Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-31 / 53. szám
424. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. ügy a polgári társadalmat is emberies érzület hassa át. {Inst. IV. könyv XX. 3.) Határozottan tiltakozik azonban olyan felfogás ellen, mely szerint az állam feladatát úgy értené, hogy az a vallás és istenitisztelet felől saját akaratja szerint törvényt szabhatna. Az állam felügyeletet gyakorol az egyház, mint külsőleg' szervezett társulat fölött, hogy ügyei rendben foliyanak, tagjai és hivatalnokai kötelességüket teljesítsék, sőt mindezekben külső segítséget, oltalmat nyújt neki. De az egyház a maga céljaiban és belügyeiben független az államtól, tehát önkormányzati joggal bir. Ez azonban nem zárja ki, hogy az egyház és állam céljai ne találkozzanak. Mig az egyház hivatása élő egyházzá lenni a legszélesebb körben s mig az állam nem vész el a mindennapi élet apró-cseprő bajai között, hanem az eszményi állam megvalósítására törve erkölcsi alapokon nyugvó épületét kiterjeszteni igyekszik az élet minden viszonyaira, addig az egyház és állam párhuzamosan haladnak egymás mellett. Minél inkább belátja az állam, hogy állami léte fenntartásának és céljai megvalósításának legbiztosabb alapja a polgárok erénye és erkölcse, minél hangosabban hirdeti a történelem, hogy „minden ország támasza a tiszta erkölcs", a protestáns — közelebbről a kálvini értelemben vett egyház és az így megnemesedett állam annál jobban közelednek egymáshoz, annál inkább megbecsülik egymás értékét, tisztelik egymás függetlenségét, annál tökéletesebben valósul meg a kálvinizmus eszméje: a szabad egyház szabad államban. (Nagy Károly: Kálvin iheologiája.) A kálvinizmusnak az egyház és állam között fölállított viszonyának elvi fejtegetése után vessünk egy rövid pillantást annak gyakorlati oldalára is. A szabad egyház és szabad állam elvében benne van az egyház és állam szétválasztásának, a szeparációnak eszméje. Sok idő telt el, mig ez az eszme testet öltött. Még a kálvinizmus klasszikus földjén Genfben sem tudott mindjárt megvalósulni, bár Kálvin teljes erejével igyekezett nehi érvényt szerezni. Abban az időben az állam és az egyház olyan szoros kapcsolatban állottak egymással, hogy a teljes szétválasztás lehetetlen volt. Az állam bizonyos felügyeleti jogot vívott ki magának az egyház fölött. Kálvin igyekezett ezt a felügyeletet mérsékelni és sikerült is neki az államnak a szoros értelemben vett egyházi ügyekbe való beavatkozását a kellő határok közé szorítani. Amit Kálvin maga meg nem valósíthatott, mint megvalósítandó örökséget hagyta az utókorra. Az egyház és állam viszonyának nem teljesen az ő elve szerint történt rendezésére vonatkozólag mondja, hogy a saját közvetlen hatása alatt készült genfi egyházszervezet is hiányos. Kijelentette ezzel, hogy akik az ő szellemében kívánnak haladnf, ezt nem ama. szervevezet változatlan átvételével teketik, mert az csak azért olyan mivel a körülmények akkor ott többet nem engedtek. A Kálvin által kijelölt ösvényen haladt a genfi egyház, a nagy reformálor eszméinek legközvetlenebb örököse és őrízője, midőn az 1907 július havában megejtett népszavazás 800 szótöbbséggel kimondotta az egyház és állam teljes szétválasztását. Ugyancsak népszavazással ment keresztül 1910 március 6-án a szétválasztási törvény Bázelben is 7413 szóval 1036 ellenében. A svájci nemzeti tanács 1910 június 25-én tartott ülésében egyhangúlag jóváhagyta I Bázel városkanton alkotmányának módosítását. Ezen szétválasztási törvény az egyházat, mely eddig állami jelleggel bírt, az államtól elválasztja, szubvencióját eltörli, de közjogi jellegét fenntartja, az egyházalkotmány demokratikus szervezését kötelezővé teszi, érvényességét állami jóváhagyáshoz köti s egyben jogot ád az egyháznak egyházi adók kivetésére. A kálvinizmus elve: „szabad egyház szabad államban" megvalósulóban van világszerte. Az északamerikai Egyesült Államokban az egyház és állam teljesen függetlenek egymástól, mely függetlenség nem kis erőssége úgy az egyház mint az állam hatalmának. Skóciában már hét évtizeddel ezelőtt megszületett a „szabad egyház". Erősödik ez az irányzat Angliában is, mindjobban háttérbe szorítván az anglikán egyházat. Franciaország csaknem Geuffel egyidőben törvényhozásilag mondotta ki és gyökeresen keresztülvezette az egyház és állam teljes szétválasztását. Olaszországban és Belgiumban is meg vannak a nyomai ennek a törekvésnek. Portugália és Spanyolország, ahol az egyház évszázadokig úgyszólván diktált az államnak, mind jobban-jobban emancipálja magát az egyház gyámkodása alól. Általában a modern államok jövő egyházpolitikájának irányát tekinthetjük az egyház és állam szétválasztásában. Míg így a külföldön rendre dőlnek az államegyházak és érvényesül a kálvinizmus elve: „szabad egyház szabad államban", addig hazánkban épen a legújabb időkben számtalan olyan jelenséggel találkozunk, mely az állam és az egyház között a múltban kifejlődött viszonyt még szorosabb kötelékkel igyekszik összefűzni. így pl. a katholikus lelkészek állami kongruája* vagy közelebbről a mi református egyházunkat tekintve, a lelkészek állami kongruája és korpótléka, a lelkészi nyugdíjintézet állami segélyezése, az iskolák államsegélye, az adócsökkentési államsegély és általábanamindaz, a mi az 1848: XX. törvénycikk végrehajtásával kapcsalatban fölmerült, tervbe vétetétt és részben keresztülvitetett: azt mutatják, hogy Magyarország ezidőben az államegyházak szervezésére törekszik. Hazánkban az egyház és állam közti viszonyt állami törvények szabályozzák. Egyház és állam szoros vi-
