Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-15 / 28. szám
Huszonnyolcadik évfolyam. 28. szám. Pápa, 1917 julius 15. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖBÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József o felelős szerkesztő címére küldendők. => Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Előfizetési díjak (egy évre 12 K, félévre 6 K), hirdetések, reklamációk Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Kétségek — győzelem. 11 Kor 12o: .. Az én erőm erőtlenség által végeztetik el." A mi pályánk: élethivatásul választani a szeretet lelkének, az Isten országának győzelemre juttatását. Élni, küzdeni a lehető legmagasabb célért. A cél örök nagysága teljesen áthatja a lelkünket. Nem marad abban hely önző, alacsony, rút vágyak számára. A testünk, a lelkünk, a szívünk érzései, a gondolataink tarka sokasága legyenek mind-mind az Úré! Alig várjuk, hogy az Úr, aki fölvértezett bennünket az odaadásnak, a szelídségek, a szeretetnek fegyvereivel, kiállítson bennünket az élet zajongó küzdőterére. Szent lelkesültséggel kezdjük el a munkát. Az elmaradhatatlan győzelem tudatában. Az első lépéseink — legalább önmagunk előtt — bátraknak, biztosaknak és erőseknek tetszenek. A lelkesültség még az önnön gyengeségét is elfeledteti az emberrel, az önnön kevéssé használhatóságát az Isten kezében. Megbecsüléssel, tisztelettel tekintünk azokra, akik ennek a pályának nehéz utján már jóval előbbre vannak, mégis amaz első, szinte rajongásig lelkes időkben nem tudjuk felfedezni seholsem azokat a nagy nehézségeket, akadályokat, amelyekről nekünk szólanak. A kezdet ugyanis soknak csak még erősebb lelkesültséget ad. Uj emberként kerül valahová. Az új embernek, aki sem az egyes embereket, sem azoknak egymáshoz való viszonyát nem ismeri, mindenki a legszebb arculatát mutatja. Mindenki jó hozzá, szelíd vele szemben, igazat ad neki olyan dolgokban, amikről különben hallani sem akarna. S a tenni vágyó lélek a lehetőségek mérhetetlen mezejét látja maga előtt. Aztán, nagyon lassan, jobban látni kezd. Azt az erőltetett szép arculatot senki sem birja el sokáig. A lelkek igazi, természetes képe akaratlan szavakban, mosolygásban, el nem magyarázható tettekben lassanként kialakul előtte. Igen! Már elő tünedeznek az árnyékok, a sötét, szakadékos helyek, meredek sziklák, hináros mocsarak. A diadalmas küzdelemre indult lélek végül is egy forrongó világban találja magát, amely legnagyobb részében szemben áll az ő törekvéseivel. A győzelem távoli ködös messzeségbe tűnik s előtte egy nehéz élet képéből megpróbáltatások, csalódások, hiába végzett munkák árnyai integetnek. A lélek ezek ellen is küzdelemre indul . . . Ha elbukik, utánna egy élettelen élet jő, szomorúsággal, lemondással, tétlenséggel ... Ha győzedelmeskedik . . ., de lehet ezen a ponton győzelmet aratni? Igen! Annak a lábainál, akinek a nevében az első lépést tette. Akinek szent Lényegéhez fel nem ér ennek az alanti világnak sok nyomorúsága. Aki változhatatlan és örök. Akinek az emberiség üdvözlésére irányuló akaratát nem befolyásolhatják az elébe táruló szomorú valóságok. Aki soha nem fogja engedni, hogy valójában is porba hulljon az ő hűséges szolgái elé tűzött cél magasan lengő lobogója. S aki e mérhetetlen szent cél kiküzdésére is bennünket, gyengéket választott. „Az én erőm erőtlenség által végeztetik el“. A győzelem tehát lehetséges. ... Ha pedig győzedelmeskedik a lélek az első, döntő akadály fölött, akkor acélos léptekkel, igaz lényegében sebezhetetlen szívvel, tekintetét a bizonyos szent jövendőre függesztve fog haladni a számára kimért útnak utolsó pontjáig. Tildy Zoltán.
