Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-09-10 / 37. szám
290. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. Diognetus oltotta belém a haszontalan dolgok megvetését és hogy tűrjem az őszinte, szabad szót. Rusticus ösztönzött arra, hogy jellemem nemességére kiváló gondot fordítsak. Sajnos, hogy a környezet mi reánk nem mindenkor gyakorol olyan hatást, aminőről az imént szólottunk. Vannak rossz szokásaink, amelyek bennünk önmaguktól soha sem fejlődtek volna ki, amelyek barátninkról ragadtak ránk. Az emberben ugyanis igen nagy az utánzásra való hajlandóság. Erre vezethető vissza némely embernek egész magaviseleté. Ha folyton rossz példát látva növekedünk fel, szinte ki se tudjuk kerülni azt a fenyegető veszélyt, hogy azt utánozni fogjuk. A rossz példa a legnagyobb külső ellenségünk. Szerencsére a sok ellenséggel szemben akadnak hatalmas szövetségeseink. Ez azonban nem ment fel az alól, hogy főleg önmagunkra, a magunk erejére támaszkodjuk. Az a tudat, hogy vannak segítő társaink, ne legyen ok a tétlenségre, ne különösen arra, hogy megfeledkezzünk arról a példabeszédről: „Ember segíts magadon; az Isten is úgy segít“, hanem erősítse reményünket, fokozza bátorságunkat. Szövetségeseink elsősorban szinte önmagunkban vannak. Lelkűnkben nemcsak a rosszra való hajlandóság nyomai találhatók, van bennünk sok kiváló jó tulajdonság is. Egyes családi erények nemzedékről szállanak nemzedékre. Ez az öröklött lelki kiválóság ép úgy nem a mi érdemünk, mint a terheltség nem személyes bűnünk. Ezeket a velünk született jó tulajdonságokat ápolni, fejleszteni erkölcsi kötelességünk. Érettük való hálánkat azzal mutatjuk meg, ha gyümölcsöztetjük őket magunk és mások javára. A családi erényeken kívül beszélhetünk kiváló nemzeti vonásokról, beszélhetünk annak a vallásos és társadalmi körnek, amelyhez tartozunk, magasztos eszméiről. A tiszta vér, az energikus és harmonikus jellem, az igazságért hevülő lélek értékesebb örökség minden földi kincsnél. A jóra törekvő erőknek ezzel a készletével bátran vehetjük fel a harcot a bűn és annak szövetségesei ellen. Szövetségesünk még a vonzó erejű jó példa. Ellentétben a rossz példa hatásával, a közhasznú nemes életnek látása lángra lobbantja keblünkben a jóért való lelkesedést. A jó példa nem csak mutatja az utat, amelyen járnunk kell, a jó példa diadalmas erő, fokozza az akaratelhatározás szilárdságát. A jó példa nem hal meg azokkal együtt, akik adták. Túléli őket. Nemcsak a mostani környezet jó példái gyakorolnak tehát ránk irányító hatást, ez az áldásos befolyásuk meg van a múltból ránk maradt jó példáknak is. Erősítésünkre, támogatásunkra szolgálnak mindazoknak a magasztos tettetei, gondolatai, akik előttünk keresték az igazságot, szerették a nyílt őszinteséget, gyakorolták a jót. Azok az igazán nagy emberek, akik előttünk éltek, a próféták, az apostolok, elsősorban pedig maga Krisztus, a mi leghűbb szövetségeseink. A magasztos, az isteni eszmékért küzdő bajnokok táborához tartozhatni még közlegényi sorban is a legnagyobb . dicsősség. Krisztus mondotta egykoron: “íme én veletek vagyok minden napon a világ végeztéig,,. Nemcsak maga van velünk. Körénk gyűjti minden idők TÁRCA. Valláspótlékok. (Folytatás.) De a szabadgondolkozók is tudják, hogy az eszménynek nagy a vonzóereje. Egész űj vallási ideált kerestek és ezt a Szépben találták meg. Ám a Szép kultusza nem képes hitközösségeket teremteni. Nagyon is egyéni a műélvezet és túlságosan elszigetelő a Szép kultusza arra, hogy a társadalom nagyobb rétegeit tömörítse. A szabadgondolkozás tehát azzal a gyér pozitívummal, amit nyújt, semmi módon nem okadatolja azt a nagy reklámot, amellyel kínálja vásári portékáját. A vihar szerepét játssza a szellemi világban, de — van valami jó hatása is kétségtelenül. A szabadgondolkozás kérlelhetetlen kritika alá vette a klerikálizmus rabságába kényszerített egyházat, a dogmatizmusba megkövesedett vallást és a külsőségeskedéssé vált morált. Kemény bírálata felrázta a vallás őreit, felnyitotta szemeiket a hibák meglátására s új mozgásba hozta a Bethesda-tavat. Feltárúltak az örvények, amelyek elnyeléssel fenyegetik a hitétől megfosztott embert s a szörnyű kép belemarkol mindazok szívébe, akiket lelkiismeretük tetemre hív, mondván: ti, a vallás szolgái, vagytok felelősök ezért a borzasztó tévelygésért. Vigyázzatok 1 Mint valláspótlék azonban a szabadgondolkozás csak a forradalmi eszmék telepe, az elégedetlen elemek gyűjtő helye. Vágyakat kelt egy jobb után, de az az út, amely a vágyak beteljesülése felé vinne, előtte is ismeretlen. Vak vezére a világtalanoknak s akik rábízzák magukat, a Nihil sötét vermébe esnek vezérükkel együtt. Komolyabb színben mutatkozik be a theozófia, amely szellemi irányzat nevében is a Biblia kifejezését használja. Az I Kor 27-ben így ír Pál apostol: lalou^sv Goq)íav Qsov év iJV(Tvi]olo), tt]v á7toy.£r/.QV[Xj.i£vrjv, rjv ttqoÓ)Qtasv ő Qsog Ttqö roóv aiúvov slg öógav Istennek valami elrejtett, tehát titkos bölcseségéről van itt szó,
