Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-22 / 43. szám

43. szám.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

345. oldal.

részére adott utasítást és így nem vagyok abban a helyzetben, hogy a zsoltárok szövegén tett módosításokat ezen szempontból bíráljam. Azt hiszem azonban, hogy az utasítás egyik vezérelvül állította fel a szövegnek oly irányú átdolgozását, hogy az a szöveg a mi viszonyainkra is találjon és a mi időnkben is énekelhető legyen. Vagyis a zsoltárírónak mindazon versei, melyek a zsidó nép speciális viszonyaira vonatkoznak — törlendők, illetve oly formában adandók vissza, mely a jelen korban is templomi használatra alkalmassá teszi azokat. Hogy az utasítás ilyes formát tartalmazhatott, azt a revizorok azon törekvéséből is megállapíthatom, hogy a szövegben a Jeruzsálem nevét igyekeznek a „gyülekezet“ szóval helyettesíteni, a cherubim-ot „mennybolt“-tal, Izrael népét „nemzet“-tel stb. helyettesítik; azokat a verseket pedig, melyekben Beliál, Bálám, Zebaóth stb. nevek fordulnak elő — következetesen kihagyja.

Akármint szóljon különben a zsinati utasítás, megdönthetetlen tény gyanánt áll, hogy ezek a zsoltárok csak a mostani eredeti formájukban tarthatók Szent Dávid zsoltárainak; mihelyt ezeket eredeti értelmükből kivetkőztetjük és más köntösbe öltöztetjük, ebben az új köntösben és új értelemben, lehet tetszetősebb, lehet szebb, mint az eredeti, de az is bizonyos, hogy az többé nem Szent Dávid zsoltára. P. u. nézzük az LVIII-ik zsoltárt, ennek csak két első sorát tartotta meg a revizor, különben mind a 8 versét elvetette. A két első sorhoz toldott még nyolc egészen uj sort, mely ugyan hozzá illeszthető zökkenés nélkül az eredeti két sorhoz, de az bizonyos, hogy az LVIII-ik zsoltárt ezen alakjában Dávid zsoltárának mondani nem lehet. Vagy vegyük a LXXVI. zsoltárt. A revizor az 1-ső vers első sorához minden átmenet nélkül hozzá illeszti az 5-ik vers nehány sorát, mely így egymás mellé állítva teljesen érthetetlen ; amit a zsoltáríró az első és második versben kifejez, azt a revizor az átalakítással egészen elhomályosítja. A LXXXVII-ik zsoltárnak úgy dallamát, mint az egész szövegét törli, beállít helyébe egy versből álló új szöveget. Ezt se mondhatja senki Dávid zsoltárának. Ugyanígy jár el a CXXI1I. zsoltárral. Ennek is mind dallamát, mind szövegét törli és helyére illeszt egy új verset. Ugyanez történt a .CXXlX-ik zsoltárral. Eredeti dallamát és szövegét a revizor itt is egészben törli és beállít helyette az első és második versből szerencsétlenül összeválogatott kifejezéseket új szöveg gyanánt. A zsoltáríró ebben a zsoltárban nem magáról, hanem kifejezetten Izrael népéről beszél, melyet az ellenség kezdettől fogva sanyargatott. Kacz Lajos

Imádság nélkül meghal a lélek.

Robertson.

A theologiai internátusról.

— A f. hó 15-én tartott egyházkerületi lelkészértekezleten feliolvasta: Pongrácz József. —

Főt. Egyházkerületi Lelkészértekezlet!

Egyházkerületi közgyűlésünk tárgysorozatának egyik kiemelkedő pontját képezi a reformáció négyszázados évfordulójának méltóképen való megünneplése. A jubiláns tervekkel foglalkozó bizottság a nagy időkre való visszaemlékezés megörökítéséül többek között azt is javasolta az egyházmegyéknek, hogy theologiai akadémiánknak internátust állítsunk.

Ezt a tervet nem a divat szülte, bár mostanában divat internátusokat építeni s tartani fenn. Sok más, a theologiai nevelésre vonatkozó kérdéssel együtt régóta vajúdik ez is kerületünk messzebb tekintő elemeinek lelkében.

Mivel én is sokat gondolkoztam már e kérdésről, engedje meg a Ft. Egyházkerületi Lelkészértekezlet, hogy elmondjam azokat a gondolatokat, amikre barátaimmal való beszélgetés, komoly tanulmányozás és eddigi theologiai tanári pályám tapasztalatai alapján jutottam. Tudom, hogy azokkal, amiket mondandó vagyok, egyáltalán nem merítem ki a tárgyat, hisz, ahogy Hilty mondja: a legjobb gondolatok munka közben jönnek, azt szeretném tehát, ha az értekezlet tagjai hozzászólásaikkal kiegészíteni szíveskednének felolvasásomat. Azt is előre kijelentem, hogy mivel igen nagyérdekű és fontos dologról van szó, óhajtanék nagyon egyszerűen és világosan beszélni. Különben az igazság mindig egyszerű, sőt néha oly egyszerű, hogy nem tűnik fel elég tudományosnak.

Előttem is ott lebegnek Beöthy Zsoltnak a tanárképzésről mondott, de ránk is vonatkozó szavai: „a mi viszonyaink között minden terv jó, ha alkalmas arra hatni, hogy jelöltjeink idejöket és erejüket tanulmányaikra fordíthassák és valósággal arra is fordítsák“.

Elsősorban arra a kérdésre szeretnék válaszolni, miért van szükség theologiai internátusra ?

Több lelkészünk és tanárunk magánbeszélgetés folyamán oda nyilatkozott, hogy az internátusi élet csak rontó hatású és hivatkoztak arra, hogy régebben Pápán is volt, de az oly ferde irányban működött, hogy az egyházkerület kénytelen volt beszüntetni. Nem ismervén iskolánk ez időben való életét eléggé, nem tudom, mennyiben volt a vádlóknak igazuk, de azt már most kijelentem, hogy internátus és internátus közt óriási a különbség és hogy a rossz internátus tényleg nagy pusztítást végezhet, de állítom azt is, hogy a jó internátusból meg rendkívül sok áldás fakadhat. A jó internátusnak nagy hasznát veszik minden pályán. Hazai és külföldi példák egyaránt bizonyítják ennek igazságát. Főiskolánk világi gondnoka, Beöthy Zsolt, mint egyetemi tanár, bizonyságot tehet arról, hogy mit jelent a magyar tanárképzésre nézve az Eötvös-kollégium és tudnék hozzám írt levelekből idézni, hogy mily áldásos volt papnövendékeinkre a bázeli Alumneumban