Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-08-20 / 34. szám
266. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. a zsidó nép és Isten között volt, mennyei javakat mutatott fel aranyértékben s nem papirosban. Mózes ezt személyesen intézte el Hóbábbal s Hóbáb engedett, sőt — én azt hiszem — titokban utána lopódzik az elvonuló tábornak, csak velük mehessen — ha Mózes eltiltja. Sok Hóbáb várakozik, hogy őt Mózes szólítsa meg, Mózes, ki a nép terhét felvette, akin meglátszik, hogy terhet hordoz, ha eltakarja is s az Ur javait közli úgy, hogy emberek nőnek s lesznek szemünk gyanánt. Sz. I. Protestáns intelligenciánk visszahódítása.*) Ha végig tekintünk ama tényezők során, amelyek protestáns intelligenciánk visszahódításának nagy munkájában ez idő szerint segítségünkre lehetnek, különösen két dolog ötlik a szemünkbe: az egyik lelkész! karunk megfelelőbb nevelése, a másik céltudatos irodalmi akció. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a mai intelligens embert, aki az istentagadás, egyházi indifferentizmus levegőjét magába szívta talán a gyermekkora óta s aki legtöbb esetben óvakodik a vallással szemben való viszonyáról még csak szót is ejteni, mert minden vallási hév — úgy érzi — csak gátolja a maga előmenetelében, az ilyen intelligens embert éppen értelmisége sarkpontján lehet megragadni és megnyerni. Semmiesetre sem szabad engednünk, hogy az új lelkész be* Az előző közleményeket 1. lapunk 32., 33 számaiban. lépve a maga gyülekezetének az értelmiségi osztályhoz tartozó tagjai közé, szellemi, értelmi inferioritást áruljon el. Ma már a legtöbb életpályára igen nagy, komoly és alapos előtanulmány után lehet lépni. Aki a maga orvosi, ügyvédi szigorlatain, vizsgáin átment, tanulmányi eredményeit természetszerűleg nagyra értékeli, mert érzi, hogy a kenyérért, amelyet pályája nyújt, előre alaposan meg kellett harcolnia. A munka, amelyet végzett, komoly volt, odaadást, sok türelmet, esetleg sok álmatlan éjszakát kívánt meg. A mi protestáns papjaink mögött nem áll az egyedül üdvözítő egyház autoritativ tekintélye, mely esetleg a szakképzettség hiányát pótolhatná. Annak, aki súllyal akar bírni vele körülbelül egy értelmi színvonalú emberek között, kell, hogy teljes és kifogástalan szakképzettsége legyen, kell, hogy a maga tudományának teljesen a színvonalán álljon. Mikor azt kívánjuk, hogy a lelkész a maga gyülekezete intelligenciájának a legintelligensebb tagja legyen, nem gondolunk arra, hogy az emberi tudás egyéb területeiről szerezzen valami ekklektikus műveltségi mázt. Az ilyennek nincs semmi fajsúlya, semmi értelme. A pap legyen pap tetőtől talpig. Legyen áthatva a maga hivatásának fontosságától. Ne akarjon csillogni egyéb területeken, de ott, ahol az emberi léleknek Istenhez való viszonyáról van szó, legyen birtokában mindazon ismeretnek, ami a maga s az emberek számára szükséges. Mit törődöm én azzal, hogy orvosom, akinek feladata beteg testem épségének visszaállítása, az elektrotechnika, vagy az ural-altáj nyelvészet körében analfabéta? Intelligenssé őt az teszi, az ad neki önérzetet, az szerez számára közbecsülést, hogy a maga szakmájában becsülettel megállja a helyét. Mindenki érzi, hogy az ilyen orvos nélkülözhetetlen tagja a társadalomnak. Szüksége van rá szegénynek, gazdagnak, tudósnak s tudatlannak. Felkeresik, bíznak TÁRCA. Reggeli imádság egyházmegyei gyűléskor. Nagy és dicsőséges Isten, kit a bölcs lángesze sem tud fölérni, csak titkon érző keble óhajtva sejt, mély alázattal borulunk le előtted e reggelen, hogy hálát adjunk gondviselő jóságodért és könyörögjünk továbbra is segítő, oltalmazó kegyelmedért. Óh, mert mélyen érezzük azt, hogy csak te vagy az erő, mi a gyengeség; te vagy az áldások forrása, mi a megáldottak; te vagy a biztos oltalom, mi a megtartottak. Végetlen jóságod a menny és föld hirdeti, sokaságát nyelvünk, óh, ki nem beszélheti! Hálát adunk neked az életért, mellyel megajándékoztál ; az erőért, egészségért, melyet fenntartottál; a segítségért, mellyel eddig munkáinkban támogattál; az eredményekért, melyekkel megáldottál és a védelemért, melyben az élet sokféle bajai, megpróbáltatásai között részesítettél. Hálásan köszönjük, hogy közelebb az elmúlt éjszakában védő szárnyaid alatt békességben nyugodhattunk és felvirradván veled való társalgás után megkezdhetjük munkáinkat, hivatásunk teendőit, kiki azon a munkamezőn, ahova a te gondoskodó bölcsességed helyezte. De különösen hálát mondunk neked a lelki életünkben nyilvánult jóságodért, könyörülő szeretetedért, hogy nem hagytál magunkra, hanem gondoskodtál tökéletesedésünkről, hogy ezáltal hozzád minél hasonlóbbak lehessünk és a hozzád vezető egyenes útat is biztosan megtaláljuk. Erre a célra rendelted nevelő dajkául az egyházat, mely a te szent fiad, a mi áldott Idvezítőnk kiomlott vére által nyert szilárd alapot. Ennek a tagjai, munkásai vagyunk mi is mindnyájan, mint királyi papság és szent nép, melyet, óh, Istenünk sajátodnak tartasz, hogy a te hatalmas dolgaidat hirdessük, ki minket a setétségböl csodálatos világosságra hívtál! Igen, szent kötelességünk, hogy a világosságot egymás között terjesszük, a hitet erősítsük és minde| nek felett egymás terhét hordozzuk!