Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-19 / 33. szám
Huszonnyolcadik évfolyam. 33. szám. Pápa, 1917 augusztus 19. DDNÁNTOLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József => felelős szerkesztő címére küldendők. => Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Előfizetési díjak (egy évre 12 K, félévre 6 K), hirdetések, reklamációk Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Ut, Élet és Igazság. Ján 14e. Jézus azon kijelentéseinek egyikével állunk szemben, miket senki sem mondott utána. Magyarázatot nem tűrő, szinte türelmetlen kijelentés. Krisztus nem lenne számunkra Kisztus, ha mellette egy második, hasonló igényű alak is állana. Krisztusnak sokféle tanítványa van, kiknek élete egymástól különbözik, mert mindegyik a Mester képének csak egy-egy vonását jeleníti meg; sok természetbúvár van, mert egyik sem tudja az egész természetet kikutatni; sok a tudós és gondolkozó, mert senki sem merítheti ki az egész világ bölcseségét; sok a jó, nemes és magasratörő, mert senki sem tehet annyi jót, hogy az utána jövőnek többé ne maradna. Amint egy nap jár az égen s csak egy legmagasabb hegy van a földön, egy tökéletes, isteni képmás létezik a földön és égen — Jézus Krisztus! Ezért oly meglepő az ő gyakori, önérzetteljes, öntudatos, de hatalmas kijelentése: Én vagyok. Nem az általunk annnyira megszokott többesszámban beszél: Mi így akarjuk, hisszük, reméljük, hanem ismételten új és meglepő fordulattal jelenti ki magát: Én vagyok a Szőlőtő, a Jó pásztor, az Ajtó, a Feltámadás, az Ut, az Igazság, az Élet. Én vagyok az Ut — nem üt a többi mellett. A legtöbb földi cél felé sok út vezet; a hegyet meg lehet mászni pz északi vagy déli oldalán; a tengerhez sok irányból futnak a folyók; a meggazdagodásnak, hirnévszerzésnek, emelkedésnek meg vannak a különböző módjai; ezzel szemben az ember magas rendeltetése, az üdv csak egy utón érhető el: Krisztus kezén és szivén. Nem azt mondja: én vagyok az útmutató. Ez kevesebb lett volna és könnyebb. Mi sokszor útmutatók vagyunk, ahelyett, hogy maga az út lennénk. Megelégszünk ezzel ahelyett, hogy magunk is előre haladnánk az általunk jelzett utón. Az út egyenest célja felé vezet, mint Krisztus minden szava, minden cselekedete egy lépés az Istenhez való tökéletes hasonlóság, a Vele való felbonthatatlan közösség felé. Én vagyok az Igazság — mondja tovább Jézus — nem egy igazság. Nagy igazságok, helyes gondolatok, mint gyöngyszemek, ott hevernek a tévedések tengerében s vannak az emberek között gyöngyhalászok, kiknek sikerül e kincsek kiemelése, de Krisztus az emberiség igazsága, az igazi, istenakarta ember, a tévelygés, önámítás, önzés nélkül való. Minő lenne a világ, ha minden házban, vagy minden városban, sőt csak minden korban is, egyetlen egy ember hasonlítana Hozzá! Minket fogva tart a bűn s nem tudunk előre haladni, behálóz a hazugság s a látszat boldogít, nincs bennünk igazság. Mi minden van bennünk és rajtunk, ami egészen más, mint Krisztusnál! Mily sok hiányzik még bennünk, ami pedig az igazi, istennek tetsző ember képéhez hozzátartozik! Hogy milyeneknek és miknek kell lennünk, megmutatja Ő nekünk mély megszégyenülésünkre, de egyszersmind boldogító felemelkedésünkre is! Ö ezt megteheti, mert „én vagyok az Élet“ — így biztosít bennünket. Mienk az élet, mint ajándék, de magunkban hordozzuk a halál hatalmait is. Élet és halál küzdenek testünkben, szeretet és bűn lelkűnkben. Van valamicske élet mi bennünk — ez tagadhatatlan — de több a halál bennünk! Krisztus az Élet, azaz semmi sem volt benne, ami a halálé lett volna: test, melyben a bűn pusztítást nem okozott, mely szeplőtlen marad mindvég ig, lélek,rr mely egészen a szeretettől izzott. És mert Ő az Élet, ami a maga megsokszorosítására tör, különben elsorvadna, adhat belőle még ma is. Mivel nekünk kevés van belőle, azért adhatunk másoknak is oly keveset, vagy épen semmit. Halottak, vagy haldoklók nem adhatnak életet. Most, amikor a halál a hatalom, a halál arat, nem akarnók-e, hogy életünk legyen? Forduljunk Feléje, mint a napraforgó tányérja a nap felé, szívjuk magunkba az ő erőit s akkor diadalmaskodni fog
