Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-16 / 29. szám
29. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 229. oldal. indítványa, de azt értekezletünk Gartsik N. Sallay István ellenindítványával napirendről levette. (Az indítványt külön közöljük.) Az indítvány tárgyazza a reformáció szellemi diadalának érvényre juttatását és tovább fejlesztését főcélul kitűző ünneplést, stb. Mely emlékezet legyen a reformátorok példája szerint a terhek magunkravállalása és a reformáció szellemében újjászületés fejlesztése által. Az ellenindítvány figyelmes meghallgatása után sajnálattal vette tudomásul az értekezlet, hogy a reformáció 400-ados emlékünnepéhez legméltóbb megünneplési módot tárgyazó indítvány már elkésett. Amennyiben felsőbb hatóságaink már megállapodtak az ünneplési módozatokra nézve. Mindazáltal észrevétel nélkül helyesléssel fogadtatott s jegyzőkönyvbe foglalása határoztatok. Majd azután jegyzőkönyvileg megörökítettük elhunyt elnökünk Sebestyén Dávid, volt kocsi- és ifj. Czike Lajos bőnyrétalapi lelkésztársunknak érdemeit. S az ilyként szomorú ülés kezdete azon örömmé vált, hogy öt évvel ezelőtt — megrongált egészségére való tekintettel — lemondott Barsi Sándor elnökünket újra elnökünkké választhattuk, ki engedve a szeretet megnyilvánulásának, e tisztet újra elfogadta. A sokféle folyó ügyek elintézése után, az indítványok során, Gyalókay Béla tanácsbiró, lelkésztársunk indítványára, lelkészértekezletünk felkérte az egyházmegyei közgyűlést arra, hogy a református lelkészi karhoz nem méltó csekély drágasági pótlék (háborús) segélyt — felsőbb hatóságaink közbelépése folytán — emeltesse fel az államhatalom által megfelelő módon annyira, hogy e címen, e nehéz megpróbáltatással teljes időben, minden rendes és segédlelkész is kaphasson segélyt, családi viszonyaira való tekintet nélkül. Azon másik indítványa, hogy az adócsökkentési államsegély is emeltessék fel a mostani rendkívüli vielindulunk szava után — hanem néma bizalommal menjünk előre. Az elhívás eredménye. (4—6.) Hogy milyen küzdelmek árán, vagy hogy egyáltalán küzdelmek árán-e — csak annyit tudunk, hogy Ábrám betöltötte a feltételeket. Az ígéretek megragadták a lelkét. Felismerte hivatását. Úgy gondolta, hogy ő vagy ezért él, amit Isten megmutatott neki, vagy egyáltalán nem érdemes élnie. Meghozta a szükséges áldozatokat. Hajlandó volt életén a leggyökeresebb változtatásokat megejteni. Mit jelenthetett neki a Háránból való elindulás, a Babilóniából való végleges kivándorlás! Mi ehhez képest az, amit mi már sokalni szoktunk! És megvolt a bizalma is Isten iránt. Semmi külső támasza nem volt. A föld, amelyre jutott, lakott föld volt. Semmi jel nem mutatta, hogy ez a föld az övé lesz. A külső valószínűség mind ellene szóltÁbrám reszonyok kívánalmai szerint, mert sem az egyház közszükségeit, sem az egyházi hivatalnokok naturáléit nem fedezik, levétetett a napirendről, azon tudomással, hogy 1918. évben már úgyis új bevallások lesznek s a felmerülő differenciák akkor kiegyenlítődnek. Végül, még egy életre való indítványt fogadtunk el egyakarattal. Ugyanis Besse Lajos tarjáni lelkésztársunk indítványa folytán felkérte értekezletünk az egyházmegyei közgyűlést arra, hogy mindazok a református lelkészek, kik a háborúba vonult tanítók helyett kénytelenek az iskolai oktatást teljesíteni, tekintet nélkül arra, hogy van-e tanítói oklevelük, vagy nincs, felsőbb egyházi hatóságaink útján a törvényes 80 korona havi összeget, az állam pénztárából megkaphassák. Mert e rendkívüli viszonyok között, a rájuk szakadt tanítás ideje alatt, a terhen kivül sokféle napszám és jövedelmüket csorbító költségekkel, tanítói elfoglaltságuk miatti kiadásokkal is terhelve lettek az ily lelkészek. Referens. Diákgyülés Felsőörsön. Aki f. hó 1-én, délelőtt, a felsőörsi utcákon járt, láthatott pár embert, aki csaknem minden háznál megállt, majd betért az udvarba. Ezek szedték össze az önként felajánlott lisztet a felsőörsi atyafiaktól — a diákgyülés számára. És majdnem mindenütt többet adtak, mint amennyit ígértek. A tiszteletes még néhány látogatást tesz. Vurglics prépost a legnagyobb szívességgel fogadja és szintén felajánlja vendégszeretetét. Kövess földbirtokos fát, tejet ajánl és kedves neje a két ígérkezett hölgynek is örömmel ad lakást. Rásky rektor a harmoniumot igazgatja. A „köztársaság“ is kezd berendezkedni, hordják ményének. De ő megmaradt bizalmában. Isten tudja, miért és merre vezeti. Egész élete folyásában ez Ábrám főjellemzője: minden áldozatra kész engedelmessége és minden reménytelenséggel dacoló hite. A feltételeket olyan alaposan betöltötte, hogy azoknak vonalaira alakult ki egész jelleme: Ábrám az engedelmes hit hőse. S a betöltött feltételek mellett Isten megvalósíthatta célját. A világtörténelem évezredei a tanuk rá. Ábrámnak érdemes volt Babilóniát elhagyni. Kapott helyette egy másik várost, melynek „alapítója és építője Isten“ — azt a „mozdíthatatlan“ új országot, melynek egyik előharcosa volt ő is, az Istenben hívő lelkek új rendjét. És érdemes volt bíznia: Isten évszázadok és ezredek sok viharain keresztül mégis gyüzelemről-győzelemre viszi terveit. S az Ábrám előtt feltáruló jövendő tüzpontjában mi már ott látjuk Jézust. Ábrám is ő rá nézve teremtetett, hivatott el és képesíttetett szolgálatát betölteni. Ábrám-
