az ország legmostohábban kezeit kuitúrnapszámosa, addig nem is lesz itt kultúra. Ma pedig nincs jogosultságuk Európában más nemzeteknek, mint kultúrnemzeteknek. A félmüveit ország megérdemli, hogy felszívja egy magasabb kultúrájú állam, vagy elnyomja egy barbárabb ifjú ország. 1. Adjanak sok mai szociális kultúrát a tanítóknak. Sok ilyen tanítót az országnak. Adjanak szociális kultúrát a papnak. Ezt megtehetné a protestántizmus. * * * Vájjon látunk-e igazi kultúrát a kisvárosokban ? Látunk igazi félkultúrát a félműveltség minden átkával. Vájjon a kisvárosi magyar intelligencia lelkében élnek-e a munka, az emberszeretet, az igazság eszméi ? Ismertek-e a szociális eszme* az emberi méltóság, a demokrácia eszméi? És hogy a legegyszerűbbet és legmélyebbet kérdezzük: milyen a vallásos érzés? Érzik-e benső közösségüket az emberekkel, a világgal; érzik-e saját lényük kifejthető és felmagasztosulható isteni lényegét? Ne feleljünk, hogy ne döbbenjünk meg. Vájjon nincs-e útban a pénz, hogy elfoglalja a legmagasabb ideálok helyét? Nem terjed-e a felfogás, ha egyelőre még csak a lélek tudatalatti régióiban is: „az étet üzlet?“.Nem terjed-e a tan: „az érvényesülés a fő?“ Nem hódít-e az érzékiség kultusza a lélek kiművelése helyett? Ne feleljünk, hogy ne döbbenjünk meg. Mit tesz a protestántizmus? Ne feleljünk, de cselekedjünk! A javítás útja: nevelés. Milyen a családi élet? Vájjon a családfő nem tölt-e több időt kaszinóban és kávéházban, mint családja körében? Van-e fogalma a nevelésről? Van-e kedve, képessége hozzá? (Illő tisztelet a kivételeknek!) Hol nevelnek? A középiskolákban? Tanító értékük nagy, nevelő értékük csekély. Miért? Az értelmi munka mellett elfelejtették, vagy inkább nem érnek rá az érzület fejlesztésére. A vallástanár sem mindenható. Hozzá még túltömötíek az osztályok. 50—60—70 tanuló együtt, akik unatkoznak némely az élettől lemaradt tárgy, olykor módszer mellett. Nem dolgoznak-e a látszatra? Nem viszik-e ki a látszatra való dolgozást az életbe? De igen. És mindezek mellett hol van a progresszív protestáns lélek? Van progresszív katolikus lélek, van progresszív zsidó lélek, de a progresszív protestáns szellem, melynek pedig természete és hivatása volna a haladás, alig él, a másik kettő közt ingadozik, olykor emésztődik, hasztalan. 2. A városok kapjanak a jó elemi iskolák után jó középiskolákat fiúknak és leányoknak. Tanúljanak itt meg őszintén dolgozni, a munkát szeretni, felfelé vágyni, becsületesnek lenni! A középiskolai reformmal elébe kell vágni a mának és holnapnak. Legalább ötven évi perspektívába kell beállítani a reformokat, A protestáns szellem legyen ott mindenütt, mint őszinte igazságkutató, szellemi értékelő, önzetlen tanácsdó, az ideális demokrácia, az emberi méltóság, az emberszeretet zászlótartója. ^ Nagyobb városainkban a kultúra és kulturátlanság közt nagy a szakadék. Számosán vannak kultúremberek, sőt vannak kultúrapostolok. Osztályrészük nyugodt munka helyett küzdelem, sokszor kínlódás. Sorsuk ingadozik az elkeseredés és elfásulás között. A nagy tömegre nem lehet rárakni a lelki javakat. Azokat a lé lekből kell kifejleszteni. Éhez a fentiek szerint jó iskolák kellenek, teljesen ingyenes oktatással, a tehetségek legszélesebb pártfogásával, tenyésztésével. Vájjon a protestántizmus kulturapostolkodik? Nem nagyon! Ha nem teszi, ne csodálkozzék, ha az új világ képét nélküle alkotják meg, sőt kitudják onnan. 3. A protestáns szellemnek nem szabad hagynia, hogy szellemi javait mások kisajátítsák. Más, rokon gondolkozókkal, kultúremberekkel és kultúrapostolokkal együtt keil haladnia. Ha szükséges, müvüket korrigálnia, erre törekednie. Vegyen részt minden szellemi mozgalomban, kultúralkotásban szellemi energiájának megfeszítésével. Őrködjék az ideális javak felett. A szellem kultúráidban a magasabbrendüséget tartsa szem előtt, a lélek kultúrájában, a vallásban a lelket emelje a kor szellemi színvonalára * * * Művelődésünkben egész külön helyet foglal el az ország egyetlen igazi nagyvárosa, Budapest Viszonyai a vidék kultúrája mellett olyannak mutatják, mint egy csenevész gyermek betegesen nagy fejét, ifjúsága ellenére is öreges, kiéltnek készülő arcát. A magyar életnek egyetlen igazi pezsgő központja. Benne egy új embertipus van kialakulóban, mely a folytonos vidéki beáramlás ellenére is kevés közösséget mutat azzal, amit
