Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-27 / 35. szám

274. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. vendő képe: az ő dicsőséges győzelme a halá­lon, az ő igazságának széthordozása és foko­zatos átélése az egész világon. Tudta, hogy az éjszaka után elközeleg a nap fényessége, hogy az igazság nagyobb a a Kajafásoknál, Pilátusok­nál, főpapoknál, minden hatalmasoknál és győzni fog. S volt bátorsága meghalni! De nemcsak! Meg kellett halnia! Ő maga tanította: „Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem“. Más szavakkal úgy mondta ezt valaki: „A siker ára maga az élet“ s e sikerért odaadta életét. Vannak-e nekünk igazságaink? Vannak-e meggyőződéseink, melyek mieink a tapasztalat, az átélés szent jogán ? S van-e bátorságunk rá­tenni életünket ez igazságokra, hogy örökre belevettessenek azok hallgatóink s körünk lei­kébe? „A siker ára maga az élet. . .“ Sok szó hallik ma belmisszióról, intelligen­ciánk meghódításáról, gyülekezeteink újraéledé­séről, kálvinista renaissance-ról — mindehhez nem vezet más út, mint a Jézus szenvedésteljes, de dicsőséges útja. Emberek kellenek ide, kik megértik Jézus mélyértelmű szavait a földreesett gabonamagról, kik megértik, hogy a „siker ára maga az élet, olcsóbban nem lehet elérni“ s akik a Mester nyomdokain elindulva és járva, belevetik életüket a kálvinista egyház szántó­földjébe. Spectator. Székfoglaló beszéd. — A pápai ref. egyházmegye f. hó 24-én tartott gyűlésén elmon­dotta : dr Kulin Sándor kúriai biró, új egyházmegyei gondnok, — Nagytiszteletű Egyházmegyei Közgyűlés! Teljes mértékben felfogom és átérzem annak a tisz­tességnek egész nagyságát, amelyben azáltal részesül­tem, hogy a pápai ref. egyházmegye gyülekezetei az én igénytelen személyemet tüntették ki egyhangú bizal­mukkal, holott ez az egyházmegye bővelkedik kiváló férfiakban. A Mindenhatónak — aki a szívek hajlandó­ságát és az elmék elhatározását is vezeti — kegyelme irántam való megnyilvánulását látom ebben. Köszönetét mondok megválasztatásomért a pápai ref. egyházmegye közönségének s alázattal hajtom meg fejemet az Úr kegyelmének és akaratának megnyilvánulása előtt, aki engemet szolgálattételre szólított akkor, amikor a ma­gyar nemzet s vele a magyar egyetemes ref. egyház, amelynek érdekei azonosak a magyar nemzet érdekei­vel, súlyos megpróbáltatásoknak van alávetve. Súlyos megpróbáltatások idejét éljük. Országunkat, nemzetünket s vele egyetemes ref. egyházunk létét a legnagyobb veszély fenyegette és fenyegeti még ma is. Köröskörül az ellenség milliói támadtak reánk, hogy szép hazánkat szétdarabolják, a magyar nemzetet állami létében elpusztítsák. Két évet maghaladó idő óta tart minden képzeletet meghaladó küzdelmünk. Istenben vetett hittel folytatjuk önvédelmi szent har­cunkat, amelyet nem mi szereztünk, nem mi idéztünk fel, hanem az ellenség kényszerített reánk. A Mindenható Isten jóságába és segedelmébe vetett hitünket súlyos megpróbáltatásunk csak megerősítette. Vessünk pillantást a közelmúltra és a jelenre s lát­nunk kell, hogy az Úr kegyelme velünk van. TÁRCA. Valláspótlékok. Az emberi lélek örök szükségei épp úgy követelik kielégíttetésüket, mint ahogy a testet is kell táplálni. A léleknek legtermészetesebb tápláléka az, amelyet a vallás, speciálisan éppen az evangyéliom nyújt s nor­mális, azaz minden tekintetben egészséges lelkiélet, erőteljes, tevékeny élet másutt, mint az evangyéliomon nem épülhet fel. Ez immár kétezer esztendős igazság. Ám a nyugta­lan, lázadozásra hajló emberi szellem szeret új utakat keresni, ami nem is volna különben kárhoztatásra méltó jelenség, ha erre a vállalkozásra a meglevő fogyatékosságainak alapos ismerete s az ebből folyó tökéletesülési vágy inspirálná. De sok elmét hatalmába ejt az újítási viszketeg, anélkül, hogy fáradságot venne magának arra, hogy a meglevőt alaposabban tanul­mányozná. Nevetséges erőlködés volna egy gépet javí­tani, szerkezetének alaposabb megvizsgálása nélkül. Ezt mindenki belátja s csak a vallással szemben gon­dolják megengedhetőnek azt a mostoha elbánásmódot, hogy hangzatos jelszavaktól megfélemlítve szakítanak vele, s mással akarják pótolni, de nem vizsgálják meg: vájjon csakugyan nincs-e már a vallásban elegendő táperő a lélek számára, csakugyan régiségtárba való-e már. Ilyen felületes, kellő körültekintés nélkül támadt szellemi próbálkozások, tehát az erőteljes táplálékot kívánó lelket az igazi tápszertől elzárva éhezni kény­szerítik azok a törekvések, amelyek némileg a vallás mezébe burkolóznak, a vallás allűrjeivel lépnek fel és ezzel megtévesztik, de éhen veszni hagyják az embert, mint a hamisított tápszerek. Valláspótlékoknak lehet őket nevezni céljuk szerint, bár a vallást pótolni kép­telenek. Tegyünk egy kis kirándulást ezekre a vallással szom-

Next

/
Thumbnails
Contents