Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-20 / 8. szám
8. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 63. oldal. ségesen létrejöttnek találja a I. Kir. VI. 1-ben foglalt 480-as számot is. Nagyobb bizalommal tekint a sok kézzelfogható ellenmondás ellenére is a királyok uralkodásának synchronismusai felé. Ezeket nagyjában és egészében elfogadhatóknak minősíti. A modern bibliai kritika sokszor bizonyos, meg nem okolt skepsissei fordul a Kir. kveinek chron. adatai fele. Mahler a helyzetet nem tartja reménytelennek. „Tudjuk, hogy az ókor más népeinek chronologiájában is előfordultak hasonló problémák, amelyeknek helyes megoldását az egyes tagok helyes chronologiai elrendezése után mégis csak megtalálták. Ezt a megoldást olyan adatok egymásbatolásával érték el, amelyeknek egyszerű egymásutánja volt a nehézségek és ellenmondások forrása. Sokszor fordult elő, hogy egy uralkodó a fiával megosztotta trónját és az együtturalkodásnak eme éveit hol az egyiknek, hol a másiknak tulajdonították ... A chronologus feladata volna tehát a bibliai adatoknak oly szempontból való vizsgálata, vájjon nem elégíthetnők ki a bibliai tudósításokban levő számadatokat egy ilyen együtturalkodás feltevésével, mielőtt a Kir. kveinek jelentéseit helytelen, vagy hamis jelzővel bélyegeznők meg. A bibliai adatok egyszerű elhajításával még nem oldottuk meg a bibliai chronologia problémáját“. Azt a módszert tehát, amellyel ő a királyok synchronismusainak nehézségeit végképpen kiküszöbölni próbálja, egymásba illesztési rendszernek nevezhetnők. Már most ennek a kutatási elvnek felhasználásával iparkodik a bibliai chronologiát összhangba hozni Asszir-babilonia egészen szilárdan álló időszámításával s munkájának szemléltető eredményét a könyv végén levő uralkodólisztában láthatjuk. Nagyon tanulságos az a táblázat, amely könyve 36—42. lapjain látható, ahol a biblia eseményei az egykorú asszir-babilon eseményekkel vannak szembe, illetve párhuzamba álllíva. Egészen speciális eredménye kutatásának — ami külön és a témától függetlenül is nagy figyelmet érdemel — az a megállapítás, hogy Ahabbu Sirlai az asszír ékiratos emlékeken, — egy szír fejedelem, aki a karkari csatában mint a sziriai fejedelmek koalíciójának egyik tagja vészén részt — nem azonos a bibliai Akhábbal. Az ó-szövetségi kutatók előtt általánosan ismertek azok a nehézségek, amelyek éppen Akhábnak és utódának uralkodási évei miatt támadnak a bibliai chronologiának az asszir-babilon feljegyzésekkel való összeegyeztetése körűi. Ez a gyökeres segítség, amely igen tetszetős érvekkel van alátámasztva, legalább első pillanatra igen megfelelőnek látszik. Könyvének ez a derekas része, amelyet általában bizonyos tiszteletreméltó apologetikus tendencia hat át, megérdemelné, hogy külön tanúlmány tárgyává tétessék. Igen alaposak és tanulságosak dolgozatának ama részei is, amelyek a kisebb jelentőségű bibliai aerák kiszámítására vonatkoznak. Az egyik ilyen aera kezdődik, mint már említettük, Jójákin száműzetésével, a másik a templom lerombolásával. Alaposan megvizsgálja szerzőnk a szeleucida aerát, valamint a zsidóság körében aránylag későn, aNO—12. század táján, elterjedt és ma már — legalább a gyülekezeti életben — egyeduralomra jutott időszámítást, amely a világ teremtésétől kezdődik. Szerző a maga kutatásaiban részben az asszir-babilon kutatások közben napfényre jutott eredményekre, részben Egyiptom kultúrájának történetére, részben a talmudra és zsidó hagyományra, részben magúkra a magyarázatlan szentirási szövegekre támaszkodik s a legkisebb részben látszik mérlegelni a modern bibliai kritika eredményeit, amelyeket úgy látszik egyetemlegesen téveseknek, önkényeseknek és ultraradikálisoknak talál. Tudományos álláspontja természetesen tiszteletre méltó s chronologusok körében bizonyára kellő méltánylásra is fog találni hazánk határain kívül is. De — sajnos — valószinüleg kevésbbé fogják méltányolni a bibliai kutatók, akiknek fáradságos s negativitásukban is bizonyos mértékben eredményes chronologiai kutatásai nagyobb méltánylást érdemeltek volna. A bibliai chronologia kérdését nem lehet ma már teljességgel elintézni az asszirologia, egyptologia és a talmudi tudományosság segélyével. Mindezek a kifogások természetesen nem vonnak le abból a tényből, hogy Mahler könyve a nyelvünk korlátain túl emelkedő internacionális tudományosság szempontjából is jelentékeny értéket képvisel. k. A. VEGYES. Gyászhír. Igen szomorú gyászhír röpült szét az elmúlt héten Bokodról, Barsi Sándor lelkésztársunk Juliska nevű leányának elhunytáról. A kedves, 18 éves, jól fejlett leányka ékessége és reménysége volt nemcsak a szülői sziveknek, de a mi pápai leánynevelő intézetünknek is. Példás volt a magaviseletben és kitűnő a tanúlmányokban. A karácsonyi szünidőről vártuk vissza, semmi rosszat nem sejtve. Betegségének híre jött helyette. De ily szomorú végre ekkor se gondoltunk, sőt egyre reméltük a II. félévre megjelenését. És im egy agyhártyagyulladás véget vetett életének és szülői, meg a mi sok szép reménységünknek. Annyival melegebben együttérzünk jó szülőivel, mert három és fél év alatt im már második kitűnő tanúló gyermekét vesztették el ilyen virágkorban : Józsit az érettségi vizsga előtt és Juliskát a képesítő vizsga előtt; a harmadik gyermeküket meg a harctéren fenyegeti a halál nap-nap után. Nehéz sors; nagy megpróbáltatás! A jó Isten adjon nekik erős lelket, hogy elviselhessék! Közöljük a család által kiadott gyászjelentést: „Jaj nékem mostan, mert az Úr egyik bánatomra más bánatot adott“. (Jer. XLV. 3.) Barsi Sándor és felesége Luka Juliánná, úgy a maguk, mint gyermekeik: Lajos, aki 4 hónap óta harctéren van és Sándor, valamint az összes rokonság nevében fájó szívvel jelentik, hogy Juliska leányuk szép lelke 18 évi földi pályafutás után, József testvérét 3V2 év múlva az örök hazába követte. Az életének virágkorában elhúnyt kedves halott porsátorát, február 17-én délelőtt 11, órakor adjuk át az anyaföldnek. „Akiket szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, valakit fiává fogad. (Zsid. XII. 6.) Bököd, 1916 febr. 14.“ Pro patria. Bene Ferenc, a cs. és kir. 2-ik gy. e. zászlósa, oki. jegyző 22 éves korában az oroszlengyelországi harctéren 1915 február 16-án hősi halált halt. A fiatal hős az 1910—11. tanévben theol. akadémiánk növendéke volt. Áldott legyen emlékezete. Esperesi konferencia lesz e héten, kedden Pápán, püspök úr elnöklete alatt, amelynek egyik fő tárgya a lelkészek részére adandó 20%-°s drágasági pótlék. A főiskolai igazgató-tanács időszaki tanácsa március 7-én, kedden délelőtt tartja ülését. Temetés. Már múlt számunkban hírül adtuk, hogy Köszeghy József kéttornyulaki nyug. lelkész atyánkfia meghalt. Temetése e hó 13-án, vasárnap délután nagy részvét mellett ment végbe. Nemcsak az anyagyülekezetek, de a filiáknak tagjai is ott voltak úgyszólva teljes számban és Pápáról is sok tisztelője és barátja a családnak. A háznál Kis József esperes búcsúztatta el a hív
