Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-10 / 37. szám

292. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. élet nagy fényeinek igazi erkölcsi magasságból való szemlélése voltaképpen csak a vallás, a pozitív Istenhit alapján lehetséges. Az, aki követett bennünket félúton, követni fog az egész úton, a Krisztusig, az Isten trónu­sáig. Azzal, ha mi „protestáns“, „kálvinista“, „evan­gélikus“, „egyházi“ orgánumokat hozunk egymás után létre, melyeknek címlapján ott van egész hódító prog­­rammunk, ha előre dobra ütjük nagyszabású tervein­ket, önkéntelenül kis körökre szorítjuk magunkat. Pe­dig komoly meggyőződésem, hogy mi nemcsak köte­lesek vagyunk, de képesek is volnánk nagyobb szol­gálatot végezni, szélesebb területekre intenzív hatást gyakorolni, képesek volnánk jelen egyházi életünk ha­tárain túlmenőleg ügyünknek és igazságainknak meg­értő s őszinte barátokat szerezni. Protestáns közéletünk gazdag szolgálatra kész, de emellett egyúttal vezetésre termett lelkekben. Végtelenül jogosulatlan szkepticismus volna, ha csüggetegen le­mondanánk arról, hogy újra felvegyük őseink lassan­ként feledésbe ment nagy müvét, az intelligens Magyar­­ország szellemi irányítását. Vegye bárki a kezébe né­hány szélesebb körre irányuló egyházi orgánumunknak, pl. a Protestáns Szemlének, a Prot. Egyh. és Iskolai Lapnak, a Diákvilágnak, az Ébresztőnek néhány év óta megjelenő számait s lehetetlen elfojtania azt a be­nyomását, hogy lépten-nyomon olyan komoly keresz­tyének írásaival találkozott, akik kedvező körülmények között, az erők helyesebb megosztása mellett, terv­szerű és céltudatos irodalmi akció keretében igen nagy szolgálatot tehetnének az egyháztól elidegenedett ma­gyar protestáns intelligencia visszahódításában. A fel­adat természetesen óriási, a munka, első pillanatra úgy látszik, felülmúlja erőinket, de meggyőződésem, hogy az az Isten, aki a köz ily irányú szolgálata tekin­tetében a kötelességérzetet napról-napra fokozott mér­tékben ébresztgeti bennünk, ezzel arányban a kivitel és siker lehetőségeit is fogja nyújtani. (Vége.) Veridicus. A mezőföldi ref. egyházmegye közgyűlése. (Folytatás) Medgyasszay Vince indítványa a tanítók jogviszonya tárgyában, Rácz Istváné a Dunántúli Prot. Lapnak az egyházak által > kötelező járatása és hivatalos résszel kiegészítése tárgyában az egyházkerületre felterjesztetik; Szűcs Lajosnak a hadbavonultak anyakönyvezésére, Szabó Kálmán és társainak a belhivatalnokok járandó­ságának kiszolgáltatására vonatkozó indítványai mellőz­­tetnek. Esperes mellett működő segédlelkésznek 100 K díj megszavaztatott. Az egyházkerület 189/1915. sz. határozatára a tandíj­kárpótlás kérésének elmulasztása tárgyában intézke­dését megtette. Számvevőszék jelentése folytán az egyházközségek számadásai megvizsgáltattak, még mindig lassan és nehezen haladnak a jó rend felé. Egyházmegyei-, lel­­készi és tanítói gyámpénztárnok, könyvtárnok szám­adásai jóváhagyattak, úgyszintén a jövő évi költség­­vetés is. Ezzel kapcsolatban vizsgálat rendeltetett el egy kölcsön ügyben a felelősség megállapítása végett a tőke veszélyeztetése és a kamatok elmaradása miatt. Tanügyi bizottság jelentéséből örömmel látja egy­házmegyénk, hogy a háborús nehézségek közepette is a tanítás a rendes- és kisegítő erőkkel rendben és eredményesen végeztetett. Ellenben felterjesztést tesz a kerületre illetékes helyen közbelépés végett, hogy a kis­­lángi állami iskolában a rendetlen iskoláztatás miatt a és oly ellentétes dolgokat hozott már létre, hogy ezek­ből a leggondosabb válogatással sem áll össze egysé­ges rendszer. Ily óriási mezőn annyira tág tér nyílik az előítélet, a rokon- és ellenszenv, sőt a szeszélyes önkény számára, hogy minden theozófusról ki lehet mu­tatni: melyik vallással rokonszenvez és melyiket gyűlöli. Aztán éppen az ettől tartózkodás még azzal a ve­széllyel is jár, hogy az „obiectivitás“ kedvéért igyek­szik a theozófus lehetőleg tompítani saját igazi vallásos meggyőződésének színeit. De vájjon nem hasznosabb munkát végezhetne-e, ha mások tetszésére számítás nélkül, tehát igazibb odaadással és zsenirozást nem ismerve fejthetné ki a saját meggyőződését azzal a jel­szóval : győzzön a jobb! Azonban a theozófus alapjában egyik konfesszióhoz sem kötheti le magát. Az ő mestere sem Mózes, sem Buddha, sem Zoroaster, sem Mohamed, sem Jézus nem lehet, az ő vezércsillaga az a benső világosság, amelyet a kedély világába való elmélyedés és a lelké­ben közvetlenül megszólandó isteni kijelentés juttatott osztályrészéül. A modern theozófia egyik pátriárkája, Swedenborg Emánuel egyenesen látta Istent, amikor neki 1743. Londonban személyesen megjelent, előtte feltárta a szellemvilágot s képessé tette őt a szelle­mekkel és az angyalokkal való beszélgetésre. Ő a Szentírásnak nemcsak betűi és szellemi, hanem meny­­nyei értelmét is értette s vele együtt megértik mind­azok, akik teljesen átadják magukat az isteni bölcseség mélysége tanulmányozásának a lélek bensejében fénylő világosság mellett. Ezen benső, isteni megvilágítás fényénél a theozófia a következő tanokat állapította meg : Isten egy a mindenségben. A mindenségnek épp úgy, mint az emberi természetnek, egyformán 7 alap­elve van. Az öntudat két szférával bír. Az ember a reincarnatio és a karma által fejlődik. A tökéletesek titkos hierarkiát alkotnak. Az ember célja és feladata: az Istennel való titkos értelmi egységnek sironinneni Nirvánájába bejutni. Ezt úgy éri el, ha uralkodik érzékein és szereti ember­

Next

/
Thumbnails
Contents