Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-22 / 29. szám
29. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 223. oldal. állapítani azokat az okokat, amelyek elfogadtatják ezt a bűnös eszmét. Ezek az okok — ugy látom — csak részben gazdaságiak. Lehet, hogy sok helyütt egyenesen az oltotta a szivekbe az egyke bűnös gondolatát, hogy a szülők kétségesnek látták több gyermek fölnevelésének és jólétbe helyezésének lehetőségét. Sok helyütt az a különös vágy, hogy még a nagyobb, olykor tekintélyes birtokot is ne kelljen majd részekre darabolni. Ám kétségtelen, hogy igen sok esetben még ennél is alacsonyabb a tulajdonképeni ok: kényelemszeretet és élvezetvágy. Sőt van olyan család is, amelyet az általános szokásnak, divatnak közönséges telkekre kényszerítő ereje sodort ennek a bűnnek az útjára. Utakat kellene keresni ezeknek az okoknak a gyökeréig. A végső cél e tekintetben az emberek lelkületének olyan irányú átformálása, hogy azok éppen e lelkűiéiből kifolyólag kiirtsák életükből az egyke bűnét s ellene álljanak minden kísértésének. Ezért fel kell készülni a harcra mindama fegyverekkel, amelyek az emberi lélekre való hatás szempontjából már kipróbálván jóknak bizonyultak. Értékes eszköznek kell tehát tartani megfelelő iratok terjesztését is. Ebben a tekintetben nem színtelen, naiv átültetett, a magyar léleknek idegen históriácskákra gondolok, hanem erőteljes, egyszerűségében és népiességében is művészi, megrázó, egyenesen a szükséglet számára termett irodalomra. Ez azonban csak egyetlen részlet. Ha e baj orvoslásának vágya oda kerülne terveink, céljaink, érdeklődésünk gyújtópontjába, bizonyára sok értékes és használható eszme merülne fel. Ugy hiszem legtöbbet ebben is, mint minden emberek közötti munkában a személyes hatás jelent. De ezt Maga az Ur fog itt perelni, S segítségünkre áll elő . . . Elsepri mind az Urnák szent haragja, De minket vár a szép hives patakra.“ Az este száll; szép rózsapirja Vörös arannyal körülírja Az Öreg szürke lévitát. Körül száz barsi jó gyereknek, Bús könnyei halkan peregnek, Mert él az Ur, ki hall, ki lát. Ö tudja azt, mi lesz javunkra . . . Egyszer csak lőni kezd a muszka, S szivéhez kap a lévita. Lerogyva szól a száz legénynek: „Fiuk! Zendüljön újra ének, Harsogjon, mint a trombita. Viszhangot verjen rá a muszka part. Fiuk! Az Isten áldd meg a magyart!“ Kersék János. is nagyban segíti, ha a nép öntudatát ebben a kérdésben irodalmi termékek állandóan ébren tartják. Szükségesnek tartom itt megemlíteni, hogy legalább még a mi községünkben maga a nép is tisztában van azzal, hogy az egyke bűnös dolog s hogy a mai veszteségteljes szomorú idők e tekintetben is sok, különben megközelíthetetlen lelket hozzáférhetővé tettek. Az egész kérdésben, a küzdelem megbeszélésében, kivitelében a legnagyobb megfontoltságra és tapintatra, de egyszersmind energiára és kitartásra van szükség. Mindez pedig csak úgy lehetséges, ha törekvéseink számára szüntelen imádkozásban az Űrtől kérünk erőt. Tildy Zoltán. Alapszabály-tervezet. (A református egyház lelkészei, tanárai és tanítói betegsegélyező-pénztára felállításához.) * 1. §. A pénztár címe és székhelye. A református egyház hivatalnokainak betegsegélyzőpénztára. Székhelye: Budapest. I 2. §. A pénztár célja. A betegsegélyző-pénztár célja, hogy tagjainak, valamint azok családtagjainak betegség esetén orvosi segélyt, gyógyszert, gyógyeszközt, orvosi rendeletre fürdőre segélyt, gyógyvizet, szülés esetén támogatást, halálozás esetén temetkezési segélyt adjon, lelkészek, tanárok, tanítók, énekvezérek nyomorék gyermekeit gondozza. A betegsegélyző-pénztár teljesen független, önálló intézmény; kötelezettségekért csak vagyoni erejéig szavatol s tagjai vele szemben csak az alapszabályok 6. §-ában megállapított tagsági díjak fizetésére kötelezettek. 3. §. A pénztár tagjai. A pénztár kötelezett tagjai: a) a magyarországi református egyház rendes és nyugdíjazott lelkészei, segédlelkészei, vallástanítói; b) a magyarországi ref. fő- és középiskolák, tanító- és tanítónőképző-intézetek rendes és nyugdíjazott tanárai ; c) a magyarországi ref. népiskolák rendes és nyugdíjazott tanítói és tanítónői; d) a magyarországi ref. egyházak rendes és nyugdíjazott énekvezérei. 4. §. A tagság. A tagság kezdődik a már hivatalban levőkre nézve az alapszabályok életbeléptetésével, az ezután megválasztandókra nézve pedig hivataluk elfoglalásával. E kötelezettség megszűnik: a) a tag elhalálozásával, b) nyugdíjigény elvesztésével egybekötött hivatalról való lemondás vagy hivataltól való elmozdítás által.
