Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-17 / 24. szám
188. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. BELFÖLD. „Drummond és a drummondizijius.“* Ilyen cimen jelent meg nemrégiben egy látható jóakarattal, de egyúttal sok tévedéssel megirt röpirat. Nem célunk e helyen kritikát Írni, csak azokat a gondolatokat tárjuk fel, melyeket e füzetke elolvasása keltett bennünk. Nem akarjuk követni szerzőt, aki néha úgy tűnik fel, mikor egy-egy gúnyos hangú kikezdésben nem tudja már türtőztetni magát, mintha azt mondaná az olvasóknak: no, ugy-e, ezeknek megmondtam ! A téma sokkal komolyabb, hogysem ily színvonalon tárgyalhatnánk. Mi nem szólunk sem „angol“-, sem semmiféle más nemzetiségű kórról, hála Istennek, annyi a súlyos igazság, hogy azokat nem kell ilyen eszközökkel megtámogatni. Örvendetes jelenség, hogy világi embereink körében mind nagyobb a komoly érdeklődés vallásunk dolgai iránt, ez az érdeklődés hozta létre ezt a füzetet is, melynek közvetlen oka az volt, hogy egy, az úgynevezett „élőkeresztyén szövetségbe“ tartozó hölgy megküldte Drummond Henrik „Természeti törvény a szellemi világban“ cimü munkáját olvasás végett szerzőnek ; kerületünkben, bár tudomásom szerint nincsen gyülekezet, melyben az „élőkeresztyének“ nagyobb számmal-működnének, de számosán vannak olyanok, akik Drummondot tisztelik és becsülik, ép ezért nem felesleges ez alkalommal egyet-mást elmondani Drummondról, hogy ne essék közülünk is valaki abba a tévedésbe, amibe a röpirat szerzője esett. Minden irásmű megértését megkönnyíti, ha tudjuk, hogy az az irásmü hogyan keletkezett. Hogy Drummond e nagy port felvert könyvét oly ellentétesen Ítélték meg mindjárt megjelenése után Nagybritanniában, azután Németországban és hazánkban is,* annak egyik oka az volt, hegy nem ismerték a könyv keletkezésének történetét. Drummond két életrajzában (Lennox és Smith) bőven megtalálhatni a részleteket, melyekből tudjuk, hogy Drummond e könyve glasgowi munkások előtt tartott népies, evangelizáló előadásokból keletkezett, melyek először egy homiletikai folyóiratban jelentek meg és Drummondnak fogalma sem volt, hogy ezekről valaha egész vitairodalom keletkezik. Nem rendszeres tudományos mű tehát, hanem alkalmi és nem szorosan összefüggő, gyakorlati célokat szolgáló beszédek gyűjteménye, melyekhez csak később irta az előszót és bevezetést. Drummond nem arra szánta e művet, hogy terméken ybölcseleti, vagy theologiai vitatkozást indítson, hanem hogy kora kételkedőinek indításokat adjon Krisztus követésére. A tény az, hogy már letett arról, hogy müve megjelenhessék könyvalakban, mert több kiadó visszautasította a kéziratot és csak Hodder londoni kiadó unszolásának engedve dolgozta át újból s így jelent meg, nem is sejtve, hogy minő odium theologicum és odium scientificum lesz érte osztályrésze. Egy tanár skót azt Írja a műről: „olyan könyv, amelyet senki, ki az embereket szereti, nem fog vallásosnak és senki, ki a theologiát tanulmányozza, nem fog tudományosnak nevezni“. Egyik életrajzírója 21 angol nyelvű művet sorol fel, mely mind ennek a bírálatával foglalkozik. Érdekes, hogy Drummond a birála* Tallózás a „természeti“ és a „szellemi“ világ határán; * Gondoljunk csak a Rácz Lajos-Csizmadia Lajos-féle vi úgyszintén az „élő keresztyénség“ körül. Irta: Szeremley Barna, tára, Heiszler József tanulmányára, Szabó Aladár bevezető előa kisújszállási ref. főgimnázium igazgató-tanára. szavára és most Szeremley füzetére. hogy magántanítással kereste volna meg kenyerét, nem kizárt dolog, bár az ilyen igen körülményes volt, mert az iskola 1644-iki törvényei szerint a rector magnificustól kellett kérni az engedélyt s ennek az engedélynek megadásáról Apáczai számára nincs szó a szenátus jegyzőkönyveiben. Apáczainak tehát házasságán kívül nem sok keresni valója volt Utrechtben, mert most minekutánna családot alapított, már csak a hazaindulásra gondolhatott. Mégis miért maradt oly sokáig, 1652 teléig Utrechtben, amikor egyszerre az Encyclopaedia írására kapott ötletet ? Hogyan van az, hogy a Vroedschap nem nevez ki senkit tanárnak hét hónapig, csak akkortájban, mikor Apáczait visszarendelik, jut eszébe hirtelen a már évek óta ott levő lelkészeket tanárnak is kinevezni ? Vájjon nincs a kettő között összefüggés ? Magam részéről azért nem találok más megoldást, mint a következőt; Apáczai visszatér Utrechtbe, hogy megnősüljön, ekkortájban már az, hogy Rutherford elvállalja a tanári állást, bizonytalanná válik. Maga a | Vroedschap is türelmetlenkedik már novemberben, ezért szab egy terminust, de a tagadó válasz csak később jön (1652 május 2.) és ekkor gondol Voetius Apáczaira s a többszörösen említett nagy hatalmával a Vroedschapnál Apáczai ügyében jár közre. Hivatalosan nem vesznek határozatot, mert a dolog bizonytalan, Apáczai jelen van, bármely pillanatban megkérdezhető, sőt talán feleségére is tekintettel beleegyezik, de ő az erdélyi egyházhoz van kötve, mint annak alumnusa, viszont azokat hivatalosan megkerestetni az engedélyért, ismét nagy költség. Apáczai tehát magánlevélben kéri az engedélyt, mire az erdélyiek felismerve éppen e meghívás által Apáczai értékét és attól félvén, hogy elvesztik őt, a jónevű és akadémiai jellegű gyulafehérvári iskolába teszik, habár nincs rá a beosztás szerint szükség. Apáczai tehát Csulai püspök levelének hatása alatt visszatér a hazába, mire a Vroedschap is meghozza a már többször idézett határozatát (1652 december 18). Hogy sok szó nincs róla, nem különös, elvégre e
