Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-14 / 2. szám
2. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 11. oldal. tanároknak észre kell venniük a romlás jeleit; meg kell látniok, hogy igen sok gyermek egészen magára van hagyatva, mert az atyát elszólította mellőle egy szent kötelesség, anyja meg vagy nincs, vagy úgy elfoglalják a mindennapi kenyér keserves megszerzésének, az életfentartásnak súlyos gondjai, hogy szinte lehetetlenség törődnie gyermekével; a másik gyermek meg már 14—15 éves fejjel az apja helyére lép és így kisérti az önállóság: maga keresi a mindennapit, maga rendelkezzék hát vele; követelődző, engedetlen, káromkodó, dohányzó; városokban egészen hatalmába keríti az ilyen serdülőket a mozi; valóságos mozilázban szenvednek; némelyek, még alig 16—17 évesek, már beleakadtak erkölcstelen nők horgaiba. Hát mi, lelkészek, talán behunyhatnánk a szemünket a romlás e nyilvánvaló jelei előtt?! Vagy talán csak azért nem említ bennünket a miniszter úr a hivatásos nevelők között, mert úgyis magától értetődik, hogy közéjük tartozunk mi is! Bizony közéjük. És minket elsősorban ijesztenek az eldurvulás szembeszökő jelei. Ezért lehetetlen, hogy ki ne vegyük részünket becsületesen a mentő munkából és a lelki építésből; a magyar jellemnek, a minden szép és jó iránt fogékony léleknek képzéséből. A miniszter úr a hivatásos nevelők figyelmét ráirányítja, mint célhoz vezető eszközökre a következőkre: gyűjtsék maguk köré az ifjúságot a szünetekben is; vegyék rá a hatóságokat és a község értelmesebb polgárai közül másokat is arra, hogy a gyermekekkel nemesebb nevelői értelemben törődjenek; győzzék meg a felnőtteket arról, hogy a gyermekekben a jövőt kell látniok. Ha a felnőttek ügyes-bajos dolgai iránt érdeklődnek a tanítók, ezzel megnyerik a rokonszenvüket és hajlandóvá teszik őket arra, hogy legyenek segítőik a jövő nemzedék nevelésében; már magával azzal is megnyerik a felnőttek bizalmát, jóakaratát, ha a gyermekkel az iskolán kívül is állandóan törődnek. Az igazi tanítók eddig is így jártak el; ezeknek nemes példája hasson buzdítólag a többiekre. Midőn e sorokban méltányolni kívántuk a miniszter úrnak igazán időszerű, serkentő szózatát, egyúttal ki akartuk nyilvánítani teljes készségünket e hazafias és istenes munkában való részvételünk felől. K. j. Fülöp József 25 éves lelkészi jubileuma. A körmendi ref. gyülekezet szép ünnepet ült múlt vasárnap. Nyilvános ünneplésben részesítette ugyanis szeretett lelkipásztorát Fülöp József lelkészt, abból az alkalomból, hogy most töltötte be körmendi működésének 25-ik esztendejét. 25 esztendeje annak, hogy a körmendi ref. hívek előtt megjelent egy ifjú, szép pap; szemében sugárzó tűz, arcán átszellemült ihlet, ajkán ékesen zengő szó és szavaiban elragadó hév és meggyőző erő nyilvánult, mikor, mint újonnan megválasztott lelkész, először a szószékre lépve, Isten igéjét hirdette! És a gyülekezet szeretettel fogadta szivére. S az a lelkes ifjú pap, akit 25 évvel ezelőtt a hívek bizodalmukba, szeretetükbe fogadtak, az, azt a bizalmat hosszú évek apostoli buzgalmával, odaadó tevékenységével, fáradhatlan munkásságával viszonozta. Úgy, hogy eredményes sikereit és sokszoros érdemeit méltányolva, a gyülekezet örömmel ragadta meg a kínálkozó alkalmat, hogy szeretetét, tiszteletét és háláját lelkipásztora iránt méltóképen leróhassa. Mikor a 25 éves jubileum eszméje felmerült, a gyülekezet minden egyes tagja szivvel-lélekkel csatlakozott ahhoz és nehogy lelkipásztoruk szerénységét sértés mindegyikhez egyéni ismeret fűzi. Mennél több könyvtárosi tudása van, annál kevésbbé látja a könyveket nagy tömegekben, annál inkább egyéni tudása van róluk. A tudás gyarapodása így mindig intenzív és nem extenziv irányban halad. Az átlag ember a Niagara turbinaműveitől azzal az általános, elmosódó benyomással tér vissza, hogy óriási mozgó vastömegeket és rettenetes forgási sebességet látott. De a gépészmérnök? Ő ismer minden csavart és szegecset, minden tengelyt és tolattyut; ismeri az erőelosztás, a nyomásegyensúly minden titkos részletét; benyúl sötét zugokba és megtapogat rejtett alkotórészeket, amikről más szemlélőnek sejtelme sem volt. Mennél többet tud mérnöki szakmájában, annál inkább a részleteket látja és nem a nagy tömeget. A tudatlanság mindig tömegben látja a dolgokat; a tudás minden tömeget egyedekre bont és egyenként foglalkozik velük; a mindentudás tökéletesen ismer és gondjába vesz minden legapróbb részletet is. Gondoljuk meg hát, mit jelent az, hogy Isten minden erobert ismer ? Ha egy külföldi ember Kínára gondol, egyforma, különös arcoknak határozatlan tömege jelenik meg előtte. Ha egy misszionárius gondol Kínára, a nagy elmosódó tömeg egy-két ponton megrázkódik és különálló egyének válnak ki belőle, akiket egyenként megismert és szeret. Ha Isten gondol Kínára, Ő minden kínai embert névszerint ismer. Ő úgy bánik el az emberiséggel, mint a könyvtáros a könyveivel, vagy a gépész a turbináival. Mindnyájan egyenként külön állunk az ő szemében. Ő kiemel bennünket kicsinységünk homályából; megdicsőíti életünket egyéni gondoskodásával. Az Örökkévaló Isten nevünkön szólít minket. Ő nem az emberiségnek Istene egy tömegben, Ő az Ábrahám, Izsák és Jákob Istene! Minden nagy imádkozó ennek az Istenhez való egyéni viszonynak az erejében élt. Mind így szóltak a zsoltáriróval: „Dicsérlek (én!) a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak (én!) tégedet.“ (35. Zsolt 18.) (Folyt, köv.)
