Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-23 / 30. szám
30. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 235. oldal. reménykedéssel felváltva tölti be minden magyar ember szívét. S mikor az én szívem is ily érzelmekkel van telve, természetes, hogy ide száll az önök közé, ebbe a gyülekezetbe, mert hiszen mi, e gyülekezet tagjai egyek vagyunk, egy a mi hitünk, egy a mi hazaszeretetünk, s ezért önök között találok én megértő szíveket, s önök között reményiek méltánylást! Nem szándékom e percben részletesen mérlegelni a harctéri helyzetet, mert hiszen ma a harci események természetszerű labilitása folytán sokak szívét tán inkább az aggodalom érzése uralja, az én szívemben azonban ma is a jó eredménybe vetett feltétlen hitem és erős bizakodásom foglalja el a főhelyet. Mert ha az eddigi harcok összeredményeit mérlegeljük és tesszük a serpenyőbe, úgy be kell látnunk, hogy a mérleg ma is a mi javunkra mutat eredményt, s igazán csak rövid életű epizódnak tekinthető az, ami most a mi hátrányunkra van. Én fanatikusan hiszek abban, hogy Isten velünk van, mert hisz ha a számarányokat tekintjük, úgy ha nem felsőbb erők támogatnák a mi igazságunkat, már rég elpusztíttattunk volna, s kétségtelenül az Isten keze az, mi megóvott bennünket eddig és győzelemre fogja juttatni igaz ügyünket ezután is! Büszkeséggel tölthet el bennünket az az egész világ által elismert tény, hogy a magyar nemzet a véres viaskodás minden részletéből oroszlánrészt vesz ki és a történelem által igazolt hagyományos hősiességével vált részesévé minden jó eredménynek. S ha keressük, hogy elleneink óriási erőarányaival szemben mi a mi erőnk, úgy rá kell jönnünk, hogy semmi más, mint az Istenbe vetett szilárd hit, a magyar erkölcs és a példátlan magyar hazaszeretet! Ép ezért reánk uraim, mint a mi hittársaink, a mi népünk szellemi vezetőire, óriási feladatok várnak e nehéz időkben, nekünk kell egyensúlyban tartani, bizakodással tölteni meg híveink lelki világát, s nem elég az, ha úgy, mint eddig is tettük, jótékonysággal, vigasztalással s tanácsadással töröljük le az özvegyek könnyeit és gyámolítjuk az árvákat, hanem azok erkölcsi erőit kell fenntartani, fokozni minden áron. Hirdessük a hitet, óvjuk meg a tiszta magyar erkölcsöket. S itt, sajnos, reá kell mutatnom olyan jelenségre is, mely a hosszú háború aggasztó következményeként a magyarság legerősebb fegyverei egyikét, a magyar tiszta erkölcsöt, a magyar nő fogalmának koszorús költőnk által is megénekelt tisztaságát veszélyezteti. Ha mi látni is tudunk szemeinkkel, úgy észre kell vennünk, hogy bár, hála a Mindenhatónak, ma még csak szórványos jelenségként, a mi népünknél, a magukra maradt tanácstalanoknál, a talán némely esetben túlzott hadisegélyezés folytán, nő a kedv a cifrálkodásra, a parádéra, ami, sajnos, többnyire erkölcstelenségre vezet, állítsuk meg e bajt szép szóval, kéréssel ha lehet, de az illetők pellengéresítésével is, ha kell. Hirdessük a templomi szószékről és az iskola katedrájáról egyaránt a hit igéi mellett a tiszta erkölcs és az igaz hazaszeretet nagy erejét, hintsük el ezt népünk szívébe, ültessük be a serdületlen ifjak fogékony leikébe, mert hisz ők vannak hivatva pótolni elesett legjobbjainkat, s ők lesznek a hon fenntartói és megvédelmezői! Szítsuk a hazaszeretet szent tüzét, mert ez a tűz az, amely sohasem rombol, csak épít, mert nem éget, csak melegít, olvaszt, forraszt, összeforrasztja a magyar szíveket szétbonthatatlan vaspáncéllá, melyen megtörik minden támadás, minden ellenséges szándék. Midőn mai egyházmegyei közgyűlésünket, melyet elnöktársám buzgó imája vezetett be, ily gondolatokkal és ezzel a kéréssel megnyitom, engedjék meg nekem, bajtársunknak és a te házadnál való gyülekezetnek. 3 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 4 Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, ha tégedet imádságaimban említelek. 5 Mert hallom a te szeretetedet és ama hitedet, amelyet az Úr Jézus Krisztus és minden szentek irányában táplálsz. 6 És könyörgök, hogy a te hitedben való közösség hathatós legyen minden jónak megismerésében, ami bennünk van. 7 Hiszen sok örömem és vigasztalásom volt a te szeretetedben, hogy a szenteknek szívei megvidámodtak általad, kedves testvérem. 8 S ezért, ámbár a Krisztussal való közösségem folytán nyilván parancsúl is szabhatnám eléd azt, ami illendő, 9 mindazáltal inkább kérlek a szeretet okából — vedd fontolóra: én Pál, a vén ember s most ezen felül a Krisztus Jézusnak foglya, 10 én kérlek tégedet kedves fiamért, akinek atyjává lettem a fogságban, Onésimusért, 11 aki egykor előtted haszontalannak bizonyult, most, pedig mind neked, mind nekem nagyon hasznos. 12 Öt most neked, ímé, visszaküldöm.„„Őt“ mondom én, azaz: „az én saját szívemet“. 13 Öt én szívesen magamnál tartottam volna, hogy szolgáljon nekem te helyetted az evangéliumért szenvedett fogságomban; 14 de a te megkérdezésed nélkül nem akartam cselekedni, hogy a te jó tetted ne legyen bizonyos mértékben kényszerített, hanem önkéntes. 15 Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy örökre visszanyerd, 16 nem úgy többé, mint szolgát, hanem mint valami sokkal nagyobbat, mint szeretett testvért. Nekem ő már az a legszebb értelemben, mennyivel inkább az lesz pedig neked, mind testben, mind az Úrban. 17 Ha tehát én társad vagyok, úgy vedd őt magadhoz, mintha én volnék. 18 Ha pedig valamit vétett neked, vagy valamivel adósod, azt nekem ródd fel. 19 Én Pál írásban adom neked, saját kezemmel: én megfizetem. Azt is mondhatnám: magadnak ródd fel, mert tulajdonképpen te még többel vagy nékem adósom: saját magaddal. 20 Igen, kedves testvér, szeretném valami hasznodat látni a mi Urunk kedvéért: vidámítsd meg szivemet az Úrban. 21 Készségedben bízva írtam neked ekként. Tudom, hogy te még többet fogsz cselekedni annál, amit én kérek. 22 Egyúttal pedig készíts nekem szállást, mert remélem, hogy imádságaitokért nektek ajándékoztatom. 23 Köszönt téged Epafrás, aki Krisztusért megosztja velem fogságomat, 24 továbbá Márk, Aristárkhus, Démás és Lukács, az én munkatársaim.
