Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-22 / 43. szám

43. szám.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

343. oldal.

300, Nemeskisfalud 200, Dabas 200, T erezovác-Suhopol je 200, Vámosmikola 478-50, Bátorkeszi 200, Dunaradvány 200, Csilizradvány 200, Förgepatony 200, Izsap 200, Jóka 400, Kulcsod 140-50, Nagykeszi 200, Nyitra 400, Pozsony 500, Szap 100, Mezőkomárom 529-50, Lajoskomárom 52950, Sáregres 1000, Körmend 942-50, Pápadereske 600, Mezőőrs 600, Nyárád 134, Ászár 435, Szend 435, Szomód 435, Tarján 435, Gyulafirátót 200, Köveskál 200, Mencshely 500, Várpalota 202.

Missiói segélyt kapnak: Pozsony 700, Nyitra 300, Aranyosmarót 150, Köveskál 150, Zólyom 150, Ruttka 200, Sopron 200, Érsekújvár 100, Terezovácz 100, Szombathely 200.

A Baldácsy-alap jövedelméből segélyt kapnak : Zalaba 252, Gyöngyösmellék 100, Kaposszentbenedek 100, Fiume 40 40, Kaposvár 200, Kisasszond 100, Vámosmikola 92 40, Dunaradvány 100, Kismánya 100, Kulcsod 100, Nyitra 120, Szap 10920, Mór 397*60, Senyeháza 182, Nagyacsád 257-60, Esztergom 100, Dunaalmás 118, Tárkány 118, Tihany 106'80, Nagyvázsony 106.

A Szondy-Kenessey alapítvány 266 K kamatát kapja a barsi egyházmegyéből Zseliz.

A Gusztáv Adolf-egylet alapítvány kamataira ajánjtattak Zólyom és Fiume és a pápai ref. nőnevelőintézet.

Az elkallódottak.

Veszedelmes seb van egyházunk testén. Nyílásán keresztül lassan-lassan elszáll az erő, elfoly a vér, elkallódik sok drága érték. Hogy lehet az, hogy elkallódottakról kell beszélnünk? Hiszen helyükön vannak őrállóink ? Azt még megértjük, hogy egyes vidékeinken nem igen születnek gyermekeink, hogy a többi egyházak tervszerűen ragadják el tőlünk véreinket, ezek miatt feljajdulunk néha, mástól várva segítséget, de az, hogy szétszóródik a nyáj, az, hogy észrevétlenül valami titokzatos módon évről-évre csökken híveink száma, eddig még nem hatolt el szívünk ajtajáig, eddig még nem markolt bele érzelemvilágunknak felelősségérzetre rendelt birodalmába.

Szakítsunk ki egy évtizedet, a legutóbbit, és vizsgáljuk meg annak hivatalos statisztikai adatait. 1905-ben 253.943 volt az egyházkerület lélekszáma. A statisztikai adatok szerint 1905-től 1915-ig született 69.623, meghalt 58.080. A születések után tehát a szaporodás 11.543. Ámde figyelembe kell venni a kitérteket és kiköltözötteket is. Az említett évtizedben tőlünk kitért 1172, hozzánk áttért 1121; kiköltözött 9151, beköltözött 8772. Ez együtt 430 fogyást jelent, a tiszta szaporodás tehát 11.113 lélek volna. Az adatok kézzelfoghatóan pontosak. A születési, halálozási, áttérési és ki-, beköltözési statisztika automatikus utón

pontosan vezethető. Az 1914. évi statisztika, mely 261 779 lélekszámot mutat, az 1905-től kezdve mégis csak 7636 szaporodásról tud. Hova lett 3277 lélek ? Ki tartja azokat számon ? Voltak valamikor, mert legalább a születéseknél szerepeltek nálunk. Hol vannak most ?

De nézzük meg a felvett évtized két kijáróját, az 1904-ik és az 1915-ik esztendőt, talán örvendetesebb eredményhez jutunk. Az 1904-ik évi statisztikának a születési, halálozási, áttérési, ki- és beköltözési statisztikai adatok szerint 1197 szaporodását kellene mutatnia (szül. 7092, mh. 5570, hozzánk áttért 117, tőlünk kitért 137, beköltözött 785, kiköltözött 1090) se helyett 7304 csökkenést mutat. Elkallódott volna tehát egy év alatt 8501 lélek. Igaz, hogy a következő 1905-ik esztendő behoz ebből 6569 szaporodást, amiből csak 420 a természetes szaporodás, tehát 6529 vehető úgy, mint az előző évi adatok tévedése, de figyelembe veendő, hogy ebből a 6529 megmagyarázatlan szaporodásból 2412 a horvát-szlavzn missziói szórványok pontosabb összeírása folytán állott elő, minek folytán csak 4117 tekinthető az előző évi adatok kijavításának; de még ennek leszámításával is, tehát bele illesztve a következő évtized „kijavítási“ processzusába, egy év alatt elkallódottnak tekintendő 4384 lélek. Nem mutat kedvezőbb eredményt az 1915-ik esztendő sem. Itt a születések száma 4830, a halálozásoké 6456 ; hozzánk áttért 42, tőlünk kitért 41 ; beköltözött 501, kiköltözött 1055. A természetes fogyás tehát 2131. Ezzel szemben a statisztika 6584 csökkenést mutat. Elkallódott tehát 4453. Nem mondhatjuk azt sem, hogy ezek a harctéren estek el, mert ha tudtuk volna ezt, akkor a halálozási statisztikában szerepelnének s ha szerepelnek, levonásba is jöttek. 12 év alatt tehát ezen a címen veszítettünk 12.314 lelket, néhány népes gyülekezetei, ezrével számítva is tizenkettőt. Ha visszafelé megyünk a statisztikai adatok vizsgálásában, minden év átlag 800 ilyen veszteséget tüntet fel.

Két lehetőség áll előttőnk e szomorú jelenség megmagyarázásánál. Vagy a statisztika rossz, azaz lelkésztársaink nem pontos és megbízható adatokat küldenek be a hívek lélekszámára vonatkozólag, vagy pedig olyan mulasztással állunk szemben, mely fokozatosan ki fogja szivni vérünket. Szerintem mind a két eset fenn áll. Nem vesszük elég komolyan adatgyűjtésünket. Azonban én úgy látom, a statisztikai adatok gyűjtésének módjából is azt olvasom ki, hogy ha van pontatlanság, az az elkallódottak számának előnyös feltüntetését eredményezi csak és nem megfordítva. A hívek lélekszáma pontosan megállapítható, a születési, halálozási és egyéb tételek pontosan vezethetők s ha e kettő között ellentét van, az nem onnét származik, hogy a lelkész felületesen adta meg a lélekszámot, hanem onnét, hogy a lélekszám a te-imészetes szaporodás ellenére is valami titokzatos utón tényleg megfogyatkozott. De ha úgy állana is a dolog, hogy a statisztika a hibás, ez a levezetésünk legyen intő fel