Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-29 / 30. szám
230. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. részét a pénztár csak akkor fizeti, ha a kórházi, illetve elmegyógyintézeti ápolás szüksége kétségkívül megállapítást nyer; a beteg ellátási osztályát a pénztár felügyelő hatósága állapítja meg, az esetleg igénybevett magasabb ellátás költségei közötti különbséget a beteg fizeti. A pénztár felügyelő hatósága a hazai legkitűnőbb fürdők, valamint elmegyógyintézetek igazgatóságával összeköttetést létesít kedvezményes helyek és gyógykezelések elnyerése érdekében s jogában áll az alkalmas használandó fürdőt, illetve gyógyintézetet a beteg részére — orvosi vélemény alapján — kijelölni. Fenti jogok, ha azok kiszolgáltatása a betegség megszűnte után egy év alatt nem szorgalmaztatnak, elévülnek. 10. §. A pénztár ügyvitele. A pénztár ügyeit a magyar ref. egyház konventje költségmentesen látja el, elkülönítve kezeli vagyonát, behajtja az egyházi hivatalok közbejöttével követeléseit, teljesíti kötelezettségeit. Külön könyveket vezet; elkészítteti a zárszámadást és költségvetést évenkint s azt az igazgatóság elé terjeszti. Szükség esetén a kiadások fedezésére kamatmentes előleget ad a pénztárnak. Az igazgatóság köteles a pénztár vagyoni állapotáról és az ügyvitelről félévenkint vizsgálat utján meggyőződni s az eredményhez képest a szükséges intézkedéseket megtenni. Ha a pénztári bevételek a kiadásokat fedezni nem tudnák, az igazgatóság a felügyelő hatóság hozzájárulásával a tagsági díjakat l%~kaí felemelheti, melynek felét a tag, felét a tag állását fenntartó hatóság, illetve a közalap viseli. (Folyt, köv.) IRODALOM. Nietzsche és Kálvin. Irta Sebestyén Jenő ref. theol. m. tanár Budapesten. Budapest, 1917. Kókai Lajos bizománya. Ára 3 korona. Hogy a keresztyénség elsősorban erkölcsi életfelfogás s mint ilyen az egyéni élet mélységeiből feltörő hatalom, az kétségtelen. Hogy a keresztyénséggeí szembenálló életfelfogások közül csak azoknak van agresszív erejük, melyekből ez az egyéni színezet nem hiányzik, amelyek tehát gyakorlati téren is érvényesülést keresnek, az is természetes. A keresztyén apologetának elsősorban ezekkel van dolga. Többféle típusa állott elő úgy a keresztyén életfetfogásnak, mint a keresztyénellenesnek. Az emberi személyiség hatalmát és méltóságát az egyik irányban Kálvin és a kálvinizmus, a másik irányban Nietzsche és követői domborították ki a legélesebben. Az egyiket nevezhetnők a keresztyén életfelfogás, a másikat a keresztyénellenes életfelfogások szélső típusának. Kálvin volna így a legerőszakosabb keresztyén, Nietzsche a legerőszakosabb Krisztus tagadó: az Antikrisztus. Ezt a két szélső típust rajzolta meg és hasonlította össze Sebestyén Jenő fent idézett tanulmányában. Az egyik oldalon ott látjuk Nietzschét, „az értékek megfordítóját“, ki ebben az értékfelforgatásban új életideált teremtett a felsőbb ember, az Übermentsch alakjában. Milyen ez az Übermentsch ? Korlátlan szabadságában Istent trónjáról letaszító, minden isteni és erkölcsi törvénytől függetlenül, arisztokratikus gőgben élő, a tömeget megvető embertípus, ki a fejlődésnek legmagasabb fokát jelenti. A másik oldalon ott áll Kálvin, ki következetesen belevitte Krisztust az egyéni, társadalmi s politikai életbe s ezzel a tényével szintén új életideált adott. N. is Krisztushoz tért vissza, de ezt mondotta: Te Názáreti, rosszá, csúnyává és becstelenné változtattad azt, ami addig jó, szép és nemes volt; most jövök én s a te értékeid helyébe visszaállítom a régi pogány értékeket, az ösztönök uralmát, a férfias, nyers, vad, bátor, brutális erőket. Ezzel N. ledöntötte az Isten trónját az ember szivében, mig Kálvin mindenben isten dicsőségét kereste. N. elszigetelte az önző ént az emberektől és Istentől, Kálvin beleállította az embert a világba és Isten munkatársává emelte. Amaz nem látott mást az emberberben, mint állati ösztönöket és erőket, emez meglátta Istennek akaratát és kegyelmét. Megrajzolva e két típust arra az eredményre jut Sebestyén J., hogy a kálvinizmus erkölcsi ideáljában majdnem minden olyan nemes vonás megvan, amit N. az általa ismert, vagy elképzelt keresztyénségben hiába keresett s amelyet ő az élő ideáljába, az Übermentschbe belevitt. Csak egy nagy és döntő különbség van és ez az, hogy ezek a vonások más forrásból származnak és más célokat szolgálnak a kálvinizmus etikájában, mint amelyeket szolgálnak N.-nél. Mindketten a hatalomra törő akaratot akarják nevelni, de N. azért, hogy néhány Übermensch megépíthesse a maga trónját a legázoltak holttestei fölött, K. pedig azért, hogy Isten dicsőségére törekvő hatalom legyen belőle. Nem részletezhetjük S. J. értékes és mindenütt érdekes fejtegetéseit. Olvasni kell munkáját a maga egészében és kívánatos is, hogy minden intelligens kálvinista keresztyén elolvassa. Gyönyörű ruházatba öltöztetett mély gondolatai mindenütt komoly reflexióra indítanak. Mikor Nietzschéről szól, a mélyen érző részvét teszi vonzóvá előadását s ha a kálvinizmust méltatja, a lelkesedés lángja tüzeli szavait, melyekből a nemes önérzet méltósága szárnyal elő. Nem hallgathatunk el azonban két megjegyzést. Azokat az ethikai felfogásokat, melyek az erkölcsi kérdéseket a vallás nélkül igyekeznek megoldani, olyan felületesen ítéli meg, hogy ez az olvasók bizonyos csoportjánál visszatetszést szülhet. Másrészről pedig a kálvinizmusról szólva, olyan kálvin-kultusz lábrakapására adhat alkalmat, mely teljesen ellentétben áll Kálvin felfogásával, de ellenkezik szerző intencióival is. S ezt nem azzal idézheti elő, amit mond, hanem azzal, amit elhallgat,
