Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-08 / 27. szám
Huszonnyolcadik évfolyam. 27. szám. Pápa, 1917 julius 8. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József o felelős szerkesztő címére küldendők, <= Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Előfizetési díjak (egy évre 12 K, félévre 6 K), hirdetések, reklamációk Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Jézus és a sokaság. Mt 192: „És követé Őt nagy sokaság és meggyógyítá ott őket.“ Jézus] életében, mint minden a nyilvánosság előtt működő emberében, sokszor találkozunk a sokasággal, vagy mint ma mondanánk, a tömeggel, a néppel. Néha kiváncsiságból tolongnak körülötte, máskor hódolnak tekintélye előtt, ismét máskor gyűlölködő lélekkel keresztre kívánják. Az a tömeg azonban, melyről most szó van, valami egészen más, a fentiektől különböző lelkiállapotban kereste fel Őt: mély szükségérzete hajtotta oda a Názáretihez. Az evangélium nem közli, hogy mi bajuk volt, azt sem írja le, hogy miként történt a gyógyítás, csak a tényállás a fontos előtte: a nagy sokaság Jézushoz jött és nem hiába, mert megtalálták, amit kerestek, a gyógyulást. Örülünk, hogy az evangelim nem mellőzte el Jézusnak ezt a részleteiben ismeretlen gyógyító tevékenységét. így minden kétséget kizárólag utalhatunk a modern tömegmozgalmakkal szemben arra a felséges igazságra, hogy Jézusnak a sokasághoz is volt szava és ebből következik, hogy a tömegek ügyét ő nélküle ma sem lehet alaposan elintézni. Az evangéliumok lépten-nyomon hangoztatják az egyén értékét és igazuk van, mert az egyéneken fordul meg minden, de Jézus sohsem ment abba a túlzásba, amibe sok modern kutató, hogy Jézus kijelentéseit csak az egyéni életre korlátozzák és hangosan hirdetik: Jézusnak nincs és nem lehet szava ahhoz, hogy minő legyen a társadalmi berendezkedés, a kormányforma, stb. Ha ez így volna, meg kellene tagadnunk Jézus tanításának érvényességét az egyéni életre is, mert hogyan lehessen valaki törvényhozó az egyénre nézve, amikor az egyének társadalomban élnek és erről a társadalomról meg nincsenek helyes nézetei? Jézus vagy törvényhozó a társadalomra is, vagy helytelen a törvényhozása az egyénre is. Szerencsétlen féligazság az a megkülönböztetés, mely szerint az egyén életében a szeretet, a közösségekében a jog az uralkodó alapelv. Jézusnál a kettő nem válik szét, hanem Isten szeretetében egységet alkot. Abban megvan mind a két elem és csak emberi gyarlóságunk az oka, hogy ezt az egységet nem tudjuk kellőképen az életben megvalósítani. Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy sokkal jobban tudtuk eddig Istenből a jogi oldalt megragadni; még mindig inkább igazságos Jehovaként áll ellőttünk; a Jézus által oly feltűnően hirdetett s János apostol által oly felejthetetlenül megfogalmazott másik oldal, hogy az Isten Atya, hogy az Isten szeretet, még igen kevéssé része gondolkozásunknak. A tömegek nagy felhívások Krisztus követőihez; elintézetlen, de sürgős elintézést türelmetlenül követelő kérdések. Vájjon mit tesz az Egyház? Csatlakozik-e azokhoz, akik a jog alapján állnak és megölik a szeretet isteni virágát, vagy azokhoz a sóvárgó lelkekhez áll, akik érzelgősen mindent felületes szeretetté akarnak hígítani ? Az egyetlen megoldás a Jézusé. Hirdetni és gyakorolni Isten királyságát, melyben „az igazság és kegyelem egymást csókolgatják“. Egyházunknak meg kell vizsgálnia magát: olyan-e, hogy benne Józus gyógyító erői működnek a sokasággal szemben? Helyt áll-e a tömeg érdekében minden fórumon? Vagy begubódzik a kényelmes nemtörődömségbe s engedi, hogy
