Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-13 / 7. szám
7. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 53. oldal. Pede in Roma-hoz intézett beszédében a legkevésbbé sem gondolt arra, hogy a német protestánsokat sértse. Hiszen erre nem volt semmi ok sem. Ki ellen irányúit tehát a pápai nyilatkozat ? Aki a római viszonyokkal ismerős, azonnal kitalálja. A nyilatkozat a methodisták két szektája ellen irányúi, amelyek közűi az egyik a Via Nazionalen, a másik a Piazza Cavouron székel s amelyeknek egyforma nevük ellenére is eltérő tanaik vannak. A két methodista gyülekezet évek óta dolgozik azon, hogy a római népet ez egyháztól elidegenítse és pedig aggályos eszközökkel. Mindenki, aki az istenitiszteleten részt vesz, 10 — 20 centesimit kap. A szülőknek, ha gyermekeiket a methodista iskolába küldik, ingyenes oktatást Ígérnek s ezenfelül a szülőknek még penziót helyeznek kilátásba. Ifjúsági otthonokat alakítanak. E társaságok egyházi szolgái többnyire elbukott kath. papok. A háború kitörése után ki rendezett körmeneteket a központi hatalmak ellen, ahol utólag beszédeket intéztek az „egyházgyalázók" ellen? A methodisták. Ki tartott konferenciákat Rómában a német barbárok ellen, ha megtorpedóztak angol, vagy francia hajókat? Róma előbb említett templomaiban tartották azokat. A methodisták a szabadkőmivesektől pénzzel támogatva, illetlen eszközökkel kísérlik meg a katholikus ifjúságot az egyháztól elidegeníteni, miközben neki anyagi előnyöket Ígérnek. Luther és Kálvin felemlítését is félremagyarázták. Hiszen a pápa csak az ellen emelte fel szavát, hogy Luther és Kálvin tanai Rómában uralomra ne jussanak. Azt pedig senki sem veheti rossz néven a pápának, ha mint a katholikus egyház feje, teljes erejével azon van, hogy a pápák városában a katholikus hit sértetlenül fenmaradjon. A német protestánsokat e szerint a pápa beszéde abszolúte nem érintette; a pápa kijelentései sokkal inkább kizárólag a Rómában fellépett szabadkőmivesmethodistikus üzelmek ellen irányúinak“. A Wolff-iroda szerint Hartmann kardinális fejtegetései lényegükben megegyeznek azokkal a magyarázatokkal, amelyek a Vatikánból a pápai széknél accreditált porosz követhez érkeztek. Lélektani szempontból természetesen nagyon érthető Hartmann kardinálisnak és magának a római széknek enyhítő szándéka; de hogy a felhozott tények a valóságnak nem felelnek meg, kiderül egy olyan előkelő egyéniségnek nyilatkozatából, aki a római egyházi viszonyokat alaposan ismeri s aki több év óta tartózkodott Rómában s Olaszországban az olasz egyházi állapotok tanúlmányozása végeit s onnét csak a magyarosztrák-olasz háború kezdete alkalmával távozott el: „A kardinális a Via Nazionalen és a Piazza Cavouron levő evangélikus egyházakat methodista egyházaknak mondja. Ez helytelen. A nevezett templomok olasz valdensgyülekezetek templomai. Ismeretes dolog, hogy a methodisták és valdensek úgy tan, mint belső szervezet tekintetében egymástól eltérő egyházakat alkotnak. Kormányzatuk és szeretetmunkájuk Rómában teljesen különálló dolog. A methodisták fő temploma és nevelő-intézeteik egy része a Via XX. Setttembre-n van. Az az állítás, hogy: „mindenki, aki az istenitisztevagy felidézik a háborút — akár széles, akár szűk körben. A békességre igyekezők ténykedésének semmi köze sincs azokhoz, akikről a Példabeszédek olyan megvetőleg beszélnek a besúgóhoz, a tolakodóhoz, a pletykázóhoz, a fecsegőhöz, a szószátyárhoz, a civódás felidézőjéhez. A békességre igyekező nem csak ellene áll a gyűlöletnek, hanem a szeretet uralmát határozottan előmozdítja az emberek között. A békességre igyekező a legértékesekb szolgálatot tesz a társadalomnak. A nyolcadik makarismos jellemvonása. „Akik háborúságot szenvednek az igazságért“. Ez a kifejezés magában foglalja mind ama nemes lelkek csoportját, akik az igazság előmozdítása céljából az emberek között készek voltak magukat a szenvedéseknek alávetni, akik minden téren készek voltak szembe nézni a úttörőkre váró nehéz megpróbáltatásokkal és készek voltak önfeláldozásban és szenvedésben megnyilatkozó szeretetüknek elvitathatatlan bizonyságát adni. Ez persze nem erény az érzelgős, a fényűző és elpuhúlt ember előtt. Ez heroikus szolgálatra hív fel minket és megingatja könnyelmű kegyességünket a maga meg nem alkuvó kérdéseivel: Tudtál-é valaha egyáltalán lemondani? Kitetted-é magadat bárhol is a szenvedésnek? Megállottál-é valaha bátran meggyőződéseid, jog, igazság és tisztaság mellett még ha a népszerűtlenség veszedelme fenyeget is? Voltál-é bármily értelemben is valaha próféta ? Szoktál-é beszélni arról, amit Isten ad néked szólanod ? Megvannak-é életedben legalább a szerető szív, az állandó gondosság ezerféle apró önfeláldozásai ? Mily nyomorúlt, szegény és mennyire üres lenne a világ az élet legnagyobb javától, ha nem lenne benne hely a legutolsó makarismos számára. 2 Driver értekezése a „szegényéről Hastings Diet, of Bible 20.1. 3 Votaw i. m. 17. 1. 4 V. Ö. Tholuck, id. Votaw i. m. 19. 1. Allen International Critical Commentary : Máté ev. 4 A szelídségben foglalt önfegyelmezésnek ezt az elemét világosan felismeri Findlay is pompás értekezésében: „Szelídség“ Diet, of Christ and the Gospels 159 1.: Az a szellem ez, amely nem idézhető fel könnyen, de amely féken tartja benn a természeti ösztönt, hogy magunkat érvényesítjük és mások cselekedeteit visszafizessük Még a bántalmazás és üldözés alatt megnyilvánuló türelmes és nyugodt, tűrő magatartás jellemvonása is, amelyet e versben némely irásmagyarázók különösen hangsúlyoznak, magában foglalja a szigorú önfegyelmet. 6 Nem lehet kételkedni abban, hogy Jézus a többi makarismossal összhangban itt is a megtisztúlt élet egy specifikus jellemvonására gondol s nem annak az életnek általános leírását adja.
