Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-08 / 27. szám
27. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 211. oldal. XXX. marad. XXXI. új dallamra Írandó. XXXII-XXXIV. marad. XXXV. csak a dallama marad. XXXVI—XXXVII. elhagyandó. XXXVIII—XXXIX. marad. XL-XLI. elhagyandó. XLII. marad. XLIII—XLV. elhagyandó. XLVI. marad. XLVII—XLIX. elhagyandó. L. marad. LI—LX. elhagyandó. LXI—LXII. marad. LXIII. szebb dallamra írandó. LXIV. elhagyandó, LXV—LVII. marad, LXVIII— LXXIIL elhagyandó. LXXIV. dallam marad. LXXV— LXXVI^ elhagyandó. LXXVII. marad. LXXVIII., KXX1X. dallama marad. LXXX—LXXXI. marad. LXXXII— LXXXIII. elhagyadandó. LXXXIV. marad. LXXXV. elhagyadandó. LXXXVI. marad. Ezentúl csak azokat említem fel, amelyek meghagyandók: LXXXIX., XC, XCIL, XCV., XCVL, C, CIL, CV., CXI., CXVL, CXIX., CXXV., CXXVIIL, CXXXIV., CXXXV., CXXXVIII., CXXXIX., CXLI., CXLIII. CXLVL, CL. Ismétlem, hogy amely zsoltárokat elhagyadandóknak jeleztem, azok egynémelyikéből kellő alakítással és jó könnyű dallam alkalmazásával igen használható, kedves éneket lehet szerkeszteni, de az eddigi formával szakítani kell. Lényegesebb sajtóhibák: ekép, KXVII. szent színedet). * Ami a dicséreteket illeti, úgy költészeti, mint zenei tekintetben sokkal magasabban állanak a zsoltároknál. Az 1—37-ig kezdő és záróénekek vannak egyfolytában, többnyire szépek, kedvesek, csupán a 35-ik dallamának felvétele ellen emelek kifogást. Ez a dallam is azok közül való, melyek a gyülekezeti éneklés szépségét és ízlésességét rontják. A 38-tól kezdve ünnepi énekek következnek és pedig polgári év szerint való beosztással; az újévi, virágvasárnapi, nagypénteki, húsvéti énekek szép, változalével. A valamely egyetemi gradus megszerzésére vonatkozó törvény 9. pontja (Leges speciales) értelmében két napon át kellett vizsgázni (in materia Locorum communium, ut vocant, et Controversorum“, vagyis hittanból és a hitcikkek megvédelmezésének tanából. Keresztúri oly sikerrel állta ki a vizsgát aznap és másnap 31-én, hogy a senatus február 1 -éré 8 órára kitűzte neki a harmadik vizsgát „ad loca Scripturae“. Ezt a vizsgát, mely különböző, a helyszínen feladott szentirási helyek magyarázatára vonatkozott, tehát főleg exegetikai tudást igényelt, K. „satis dextre“ megjelöléssel tette le. Most már megváltozott a vizsga helye, mert február 2-án 10 órakor már a theologiai auditóriumban találjuk őt, hol a senatus (a kurátorok többé nincsenek jelen) és az ifjúság jelenlétében előadást tart erről a kérdésről „an ex sola generatione aeterna Christus dicatur filius Dei“. Ez is minden fennakadás nélkül megtörtént, úgy, hogy a Senatus most már meghagyja neki a törvény 9. pontja értelmében, hogy a Kolossébeliekhez írt levél 2. fejezetének 9. verséről a tos tartalommal és gyönyörű dallamokkal. Csupán az 55-iknél érthetetlen, miért cseréltetett fel a LXXX. a CV-ikkel, mikor amaz sokkal szebb és hangulatosabb. 56. 2. versében ez a verselés kijavítandó: Holtak között Jézust, az élőt, nem lelitek, az ige betölt. Az áldozócsütörtökiek közül a 60-ik más, könnyű dallamra Írandó át. Pünkösdiek, adventiek, karácsonyiak jók, szépek, de a 81-ik gyönge (2-ik vers: Eloszolván az áldott nap Világos fényére kikap). A vasárnapi énekek közül a 84. egyrésze, a 85. pedig egészen kimaradhat. Bármilyen szépek legyenek is, mint költemények, de mivel a keresztyén vonás hiányzik belőlük, az énekeskönyvben nincs számukra hely. Bármelyik zsinagógában botránkozás nélkül el lehetne énekelni. A 86-ik bár kedvelt, megszokott ének, száraz, bölcselkedő és így nélkülözi az életnek lehelletét. A vasárnapiak szemefénye a 98. A katekizmusi énekekről, csekély kivétellel, nem sok dicséretet mondhatok. Száraz erőltetettség jellemzi őket, nincs bennök érzés; meleg, lüktető erő, csupán a dogmatikai álláspont fagyos körülírásai. Jók és sikerültek a hétköznap reggeli énekek, különösen kiemelést érdemel a 173., ehhez hasonlatosat kérünk minél többet, minden alkalomra. Köznapestiek jók, megfelelők. Bűnbánatiak, urvacsoraiak gyönyörűek. A konfirmációi énekek elég jók, de a 215. gyenge, ennél sokkal erőteljesebb, lélekemelőbb s kifejezőbb a 62. 3. verse. Tanévet megnyitó, vizsgái ének elég jó, de több melegség, érzés és hangulat is elkelne. Lelkész-szentelési jó. A felszentelt lelkészek éneke azonban nem pótolja a Jövel szent lélek Ur Istent* Sok szó, kevés tartalom, fagyos, érzésnélküli. Lelkészbeiktatáskor-, tisztviselők választásakoriak következő nap február 3-án szintén 10 órakor, az akadémiai templomban tartson prédikációt. Ha már mindezt kibírta Keresztúri, úgy a latin prédikációt szintén el tudta készíteni másnapra és ott elő is adta, újból a Szenátus megelégedésére. Most már aztán nyugodtabb napok következtek Keresztúrira. A Senatus febr. 3-iki gyűlésén ugyanis azt határozta, hogy 30 napon belül védelmezze meg professzor elnöklete nélkül egy nyomtatásban kiadott értékezését. Amit ő meg is tett febr. 27-én és 28-án1 és ez „de Jehova Elohim sive de Sacro-Sancte Personarum Trinitate in unica et simplicissima Dei essentia“ címmel jelent meg, természetesen már a vita napja előtt. A cimlapon is már előre jelezte, ami különben előírás is volt (9. pont), hogy két napon fogja megvitatni és pedig d. e. 8—11-ig. Ez is jó eredménnyel érvén véget, március 7-én d. u. 1 óra1 1 V. ö. R. M. K. 111. 2109. Erről a disputáról nem vett a Senatus határozatot. \
