Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-15 / 15. szám

118. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. lekedetek könyvének adatait. Itt is tudja, hogy mik képezhetik vita tárgyát. János evangéliumáról az a meggyőződése, hogy azt János apostol, Jézus szeretett tanítványa, tehát szemtanú írta és ehhez mérten kell értékelni bizonyságtételét. A föltámadásról szóló újszövetségi híradás össze­foglalásában (34—38. 1.) magáévá tévén Westcott né­zetét, mely szerint: „sohasem szabad elfelednünk, hogy a történet (az evangéliumi) nem a föltámadás története, hanem a föltámadott Krisztus kinyilatkoztatásának tör­ténete“, nem akarja mindenáron összeegyeztetni a kü­­lömböző írók eltéréseit, ami hálátlan és célhoz úgy sem jutó kísérlet volna, hanem megelégszik annak megállapításával, hogy „a meglevő elbeszélések alap­ján tudunk az eseményekről egységes képet alkotni“. Szükségesnek tartja azonban, hogy a megjelenések helyét tüzetesebben tárgyalja, ennél a kérdésnél ismeri Armstrong princetoni tanár alapos tanulmányát is, mely a legmodernebb kutatásokat bírálja. A következő: „A föltámadás történetiségét támadó hypothesised című fejezetben (39—71. 1.) sorra veszi a külömböző elméleteket, melyeket azok állítottak fel, akik tagadják Jézus föltámadását; a szövegben csak a legfontosabbakat mondja el, a kevésbbé lényeges dolgokat a jegyzetekbe szorítja bele, amik így néha túlterheltek lesznek. Sokszor azonban nem sajnáljuk a jegyzetek hosszúságát, mint pl. az 54—56. lapon, ahol összegyűjtötte a P. Nagy Gusztáv sárospataki tanár hires „Húsvéti igazság“ című értekezése nyomán tá­madt irodalmi harc teljes könyvészetét; ugyszinte a 66—67. lapon, ahol részletesen feltünteti a Schweizer értekezése nyomán támadt Filó—Ballagi stb. vita phasisait, ezzel követésre méltó példát adott. Nálunk, ami hazai, azt sokan kevésre becsülik, pedig legelső sorban a kérdés magyar irodalmát kell áttanulmányozni. a belőle kihajtó világkép pedig élettelen, rozoga tákol­mánnyá válik, melyekhez a vallásnak vajmi kevés köze van. Nem vonjuk ezzel kétségbe az emberi elmének azt a jogát, hogy a vallásnak az ismerési síkban igé­nyelt szerepét vizsgálat alá vegye s tudjuk, hogy ez az eljárás a szükségképiség értelmileg megnyugtató eredményéhez vezet, de hangsúlyoznunk kell a vallás mélyén rejlő, alapjában irrationalis mozzanat különös fontosságát. Ez a psychologiai mozzanat nem az is­merés folyamatát feltüntető subjectiv tényező csupán, hanem magának a vallásnak, mely lényegében nem ismerés, lényeges eleme, sőt mivel ebből nő ki min­den, mondhatjuk, hogy a vallás maga. A rationalis érvényesség nem függ empirikus, idő­beli mozzanatoktól, a logikai igazság érvényes függet­lenül attól az élménytől, melyben mint tudatjelenség felmerül; a tiszta morálról rationalis utón adhatunk csak képet s annak helyességét értékratiok igazolják; a vallás ellenben lényegében psychologiai, empirikus mozzanat, melynek nincs sajátos rationalis tartalma, | A „Jézus föltámadásának positiv bizonyságai“ cimű fejezetet (72—80. 1.) meleg hang hatja át, itf látszik meg legjobban, hogy szerző bár sokat tanult, de mégis csak fiatal ember. Úgy tetszik, hiányzik belőle a csak hosszas tanulmányozás után elérhető higgadt rend­szeresség. A hosszas apologetikai fejtegetések után e rész rövidnek és vázlatosnak tűnik fel. Az utolsó fejezet Jézus föltámadásának jelentőségé­vel (81—87. 1.) foglalkozik, elevenen tárja elénk, hogy miben áll a föltámadás evangéliuma. Mindent összefoglalva, örömmel köszöntjük a szer­zőt ez első, önálló munkája megjelenése alkalmából. Haladjon, soha lankadást nem ismerve, a megkezdett utón. Találjon sok gyönyörűséget a tanulmányozásban és gyarapítsa hazai theologiai irodalmunkat érettebb korában is az értékes munkák egész sorozatával. Megjegyezzük, hogy a mü a Theologiai Dolgozatok címlapjával, e vállalat III. füzeteként is megjelent. A nyomdai kiállítás Ízléses, csak a boríték nagyon vé­kony, de most papirinség van. Ára mérsékettnek mond­ható. — Melegen ajánljuk megszerzésre! p. j. Öt prédikáció. A reformáció négyszázadik emlé­kére. Elmondatott a kolozsvári akadémiai istenitiszte­letek 1917 február 25—március 25-iki cyklusán dr. Kecskeméthy István, dr. Kenessey Béla, dr. Ravasz László, dr. Révész Imre és Nagy Károly által. Kolozs­vár, Stief Jenő és Társa könyvnyomdája 1917. Ára : 2 K. A kolozsvári theol. akadémiai tanári kar évenként tart egy prédikáció-cyklust, amelyen a theologiai taná­rok az akadémiai ifjúság előtt hirdetik az igét; úgy látszik, hogy dr. Kenessey Béla mint püspök is tartja e szokást, ami minden esetre igen hasznos, igen épü­letes az ifjúságra nézve. Ennek az évnek igen szép termését, egy 61 lapra terjedő csinos füzetben jónak látták a kiváló tudósok és irók kiadni, mert úgy vélik, hanem az öntudat meglevő anyaga szolgáltat hozzá tartalmat, amelyre visszahat, amelyet harmonizálni akar, az örökkévalóság távlatába vezetve annak minden egyes szálát. Mindaz tehát, amit a vallás termel, csak az alapul szolgáló psychologiai mozzanatból magya­rázható meg. Csak egy példára utaljunk. A teremtés történetét tudományos szempontból cáfolva, kimutat­ják egyesek a vallás tarthatatlanságát. Pedig amit meg­cáfolnak, az az illető kor tudományos felfogása volt és nem vallása. A vallás semmit se tehet arról, hogy ez a tudományos telfogás azóta megváltozott. Ez a tudomány dolga. Amit a vallás ebbe a történetbe saját magától belehelyezett, azt belehelyezheti az evolucio­nista felfogásba is: ebben a világban isteni erők mű­ködnek, ez a világ Istené. 1 1 Th. Flournoy: Le genie religieux. Saint-Blaise. 4. 1. 2 V. ö. szerzőnek „A vallási ismeretelmélet“ c. i. m. 137—- 147. 1. a vallásos tapasztalatokról. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents