Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-29 / 17. szám
17. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 135. oldal. Nem is a választékosság, fordulatokban gazdagság, vagy a gondolatok tömörítése stb. a művészet, hanem a keresetlen természetesség. Az a művészi lefestése a gyümölcsnek, amelyért a gyermek kérőleg nyúl s az a művészi stílus, melyre azt mondja az egyszerű ember is: így én is tudok irni. Már pedig én nem tartom valószínűnek (többről tudom is), hogy a Debreczeni Lelkészi Tár írói (s mások is) olyan nyelvezettel beszélnének, amilyen stílusban írnak; mert ez egy kicsit furcsa is volna. Ezzel aztán körülbelül ítéletet is mondtam a beszédekről ; azt az ítéletet t. i., hogy olyanok általánosságban, amilyen lenni szokott a nyomtatásban megjelenő egyházi beszéd. Egyik értékesebb, a másik kevésbbé értékes. Az mindenesetre látszik, hogy mindegyik iró belevitte beszédeibe tudásának, életismeretének kincseit. Ilyenképen a Debreczeni Lelkészi Tár XIII. kötete nem áll mögötte semmiféle tekintetben az előző évfolyamoknak; sőt a theologiai értesítővel s az értekezések stb. bevonásával az előzők fölé emelkedett. Ha aztán a theologiai értesítőt további részeiben kedves olvasmánnyá tudják tenni a megíróik s az egyházi beszédek irói is (hej, ez csak a nehéz) ki tudnák szakítani magukat azon megszokottság alól, hogy ne más papok „használatára“ gondoljanak, mikor beszédeiket Írják, hanem azt tartanák szem előtt, hogy minek az elmondására készteti őket a lélek s mit nyerhet abból a hallgatóság s majd egy-egy távolabbi hivő is, ha elolvassa: akkor a középen levő beszédek igazán összekötő kapocs lehetne az első, t. i. a theol. értesítő s az utolsó, az életből vett s élet számára összefoglalt értekezések stb. között. S az egész együttesen mintegy életerőt széthordó ér lenne a theologia intézetei, templomok s hívek között. Csakhogy én Istenem, hol vagyunk mi még ettől!? Az ilyen törekvésű munkához kellene ám igazán erős ideálizmus a szerkesztők- s áldozó kitartás a kiadó részéről! . . . Az út pedig, melyre a Debreczeni Lelkészi Tár XIII. évfolyamával léptek, errefelé vezet. . . Azért csak tovább az úton reménységgel, bizalommal. Hant. VEGYES. Dr. Thury Etele korán elköltözött tanártársunkat f. hó 21-én d. u. 3 órakor temettük a rokonság, a különböző tanintézetek tanárikarának és ifjúságának- s az elhunytat ismerő és tisztelő nagy közönség jelenlétében. Vidékről, a halálesetről való késő értesülés és a nehéz közlekedési viszonyok miatt, csak kevesen jelenhettek meg. A háznál Csizmadia Lajos főisk. igazgató, az elhaltnak a theologiai tanfolyamon osztálytársa tartott baráti érzéstől áthatott gyászbeszédet és a főiskolai énekkar énekelt. Mivel a család a holttestet Baranyába, Siklósra, szállíttatta, hogy ott pihenjen a családi sírboltban, a gyászoló közönség a vasúti állomásra kisérte a koporsót; mielőtt a vasúti kocsiba betették, Czeglédy Sándor theol. tanár mondott néhány búcsúszót a főiskola-, Tapsonyi Sándor szénior a theol. ifjúság nevében. Fél 5-kor indult a vonat s megihletődve távoztunk az állomásról, melyből lassú dübörgéssel vitte a vonat dr. Thury Etelét utolsó útjára, a Sztáraiak földjére. A komáromi egyházmegyében dr. Szili János egyházmegyei gondnokká választása folytán megüresedett világi főjegyzői állásra Dávidházy János főszolgabiró-, a világi tanácsbirói tisztségre dr. Kiss Gyula aljegyző választattak meg nagy szótöbbséggel. Az adászteveli ref. ifjúság a helybeli elesett hősök emlékének megörökítése céljából szinielőadást tartott f. hó 21- és 22-én az iskola nagyobb termében, amikor is színre került Lukácsy Sándor „Vereshaju“ c. népszínműve. Az előadások sikere mellett tanúskodott a nagy látogatottság, melynek örvendtek (három ízben volt előadva és még mindig sokan kénytelenek voltak kinn maradni a „ház telt“-sége miatt) és a szép anyagi siker, mely 300 K tiszta jövedelmet jelent a fent említett célra. Az előadások sikere Páhány János kántortanítót dicséri, ki a darabot betanította és rendezte. Kérelem. Miért vagyok én keresztyén ? cim alatt egy 10 ivre terjedő értekezést óhajtok kinyomatni, amely a feltett kérdésre korunk tudományos szükségeinek megfelelően psychologia és vallásfilozófiai alapon ád feleletet. Akik a körülbelül junius végén vagy julius közepén megjelenő művem iránt érdeklődnének, szíveskedjenek engem megrendelési szándékukról akár levelezőlapon, akár az előfizetési ár (4 K) beküldésével május 15-ig értesíteni. Tájékozódnom kell a nyomatandó példányok száma felől. Pápa, 1917 április 24. Lie. Rácz Kálmán. Nagylelkű adomány. Pethes Zsigmond kamocsai egyházi magtárnok hősi halált halt egyetlen fia: Zsigmond emlékére 1000 koronát adott orgona-alapra. A nemesszívű szülék emléke hős fiukéval együtt élni fog a kamocsai egyház történetében. Menyország kapuja. Konfirmációi emléklap. Buzgóság szárnyai. Imádságok konfirmált és felserdült Református vallásu konfirmándus Imádságok református keresztyéifiak és leányok számara. Irta: _ «„i, . . nek szamara. Irta Fordos Lajos Szolnoky Gerzson ref. lelkész. fiuk es, leany°k szamara. reformátusr lelkész. 18-ik kiadás. Ára 1 K 20 fillér. Ara 10 fillér. Ára 1 korona. Kaphatók: KIS TIVADAR könyv- és papirkereskedésében Pápán, Fő-utca 21.
