Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-08 / 41. szám
41. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 327. oldal. tartani; az elutasítás indokául kizárólag ez a kijelentés szerepel: „Mert a lelkész és tanító közötti áldatlan viszony kifolyásából nem engedheti meg az iskola megszüntetését“. Mindenesetre érdekes és a maga nemében eredetét illetőleg párattan indokolás! Sem az elöljáróság, sem az egyházmegye határozatában ilyen ok még csak mellékesen sincs felemlítve! A tényleg fennforgó, teljesen tárgyilagos okok mellett egy szempillantásig meg nem állhat az a feltevés (sőt a kerületi határozatba pozitív tényként említett állítás) mintha az iskola beszüntetésére az adta volna meg az impulzust, hogy a lelkész és tanító között „áldatlan“ a viszony. Ez csak egy illetéktelen oldalról származhatott megtévesztő szuggerálás eredménye! Még bíróságunkat is meg tudták téveszteni! Megtörtént az a hallatlan eset, hogy egyházam jogos és törvényes érdekeinek védelmezését és olyasmit, amit felsőbb utasításra cselekedtem fegyelmi vétségnek minősítették! Örökké azonban ez nem tarthat! lesz ez még máskép is; a polgári bíróság a legválasztékosabb ügyvédi furfang dacára sanctionálta azt az álláspontot, amiért az egyházi bíróság elmarasztalt! Hogy az előfordult mozzanatoknak egyik fő részvényese itt ne űzhesse tovább kisded játékait, arra van más út, mód és eszköz! Józan ésszel ezt a célt iskolamegszűntetéssel oldani meg — ha arra tárgyi ok absolute nincs — úgy sem lehetne; ha kizárólag csupán csak személyi ellentétekről volna szó, az iskola pedig szilárdan állana az életképesség talaján, lehetne-e valaki olyan botor azt hinni, hogy úgy ér majd célt, ha az iskolát eltünteti a föld színéről? Hol az az elöljáróság, hol az az egyházmegye, amelyik lelkiismerettel kezdeményezhetne, jóváhagyhatna ilyen játékot? Viszont megfordítva ha az az iskola elérkezett a végelgyengülés utolsó órájához megmenthetné e csupán a személyi jó viszony vagy őszinte erős barátságra való hivatkozás ? A létkérdés elintézésénél személyi motívumokat vetni a mérlegbe hiba és tévedés, tehát feltétlenül objectiv revízióra és reparációra szorul! Ezt nagyon meg fogja könnyíteni a fentebb vázolt statistikai helyzetből az elmaradhatlanság bizonyosságával a jelen tanév beálltával megismétlődött, a múlt évinél is kedvezőtlenebb, a nullával egyenértékű beiratási eredmény. A múlt évi tankötelesek közül végleg elköltözött Nyitráról 1, középiskolába lép most 3; maradt tehát a régiek közül 5, akikhez egy ide költözött család hozott 1-et, az ovodakötelesek közül iskolaköteles korba lépett szintén 1. Hogy elégtétessék a kívánalomnak: az előző szokás szerint publikáltuk a beiratási hirdetményt s az iskola kötelesek szülőit külön köriratban is felszólítottuk annak figyelembe vételére. A kitűzött határidőben, szeptember három első napján egyetlen iskolaköteles sem jelentkezett beiratásra, arról azonban tudomásunk van, hogy beiratkoztak a többi (más jellegű) iskolákba. A szülők tájékozva vannak iskolaügyünk viszonyairól, jól tudják, hogy menynyire lefogyott a tankötelesek száma, bölcsen fontolóra vehették, ésszerű-e, érdemes-e ennyinek iskolát tartani fenn, van-e annak létjoga; arra a konklúzióra jutottak, hogy nem. S vájjon kényszeríthetné-e bárki őket, hogy azt ne tegyék, amit belátásuk szerint jónak látnak? De kérdezhetjük ám most már mi is, hogy van-e még helye ezután is az experimentálásoknak, a személyi controverzitás oly kevés körültekintéssel, szerencsétlenül előkapott emlegetésének? Ezen csalétekül felkínált argumentum megállhat-e még továbbra is, mint az iskola megszüntetése ellenébe vetett indok ? Ugyan kinek volt hát igaza iskolánk életképességének, fenntarthatásának megítélésében, vájjon személyi vagy tárgyi motívumok játszanak-e hát bele a kérdésbe ? Teljes jogunk volna az intrikák honorálása miatt most éles rekriminációkra, de azzal — sajnos — nem tudjuk meg nem történtté tenni azon érzékeny anyagi károsodást, melyet az elutasító határozat folytán szenvedett az egyház s aminek bizonyára még folytatása is következik a formaságok után, mert amikorra sor kerülhet a tévesen hozott elutasító határozat feloldására, akkor már alig remélhetjük, hogy a felszabaduló iskolahelyiség átalakítását oly időre és oly módon keresztül vihetjük, hogy az kiszáradva bérbe is adható legyen a legközelebbi évnegyedben. Hát azután a tanítói fizetés, az államsegély! indokolt-e egy pillanatig iz ezek után, hogy az tovább is terhelje az egyházat és az állampénztárt a tények szerint már egy év óta nem létező iskola után ? , Nem! Mi ezek után csakis azt várhatjuk, hogy a most már eléggé felvilágosított közvélemény tisztán fog látni e kérdésben és a hivatalos fórum is az objectiv szemüveget teszi fel! Bárcsak a másikat soha ne hasz-Protestáns Papok és Hitoktatók Zsebnaptára 1916—1917. tanévre megjelent. Ára kötve 1*40 K. MEGJELENT! Pápán, Fő-utca 21 • Zeneművek raktára. Vidéki rendeléseket gyorsan és pontosan elintézek.
