Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-27 / 9. szám
9. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 69. olldaí. Válasz: „Egy darab közéletünkből“ cimű cikkre. A jó pásztor aggodalmait, keserűségeit feltüntető cikk el nem kerülheti egy olvasó figyelmét sem, sőt akarva, nem akarva, gondolkodásba ejt, gondolkodásra késztet s keressük az írt, mely az üröm csöppökkel telt pohárba édességet vihet, a labirintusból kivezető utat mutat. Oda képzelem magamat a „Pásztor“ helyébe. Mármár hallom is a zúgolódást a hívek ajkáról, a gondnokválasztás s a számadás felolvasása idejének kitolása miatt. De hát mérlegelvük a helyzetet: N. N. vádolva van a hitves iránti hűtlenséggel s tiltott viszonyt folytat egy közelében levő urahagyott asszonnyal, mely tény biróilag bebizonyítva nincs, tetten soha nem érték. És most a közhangulat az egyház gondnoki tisztébe akarja emelni . . . Mondom, oda képzelem magam a „Pásztor“ helyzetébe s eszembe jutnak Luk. 12 : 37 versének szavai: „Boldogok azok a szolgák, kiket az Úr, mikor haza megy vigyázva talál“. Ez a boldogság azonban gyötrődéssel és keserűséggel jár; de hisz az édes, a mindennapi kenyeret is véres verítékkel szerezzük. De eszembe jutnak a Jelenések könyve 21:7. versének szavai is: „Aki győz, örökségül nyer mindent és annak Istene leszek és az fiam lesz nekem“. S a közvélemény, a közakarat elől nem zárkózom el s engedem, hogy N. N. atyámfia a gondnoki tisztségre elválasztassék. Felveszem a harcot a gonosz ellen, hátha ez lesz az az út, mely a hűtlenség fertőjéből, a hitvesi szeretet szentségébe vezet. A reményem él: „a reménység nem szégyenít meg!“ (Róm. 5:5.) De az elválasztás után magamhoz hívom N. N.-t s négy szem között felfedem előtte, a bár még reá nem bizonyított, de a köznyelven már teljesen otthonossá, sőt teljesen megszokottá vált s a hitvesi szeretet és hűséggel össze nem egyeztethető, meg ma már a gondnoki tisztséggel sem összeférő cselekedetét. Előveszem a szentírás minden meggyőző pontját, előveszem minden ékesszólásomat, lelket öntök a szavakba, hivatkozom az emberi tisztességre, a becsűltetés alaptörvényeire s fogadalmat tetetek vele, hogy meg fogja jövő tetteivel cáfolni a szóbeszédet s családi tiszta életével, egyházáhozi hív ragaszkodásával fogja bebizonyítani, hogy méltó arra a szép tisztségre, amelyre elválasztatott. S nejével szemben utalok Róm. 4: 7. versére, hogy a boldogságot újra ott lelhesse fel, ahol azt a szent esküvel megalapozta! Hisz: nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. (I. Thess. 5:9.) S ha tett fogadalmát megtartja, ha a bűn útjáról iparkodik visszatérni s mint az egyháznak egyik hű sáfára dolgozik oldalam mellett, lelkem nyugalmát s egy megnyert élet feletti boldogságot szerzek magamnak általa. Ha pedig tovább folytatja e cselekedetét és ez bizonyítást is nyer, akkor kíméletlenül kidobatom gondnoki tisztségéből, még ha az egyházi felsőbb hatóságok segítségét kellene is igénybe vennem! .. . Ami pedig a pohár bor és szalonnasütésre vonatkozik „Pásztor“ cikkében, arra nézve legyen szabad idéznem, ha nem általánosságban is, de több helyen nagyon is alkalmazható e szavakat: „Mea culpa! Mea maxima culpa!“ . . . Sajnos, az egyházi hivatalnokok választásánál oly gyakran tapasztalható az előre etetés és itatás. A közhivatalra óhajtozó polgár pedig úgy szereti utánozni ebben az intelligenciát, legyen annak a képviselője pap, tanító, vagy orsz. gyűl. képviselő. Elterjedt közmondás már az, hogy: a Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen! Ez ellen is vegyük fel a harcot mindenkivel szemben, János Jel. 3:19. verse értelmében. tanító. A lelkészi évek beszámítása a theol. tanári nyugdíjba. — A pápai theol. tanárok felterjesztése az egyetemes konventhez a theol. tanárok lelkészi szolgálati éveinek a nyugdíjjogosultságba való beszámítása tárgyában. — Főtiszteletű püspök úr felhívására az egyetemes konvent 154/1915. számú határozata s egyházkerületünk közgyűlése által 49/1915. szám alatt hozott határozata értelmében a tanári kar tárgyalta a theol. akad. tanárok lelkészi szolgálatának az országos tanári nyugdíjintézetnél nyugdíjjogosúltságukba való beszámítása ügyét. A tanári kar a theol. oktatásra nézve általában s egyes tanárokat tekintve pedig külön is sérelmesnek találja a nagym. vallás- és közokt. minisztérium azo* intézkedését, hogy a theol. tanárok lelkészi szolgálatban eltöltött idejét nem számítja be a nyugdíjba, mint Új könyvek! Új könyvek! Új könyvek! Torró Miklós: KORSZERŰ BIBLIAI MAGYARÁZATOK. II. kötet. Ára 2'— K S z. Szabó István: A HALÁL SZÉRŰJÉN. Imádságok hősi halált halt katona koporsója felett. Ára 3’— K ŰTRAVALÓ AZ ÉLET KÖNYVÉBŐL. Rövid áhftatosságok az esztendő minden napjára. Ára 1*20 K Kaphatók: KIS TIVADAR könyvkereskedésében PÁPÁN, Fő-utca 21.
