Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-11-12 / 46. szám
46. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 371. oldal. uralkodik anyagán. És valljuk meg őszintén, ma annak a nyers anyagnak vesszük legtöbb hasznát. Természetesen ez utóbbi megjegyzés nem jelenti azt, hogy Révésznek theoretice nincs igaza. Áttérve Révész munkájának bírálatára, némely megjegyzéseim volnának és pedig anyaggyüjtő munkásságát illetőleg. Jól utal arra ugyan R. (p. 30.), hogy Bőd irodalmi ismeretei imponálók és az abban lévő anyagot jól kihasználja. Magam részéről azonban igen szerettem volna, ha R. rámutatott volna arra is, hogy a ma Régi Magyar Könyvtár címen ismeretes munkáknak előszavait nagyon kiaknázza, úgyhogy pl. „Athenas“-ának egy terjedelmes részét teszi ki ez az anyag. Bodnak ez a munkája azért is igen jelentőségteljes, mert még a közvetlen utána dolgozó magyar egyháztörténetírók sem vetettek erre az anyagra nagy súlyt, pl. sem Sinai, sem Benkő ilyen nagy mértékben. Ezért olyan megbízható még ma is B. „Athenas“-a a különböző írók életrajzi adatait illetőleg. Ezt az anyagot viszont, mely igen becses, szinte csak az utolsó 20—30 évben kezdték kiaknázni történetíróink, a könyvészeti érdeklődés és kutatás fellendülésével. Talán nem vagyok teljesen objektiv, de annyi bizonyos, hogy a régi könyvekben rejlő adatokat egyéb európai történetirodalomban még ma sem nagyon használják, így tehát Bodnak nem kevés érdeme az, hogy ezt a területet is figyelembe vette s nem kétlem, ha valaha Bodnak az európai történetirodalomban fogják megállapítani helyét, ez igen fontos jele lesz önálló módszerének az anyaggyűjtés terén. Érdemes lesz még azt a subjektiv érdeklődésből eredt megfigyelésemet e helyütt közölni, hogy Bőd hollandiai tartózkodása idején nemcsak az előadásokat látogatta és szinte hihetetlen szorgalmat fejtett ki a tanulás terén, hanem szorgalmasan olvasgatta a holland tört. irodalom általa elérhető termékeit. Sajnos, hogy a leideni főiskolai kurátorok rossz iskolapolitikája révén Leidenhez volt kötve és sajnos, hogy az ő idejében olyanok voltak a viszonyok Leidenben, hogy szélesebb ismeretekre és behatóbb kutatásokra nem volt ideje. így tudja pl., hogy az utrechti Lusden Jánost „Peter Hungarorum“ jelzővel tisztelték meg, valamint azt is, hogy az utrechti Ravenspergert is meghívták tanárnak Gyulafehérvárra. (Mellékesen megjegyezve nem Bethlen, hanem I. Rákóczi gondolt erre.) Az előbbit kizárólag csak a felette tartott emlékbeszédben olvashatta, az utóbbit pedig Pontanus H.-nak Van Maastricht Péter felett tartott emlékbeszédében. Ezeket pedig kizárólag Hollandiában olvashatta. Végül legyen szabad még egy 'megjegyzést tennem. Nem R. az első, ki Debreczeni Ember Pál egyháztörténelmének kiadóját, Lampe Fr. A. utrechti professzort ezért a cselekedetéért kissé erős szóval illeti (p. 27.). Azt hiszem a jövő fog hozni némi világosságot ez ügyben is, de egy feltűnő körülményre rá kell mutatnom. Lampe munkái nagyon keresettek voltak, úgyhogy élelmes emberek az ő neve alatt bocsátották ki munkáikat. Egyháztörténelmi munkák pedig, különösen, ha írójuk ismeretlen nevű volt, nem voltak keresettek Hollandiában. A kiadó nem is vállalta el őket. Ez a sors érte éppen Bőd munkáját, de az a sors talált még másokat is. Igen kérdéses, vájjon ha Lampe neve alatt nem kerül sajtó alá, kinyomtatva lesz-e valaha? Nem éri-e ugyanaz a sors, mely érte még egynéhány magyar munkáját, azaz nem lesz-e egyszerű üzleti cikk, mit adnak-vesznek, de nem igen mutogatnak egyébként. Szerény véleményem az, hogy Lampe e cselekedetének megítélésében egynémely szemponto-r kát még figyelembe kell venni. Mindezeket összefoglalva, elismeréssel vagyunk R. munkája iránt, figyelembe véve azt az igazságot, mit nemrég mondott valaki: „bírálni mindig könnyebb mint alkotni“. Örömmel is üdvözöljük egyben és ajánljuk figyelmükbe mindeneknek. Nemcsak azért, mert ha nem csalódom, az egyetlen ilynemű munka magyar egyháztörténet-irodalmunkban eddig, de azért is, mert megérdemli. Még ezekben a nehéz időkben is kell gondolni rájuk. Nem például hozom fel, de jellemzésül, hogy nemrég egy angol internált theologus-matróz mondta nekem: „nekünk szükségünk van a német nyelvre“. Azaz, ami jó, azt az ellenség is használja még a háború alatt is. Még e világháború nagy nehézségei és megpróbáltatásai közt is kell gondolni arra, amire szükség van. És mire van most nagyobb szükség, mint — múltúnkra? Utrecht. Miklós Ödön. VEGYES. Halálozás. Mély megilletődéssel vettük a hirt, hogy dr. Baksa Lajos református egyetemes konventi előadó f. évi november hó 2-án délután 5 órakor életé-aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa—aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaeaaaaaaaa Protestáns Árvaházi Háborúsdi — dolgozósdi. Kincses Kalendáriom 1917-re. ] Képes Naptár 3Z 1917. évre. fivérek színjáték. A gyakorlati élet általános Útmutatója, j Szerkesztik: _ | Szabolcska M., Raffay S. = lrta : NaS>’ Vince. = Számos érdekes képpel. • Ára 80 fillér. Ára 1 korona. Ára 3 korona. Kaphatók: KIS TIVADAR könyv- és papirkereskedésében Pápán, Fő-utca. 1
