Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-13 / 33. szám

Huszonhetetik évfolyam. 33. szám. Pápa, 1916 augusztus 13. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA. KÖRÉBÓL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József cd felelős szerkesztő címére küldendők, a Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 4 50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők Ha valaki én utánam akar jőni .. . Lk 9*5: „Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét minden nap és kövessen engem.“ Jézust először mindenki szívesen követte. A nép tömegekben özönlött lábaihoz. Íme egy nagy próféta ! Talán a várva-várt Messiás. Vájjon ki ne követné Öt ? Az ilyen ember közelében lenni, a nyomában járni mindig nagy nyereség. Személye gazdag Ígéret gyanánt állott mindazok előtt, akik az ő korában és az ő népe között a maguk sorsával nem voltak megelégedve s aki a nyomában járt, csaknem mindenki valami hasz­not, vagy előnyt várt tőle. Vájjon ez a hasznon, nyereségen alapuló keresztyén­­ség manapság már teljesen túlhaladott álláspont-é ? Nem volt-é alkalmunk megismerkedni vele éppen a háború kitörésekor? Az a nagy vallásos áradat amely akkor nemzetünk felett tova zúgott, sok olyan embert is magával ragadott aki a maga hitétől, imádságától, templombajárásától valaminő hasznot, előnyt várt. Az egyik többet vagy kevesebbet, mint a másik. Sokan harctérre vouuló kedveseikre gondoltak, s azokra a nagy veszedelmekre, amelyek ott a mi katonáinkra leselkednek. Tekintetüket végig hordozták ellenségeink tömegén s a magyar haza nagy megpróbáltatásán. Ma­guk előtt látták az óriási harcot és a győzelem nehéz­ségeit. Minden esetre célszerűnek látszott az Istennel szemben való elszakított kötelékeket helyreállítani. A vallásos lelkesedés sokakra nézve nem volt más, mint többé-kevésbbé tudatos és világos számítás, bizonyos haszonra és előnyre irányuló keresztyénség. Jézus a maga idejében hamarosan megtalálta a mód­ját annak, hogy az embereknek az ő követésére vo­natkozó eme helytelen felfogását borzasztóan meg­semmisítse. Ez az ige: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát és vegye fel az én keresztemet és kövessen engem — hamarosan elhangzott ajakáról és nemcsak a lelkesült tömeget, hanem magát tanítványai­nak meghitt, szűk körét is a földre szállította a hetedik ég ábrándvilágából. Valóban jól értették-é őt? Valóban ilyest mondott-é? Kételyre azonban semmi okunk sincs. Éppen ez az ige ismétlődik meg újra és újra az ő evangéliumában. Egyetlen szavát sem olvassuk annyi­szor, mint ezt, mert éppen ezt akarta, mintegy pőröly­­lyel, bevésni a lelkiismeretünkbe. S ahol nem olvassuk is világos és félreérthetetlen szavakkal, ez az ige min­denütt átragyog a magát Messiásnak valló Jézusnak rendkívüli viselkedésén. Ő sehol sem használ hatalmi eszközöket. Személyétől az erőszak távol áll. Érdeké­ben sehol sem gyülekeznek össze titokban fegyveres, harcrakész csapatok. Hanem ehelyett mindenütt le­mondás, önmegtagadás, szenvedés. Végtére mind vilá­gosabban és világosabban ragyog fel pályája végén a kereszt. S a kereszt még nem minden. Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát és vegye fel az ő ke­resztjét minden nap és kövessen engem.“ A tanítvá­nyoknak is ezt az útat kell választaniuk. Krisztust kö­vetni lehetetlenség önmegtagadás és kereszthordozás nélkül. Ez a rég ismert és a mi személyes keresztyén éle­tünkben is — úgy gondolom — átélt és megtapasz­talt követelménye az evangéliumnak a hosszadalmas és mind tovább terjedő háború alatt új és sajátságos fényben áll előttünk. Mindannyiónkra s a mi egész keresztyén magyar népünkre nézve is igen üdvös, ha Jézusnak ezt a szavát újból megragadjuk és magunkkal visszük a mai idők minden nyomorúságába, gyötrel­mébe és halálos szenvedésébe. Ha aggasztó gond emészt, mert kérésünk az Istennél látszólag nem talál meghallgattatásra, ha idegeink lassanként megőrlődnek a folytonos csalódások között, mikor napról-napra vár­juk a közeli békét s az mind messzebb látszik távozni látóhatárunkon, ha azokra a roppant áldozatokra gon­dolunk, amelyeket a haza szent ügye napról-napra követel tőlünk, mindezeket a nehézségeket benső vilá­gunkban csak úgy lehet legyőznünk, ha azon az úton járunk, amelyet számunkra a Jézus jelölt meg, ha állan­dóan elménkben tartjuk, hogy Jézust, a mi Megváltón­kat soha senkinek sem lehet követnie önmegtagadás és kereszthordozás nélkül. De ha mi ezt a krisztusi jelszót éppen most egész komolyságában a szívünkbe véssük, menten sok homály eloszlik, fényre változik, sok kérdés válaszra talál, sok nyugtalanság nyuga­lommá enyhül. Abban a pillanatban megérezzük, hogy az igazi keresztyén embert soha semmi nehézség sem

Next

/
Thumbnails
Contents