Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-03 / 36. szám

36 szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 283. oldal. eszmék, tiszta és nemes világfelfogás szolgálatában áll; azt a sajtót, amely után általános óhajtás mutatkozik nemzetünk lelkében. Veridicus. Székfoglaló beszéd. — A pápai ref. egyházmegye f. hó 24-én tartott gyűlésén elmon­dotta : dr. Kulin Sándor kúriai biró, egyházmegyei gondnok. — A válságok azonban még hosszú ideig fognak tar­tani. A viszonyok megváltoztak, nekünk a megválto­zott viszonyokba bele kell illeszkednünk s a megvál­tozott viszonyokhoz képest kell nemzeti, egyházi, tár­sadalmi, családi és egyéni életünket berendezni. „Minden teljes igyekezeteteket pedig erre vetvén, a ti hitetek mellé ragasszatok jóságos cselekedeteket, a cselekedet mellé pedig tudományt. A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mérték­letesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig isteni­­tiszteletet. Az istenitisztelet mellé pedig az atyafiakhoz hajlandó szívet, az atyafiakhoz hajlandó szív mellé pedig szere­tetek1 (I Pét 15-7). Péter apostolnak ez az intése vésődjék elménkbe ezek szerint járjunk és cselekedjünk. Jóságos cselekedetek! A rémes küzdelem, amelyet folytatunk, nagy áldozatokat kívánt tőlünk, mindnyájunk­tól, de legnagyobb áldozatot kívánt azoktól, akik a háborúban nyomorékokká váltak, akik hitvest, apát veszítettek. Ne feledkezzünk meg ezekről. A hősöknek, a hősök özvegyeinek és árváinak könnyeit igyekezzünk fel­szárítani, az élet küzdelmeit könnyítsük meg nekik, ápoljuk, gondozzuk, neveljük, vigasztaljuk és környez­zük szeretettel őket. Kell, hogy az állam ezek érdeké­ben minden lehetőt megtegyen, de ne hárítsunk min­dent az államra, a jóságos cselekedetek gyakorlásából mindenki vegye ki erejéhez képest részét. Tudomány, mértékletesség, tűrés. A világháború fo­lyása megtanított bennünket arra, hogy a német biro­dalom felé ne csak tisztelettel, de csodálattal nézzünk s hogy a német népet példányképül válasszuk. A nagy német nemzetnek minden fia hősként har­colt és harcol ma is a különböző csatatereken, ezt a háborút azonban nem csupán az ő és mi s a velünk szövetségben álló nemzetek hősiessége, hanem a tudo­mány, a mértékletesség, a szenvedések és csapások el­viselése, a tűrés nyeri meg. A nagy apostol által hirdetett ezekben az erényekben a legnagyobbak a németek, ezek az erények emelik őket a többi népek fölé, ezek teszik őket példány­képünké. Az állam szervezettsége, az ipar, kereskedelem, föld­­mivelés, a hadvezetés, a hadfelszerelés s az összes elméleti és gyakorlati tudományok terén a német biro­dalmat illeti meg a legelső hely. Termőföldjük gyönge, de tudománnyal elérték, hogy az bővebb hozamot termel, mint a mi sokkal termé­kenyebb földünk. Termesztményök élelmezésökre, né­pességük arányában mégis kevesebb, mint a mienk, mértékletes életmód mellett azonban terményeiket be­osztják. A békében is mértékletesek voltak, ez tette őket gazdagokká s az Istenben vetett hit és a haza­­szeretet mellett ez teszi őket képessé arra, hogy a csa­pásokat, a szenvedéseket és a nélkülözéseket tűrjék, a tűrés pedig fokozza erejűket, kitartást ad nékik s ké­pessé teszi őket soha senki által nem képzelt erő ki­fejtésére. Ha a német birodalom, népének eme kiváló erényei mintegy huszonöt éve a szabolcsmegyei Thuzséron Salamon Ella, hires médium, a spiritizmus kergette halálba ifj. báró Vay Miklóst, a finomlelkü főurat a zemplénmegyei Golopon, 1885-ben). Beteges lelkek veszélyes mulatsága, de a vallást akarják vele pótolni. Fölösleges volna állításai megcáfolására erőt és időt pazarolni. Csak annyi tartozik reánk belőle, hogy a vallásban is meglevő miszticismus itt valósággal kór­tünetté erősödött; a kór azonban nem helyettesítheti az egészséget, az az egészség hiánya. A spiritizmus­­ban semmi sincs a józan vallásból. 2. Értelmi színezetű valláspótlék az u. n. szabad­gondolkozás és a theozófia. Nagy lármát csap és végtelenül agilis az első tábor, a szabadgondolkodók felekezete. Hangjában, mint ren­desen minden lármában, több a romboló, mint az építő elem, több a kritika, mint a tanítás. S bár Isten­nel és az isteni dolgokkal szemben valósággal iszonyt, theofobiát tanúsít, mégis a vallás szokása szerint ren­dezkedik be. Iskolák révén kezébe veszi az ifjúság nevelését s valósággal türelmetlen háborút indít a a gyermeklélek megszerzéséért. Egyházilag szervezke­dik, vannak liturgiái, rítusai, dogmái, hivatalos kátéi. Keresztel, házasságot köt, temet ünnepélyes szertartás­sal. Franciaországban 1902-ben liturgiás könyvet ad­tak ki „Guide des Cérémonies Civiles“ címen, ebből olvasható pl. hogy keresztelésnél egy 5 frankos pénzt tesznek a gyermekre, a keresztszülék megígérik, hogy őrködni fognak, hogy „semmi vallástan meg ne fer­tőzze és le ne alacsonyítsa a gyermek gondolkozását“. „Polgári“ temetést nálunk is rendeznek elég gyakran, lehetőleg utánozva az egyházi szertartást, hogy meg­tévesszék a közönséget. Bern központtal 1908 végén tömörültek egyházzá, nemzetközi jelleggel „Orden für Ethik u. Kultur“ cim alatt. Forel, zürichi elmegyógy­intézeti igazgató és a psychiatria tanára azt hang­súlyozta a felhívásban, hogy „ideiglenesen pótolni kell a széteső egyházakat, táplálékot kell nyújtani a ke-

Next

/
Thumbnails
Contents