Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-08-27 / 35. szám
274. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. vendő képe: az ő dicsőséges győzelme a halálon, az ő igazságának széthordozása és fokozatos átélése az egész világon. Tudta, hogy az éjszaka után elközeleg a nap fényessége, hogy az igazság nagyobb a a Kajafásoknál, Pilátusoknál, főpapoknál, minden hatalmasoknál és győzni fog. S volt bátorsága meghalni! De nemcsak! Meg kellett halnia! Ő maga tanította: „Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem“. Más szavakkal úgy mondta ezt valaki: „A siker ára maga az élet“ s e sikerért odaadta életét. Vannak-e nekünk igazságaink? Vannak-e meggyőződéseink, melyek mieink a tapasztalat, az átélés szent jogán ? S van-e bátorságunk rátenni életünket ez igazságokra, hogy örökre belevettessenek azok hallgatóink s körünk leikébe? „A siker ára maga az élet. . .“ Sok szó hallik ma belmisszióról, intelligenciánk meghódításáról, gyülekezeteink újraéledéséről, kálvinista renaissance-ról — mindehhez nem vezet más út, mint a Jézus szenvedésteljes, de dicsőséges útja. Emberek kellenek ide, kik megértik Jézus mélyértelmű szavait a földreesett gabonamagról, kik megértik, hogy a „siker ára maga az élet, olcsóbban nem lehet elérni“ s akik a Mester nyomdokain elindulva és járva, belevetik életüket a kálvinista egyház szántóföldjébe. Spectator. Székfoglaló beszéd. — A pápai ref. egyházmegye f. hó 24-én tartott gyűlésén elmondotta : dr Kulin Sándor kúriai biró, új egyházmegyei gondnok, — Nagytiszteletű Egyházmegyei Közgyűlés! Teljes mértékben felfogom és átérzem annak a tisztességnek egész nagyságát, amelyben azáltal részesültem, hogy a pápai ref. egyházmegye gyülekezetei az én igénytelen személyemet tüntették ki egyhangú bizalmukkal, holott ez az egyházmegye bővelkedik kiváló férfiakban. A Mindenhatónak — aki a szívek hajlandóságát és az elmék elhatározását is vezeti — kegyelme irántam való megnyilvánulását látom ebben. Köszönetét mondok megválasztatásomért a pápai ref. egyházmegye közönségének s alázattal hajtom meg fejemet az Úr kegyelmének és akaratának megnyilvánulása előtt, aki engemet szolgálattételre szólított akkor, amikor a magyar nemzet s vele a magyar egyetemes ref. egyház, amelynek érdekei azonosak a magyar nemzet érdekeivel, súlyos megpróbáltatásoknak van alávetve. Súlyos megpróbáltatások idejét éljük. Országunkat, nemzetünket s vele egyetemes ref. egyházunk létét a legnagyobb veszély fenyegette és fenyegeti még ma is. Köröskörül az ellenség milliói támadtak reánk, hogy szép hazánkat szétdarabolják, a magyar nemzetet állami létében elpusztítsák. Két évet maghaladó idő óta tart minden képzeletet meghaladó küzdelmünk. Istenben vetett hittel folytatjuk önvédelmi szent harcunkat, amelyet nem mi szereztünk, nem mi idéztünk fel, hanem az ellenség kényszerített reánk. A Mindenható Isten jóságába és segedelmébe vetett hitünket súlyos megpróbáltatásunk csak megerősítette. Vessünk pillantást a közelmúltra és a jelenre s látnunk kell, hogy az Úr kegyelme velünk van. TÁRCA. Valláspótlékok. Az emberi lélek örök szükségei épp úgy követelik kielégíttetésüket, mint ahogy a testet is kell táplálni. A léleknek legtermészetesebb tápláléka az, amelyet a vallás, speciálisan éppen az evangyéliom nyújt s normális, azaz minden tekintetben egészséges lelkiélet, erőteljes, tevékeny élet másutt, mint az evangyéliomon nem épülhet fel. Ez immár kétezer esztendős igazság. Ám a nyugtalan, lázadozásra hajló emberi szellem szeret új utakat keresni, ami nem is volna különben kárhoztatásra méltó jelenség, ha erre a vállalkozásra a meglevő fogyatékosságainak alapos ismerete s az ebből folyó tökéletesülési vágy inspirálná. De sok elmét hatalmába ejt az újítási viszketeg, anélkül, hogy fáradságot venne magának arra, hogy a meglevőt alaposabban tanulmányozná. Nevetséges erőlködés volna egy gépet javítani, szerkezetének alaposabb megvizsgálása nélkül. Ezt mindenki belátja s csak a vallással szemben gondolják megengedhetőnek azt a mostoha elbánásmódot, hogy hangzatos jelszavaktól megfélemlítve szakítanak vele, s mással akarják pótolni, de nem vizsgálják meg: vájjon csakugyan nincs-e már a vallásban elegendő táperő a lélek számára, csakugyan régiségtárba való-e már. Ilyen felületes, kellő körültekintés nélkül támadt szellemi próbálkozások, tehát az erőteljes táplálékot kívánó lelket az igazi tápszertől elzárva éhezni kényszerítik azok a törekvések, amelyek némileg a vallás mezébe burkolóznak, a vallás allűrjeivel lépnek fel és ezzel megtévesztik, de éhen veszni hagyják az embert, mint a hamisított tápszerek. Valláspótlékoknak lehet őket nevezni céljuk szerint, bár a vallást pótolni képtelenek. Tegyünk egy kis kirándulást ezekre a vallással szom-
