Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-09 / 36. szám
266. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. Károly esperes tartotta. A történeti vonatkozásokkal teljes, mély ismeretre és nagy tudásra valló beszéd nagyon lekötötte a hallgatóságot kedves közvetlenségével, tartalmas voltával, csillogó stílusával. Az ünnepély fénypontja gyanánt lehet e remek beszédet megörökítenünk. Majd Bihary Kálmán egyházmegyei főjegyző terjesztette elő ama határozati javaslatot, melyben az egyházmegye 2000 koronás alapítvány letevését mondja ki azzal a célzattal, hogy ennek kamatai évről-évre egy jeles, jutalomra érdemes munkát készítő lelkésznek vagy tanítónak adassanak ki. Végül megörökíttetett a diszgyülés jegyzőkönyvében a nagy nap emléke a főjegyző által készített, ügyes fogalmazásban, történeti hűséggel szerkesztett javaslatban. D. u. 2 órakor kezdődött a „Városi szálloda“ nagytermében a közebéd, melyen nők és férfiak mintegy 130-an vettek részt. A felköszöntőket az elnökség lemondta, tekintettel a szomorú és nehéz napokra; e helyett kellemes szórakozással szolgált a közebéden megjelent művészcsoport remekül előadott énekdarabjaival. Felséges összhangban, remek karénekeket mutattak be, amelyekkel valósággal extázisba hozták a elenlevő közönséget. Este 7 órakor, a ref. templomban kezdődő orgonahangverseny fejezte be a szépen kezdődő ünnepséget. Nagy számban összejött közönség gyönyörködött az estély nem mindennapi produkcióiban. 29-én d. e. 9 órakor kezdődött a barsi ref. egyházmegye közgyűlése. Éneklés után Patay Károly esperes mondott buzgó imát, majd Kováts Sebestény Endre tartott érdekes megnyitót. Elparentálta Ő felségét Ferencz József királyunkat, üdvözölni indítványozta IV. Károly ifjú királyunkat. Hálával és köszönettel emlékezett meg a lelkészek és tanítók háborús tevékenységéről, mely munkának sokat köszönhet az állami és közigazgatás. S kérte végül a lelkészi és tanítói kart a hadiárvák gondjainak felvételére a háborús szenvedésekben kitartásra, a további buzgó munkára. Patay Károly megemlékezett a 28-án tartott ünnepségekről, mely a ref. és ev. egyház közös ünneplésében nyilvánult meg. Egyúttal megragadta az alkalmat, hogy üdvözölje az ev. egyházmegye nevében megjelent Bándy Endre esperest, ki jelenlétével a közeledésnek és testvéri érzésnek adta tanujelét. Bándy az üdvözlő szavakra köszönettel válaszolt s ígéretet tett a jövőre nézve e testvéri viszony meleg ápolására. Megemlékezett Patay esperes arról a kitüntetésről, amely Kováts Sebestény Endre gondnokot érte Ő felsége a király részéről, amidőn a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki, megemlékezett Konkoly Thege Sándor kitüntetéséről, kit ő felsége a király udvari tanácsosának nevezett ki s a drégelypalánki református egyházmegye pedig gondnokának választotta el. Megköszönte a 28-án lefolyt ünnepség előkészítőinek, rendezőinek, azon közreműködő szereplőknek fáradozását s kérte annak jegyzőkönyvbe foglalását. Esperes után Bihary Kálmán terjesztette elő javaslatait az esperesi jelentésre vonatkozólag. Kiemeljük ezek közül Patay esperesre vonatkozó ama megemlékezést, amely őt a Ferencz József lovagrendjének adományozásával O felsége a király kitüntetése utján érte. A közgyűlés meleg ovációban részesítette a közszeretetben ál ló esperest. A közalap és nyugdíjügyeket Csekey Dávid, tanügyet Végh István, misszió-ügyeket Birtha József, számvevőszék jelentését Kiss Gyula, liturgia és úrvacsora kérdésével kapcsolatos ügyeket Czeglédy Pál, az egyes egyházak belügyeire vonatkozó ügyeket pedig Akucs Lajos referálták s tették a tárgyalás asztalára. D. u. bírósági ügyek kerültek napirendre. Melyek közül Kerékgyártó Ferenc alsófegyverneki tanító és Vizy János ujbarsi tanító ellen felmerült súlyos fegyelmi esetek emelendők ki. Az előbbi a panaszlott tanító elítélésével s az állásáról való lemondásával végződött, az utóbbi még nem nyert befejezést. VEGYES. Gyászhir. Őszinte részvéttel vettük a hirt, hogy nemesoroszi Mocsy 'Lajos ügyvéd, a barsi ref. egyházmegye ügyésze, tanácsbirája és számvevője stb. 1917. évi augusztus hó 30-án Budapesten elhunyt. Temetése Garamvezekényen, f. hó 2-án d. u. 5 órakor nagy részvét mellett folyt le. Nyugodjék békében! Nyugalomba vonulás. Főiskolánk érdemes tanára dr. Horváth József, f. évi szeptember hó 1-től nyugalomba vonul. Szeretnénk úgy megemlékezni e tényről, hogy ne lennénk terhére neki, aki szinte mesterien ki tudott térni minden ünneplés és kitüntetés elől; aki nagy szerénységben nagy serénységgel élt a kenyeret adó hivatalának. Neki, aki a lélek belső nyugalmát mindig többre becsülte, mint az emberek hozsánnáit, tapsait. Igazi mintaképe volt annak a szolgálatkészségnek, mely nem a maga hasznát keresi, hanem az intézménynek gyarapodását, erősödését. Nemcsak theol. akadémiánk, nem is csak immár megizmosodott nőnevelő-intézetünk történetébe irta be nevét kitörölhetetlen betűkkel, de a szakirodalomba is, amelyet országos elismerést érdemlőleg müveit. Fáradhatatlan, pedig igen fárasztó munkásságával kétségtelenül rászolgált a nyugalomra és a református egyházi életben eleddig elképzelhetetlen magas nyugdíjra (12.100 K* mégis még évtizedeken át ott szerettük volna látni a tanszékén. Korát tekintve nem is volna ez túlzott kívánság. Van valami báj, valami eszményi a 70—75 éves, ősz tanári fejen ! Van rajta valami, ami magában is kiváló építő erővel bir!... De ha kívánatosnak tartotta magára nézve a nyugalomba vonulást: nagy tisztelettel búcsúzunk tőle — az egyiittlét reményében és kívánunk neki sok békés, nyugodt, boldog esztendőt! E lap szerkesztését április eleje óta eleddig előbb Pongrácz József, utóbb Czeglédy Sándor belmunkatársaim végezték. Itt is köszönöm szives fáradozásukat. A mai számmal átvettem a szerkesztést. K. J.
