Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-08-20 / 34. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 268. oldal. a legnagyobb jótétemény, amit az emberek Isten segedelmével nyújthatnak, a legkiáltóbb szükség gyönyörű kielégítése az, ha lelkésznevelő intézeteinkben egy felemelt homloké, széles látókörű, a legtisztább műveltség szellemétől áthatott, de emellett Istennel szemben alázatos, hivő s áhitatos szivű lelkészgeneráció képződik. Veridicus. A barsi ref. egyházmegye lelkészértekezlete. A barsi ref. egyházmegye lelkész! karának értekezlete f. hó 2-án, a tagok élénk részvétele mellett folyt le. Ének, majd Orbán Jenő imádsága után Patay Károly mutatott arra az érdeklődésre, amely egyházunkkal szemben a legújabb időben társadalmi, irodalmi és jótékonysági téren megnyilatkozott, érintette egyházi közéletünk aktuális problémáit. Meleg szavakkal üdvözölte az új tiszti kart. Utána Akucs Lajos újonnan választott elnök kegyeietes szavakkal adózott előde, Varannay Lajos emlékezetének s gazdag programmot tárt egyesületünk jövendő működése elé. Ezután előterjesztés történt az egyházmegyei közgyűléshez a lelkészi fizetéseknek az E. T. I. t.-c. 114. §-a értelmében leendő sürgős rendezése, a köztisztviselőkével egyenlő drágasági pótléknak kivétel nélkül minden lelkészre leendő kiterjesztése, a nyugdíjas lelkészek, özvegyek, árvák helyzetének javítása s a VII. t.-c. oly irányú revíziója tárgyában, hogy a természetbeni lakás a nyugdíjba beszámíttassák. Tárgyalás alá került a stóla-ügy is. Értekezletünknek az az álláspontja, hogy ez már teljesen megérett a rendezésre. Ahol az 1913., majd az 1914. évi kér. jegyzőkönyvek alapján életbe léptették, a magasabb díjak szedése a legkisebb nehézségbe sem ütközött, sőt a palástdíjak emelését úgy szólva, természetesnek és méltányosnak tartották a hívek. Az értekezlet nehezményezte a kér. közgyűlés azon eljárását, hogy ebben az ügyben megkérdezte az egyházmegyéket s mikor azok csaknem egyhangúan a rendezést kivánták, véleményüket semmibe sem vette. Ez az eljárás nemcsak az évtizedes gyakorlattal ellenkezik, de alkalmas arra is, hogy az egyházmegyék munkájának s tanácsadásának a komolyságát veszélyeztesse. Az értekezlet további folyamán egyes felszólalók kemény szavakkal illették a harangátvétel alkalmával a vállalkozó cég részéröl tapasztalható udvariatlanságot, sőt hatalmaskodást. Sürgős intézkedés végett püspök úrhoz fordultunk. Ezután Pető Sándor és Szinay Sándor lelkészek tartották meg székfoglaló felolvasásukat. Az előbbi Templom és háború, az utóbbi Kálvinizmus cim alatt tartott aktuális és nivós felolvasást. A gyámoldai ügyekre térve mély meghatottsággal tárgyalta értekezletünk özvegyeink és árváink sanyarú helyzetét. Erőihez mérten iparkodott segítségükre jönni. Rendes segélyül fizet a gyámolda jelenleg minden özvegynek és nyugdíjas lelkésznek 300 koronát. Egyik lelkésztársunknak erre a célra történt 150 koronás adománya lehetővé tette, hogy özvegyeink rendkívüli segélyképpen jelen évre kb. 50 koronát kaphassanak. Ezenkívül fizeti még a gyámolda az 1908 után választott lelkészek nyugdíjintézeti 33%-os belépési járulékából a 12%-ot. A parciális gyámoldák fennmaradásáért küzdők álláspontjának helyességét a nehéz idők ime, mennyire igazolták! Értekezleti pénztárunk helyzete immár lehetővé teszi, hogy évenként bizonyos összeget pályadíjak kitűzésére fordítsunk. A kérdés részletes megbeszélése a következő gyűlésre maradt. 1916. vannak és erősek hazánk ellenségei, akik azt megsemmisíteni határozták és törekszenek. Csak azt látjuk, tudjuk, hogy két év óta folyton mennek körünkből nemzetünk fiai, most már apák és fiák is, hogy teljesítsék és teljesítik is híven kötelességeiket. Csak azt látjuk, hogy egyre szaporodnak a gyászolók, az árvák; csak azt látjuk, halljuk, hogy több a sóhajtás, mint a vigság szava; csak azt látjuk, hogy régóta nem hullott annyi könnyharmat a földre, mint ebben a két esztendőben. De éppen ezért kérünk téged, óh Mindenható, aki szólsz, hogy legyen s a semmi is léteire által megyen, szólj, hogy álljon meg és mint a kőszál, a habok között, e haza megáll’, szólj a minket körülvevő szélvésznek és félelmeink menten elenyésznek. Igen, jövel immár jó Isten, bölcsen igazgató Atyánk és ha még nem elég a keserű pohár, amit eddig ki kellett ürítenünk: küzdő, szenvedő fiainkban, testvéreinkben acélozd az erőt, fokozd a lelkesedést, szilárdítsd meg az akaratot, hogy helyüket, mint eddig is, becsülettel megállhassák s igaz ügyünk védelmében rendületlenül kitarthassanak a diadalig. Ha pedig már a te könyörületességed, irgalmad is megelégelte a megpróbáltatásokat, óh, szüntesd meg a nagypénteki komor hangulatot, a kétségeket, a gyötrődéseket és hozz ezek helyébe mielőbb húsvéti fényt, diadalt! Vess véget a véres szörnyűségeknek, támaszd fel a béke napját, hadd jöjjenek vissza remegő, aggódó szeretteik körébe a harctéren és fogságban levő kedves fiák, szeretett férjek és kenyérkereső apák! Hadd kezdődjék meg ismét a békés munka a családban, a társadalomban, az államban: az egyesek javára, üdvére s a közjóiét előmozdítására! Hadd népesüljenek meg ismét a templomok és hangozzék azokban őrömnek és hálaadásnak szava! Óh hatalmas Isten, hozz már vig esztendőt, hisz megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt! Ámen. Fülöp József lelkész. oöQoo
