Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-16 / 29. szám
Huszonhetetik évfolyam. 29. szám. Pápa, 1916 julius 16. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBÓL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József a felelős szerkesztő címére küldendők, a Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 450 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János íőmunkatárs dinére küldendők Lázadás. Zsolt. II. Egyes festők néhány vonással csodálatosan megragadó festményt alkotnak. A zsoltáríró is pár sorban egy hatalmas drámát tár elénk, egy nagy lázadás képét. A népek és fejedelmek összeesküdnek Isten ellen és végezetül legyőzetnek egy olyan király által, akit az Örökkévaló kent fel s akit Fiának nevezett. Ki ez a király? Bizonyára Jézus Krisztus, a mi Urunk. Ebben a zsoltárban a zsidó hagyomány is messiási próféciát lát. Ebben az értelemben idézik az újtestámeritomi írók is (pl. Csel 42g). De kire is alkalmazhatnánk másra a zsoltáríró kifejezéseit ? Melyik király kapott hatalmat az összes népek felett egész a föld határáig ; melyik király nevezhető az Ur felkentjének? Melyik király hirdeti a földön az Örökkévaló akaratát, melyik király menedéke mindazoknak, akik az élet nagy küzdelmeiben hozzá fordulnak? Nem az-e, akit megjövendöltek a próféták, akinek várása betöltötte a világot s aki azt mondotta: „minden hatalom nékem adatott mennyen és földön?“ Három kérdés áll előttünk: 1. Melyik ez az összeesküvés az Ur ellen, az ő felkentje ellen, a Messiás-Király ellen, Isten ellen és Krisztus ellen? A múltban kell azt keresnünk, vagy a jövőben, bizonyos országban, vagy bizonyos meghatározott korban, az időnek és térnek meghatározott pontján? Egy szóval, kijelölhetjük-e helyét és idejét? Kétségkívül, találunk a történelemben Isten ellen lázadó korokat, melyekben a sötétség nagyobb merészséggel és nagyobb szervezettséggel tör a világosság ellen, melyekben a küzdelem nagyobb arányokat, a lázadás szembeötlöbb formákat ölt, de a valóságban lázadás mindig van. Abban a pillanatban, melyben felragyog Istennek igazsága, mikor megjelenik akarata a világ előtt, ellenfelek, ellenségek mindig akadnak. Már a jeruzsálemi piacon, az első pünkösd napján, hallatszottak a lázadó kiabálások, a gúnyos nevetések. Századokról századokra ismétlődik ez. Nem halljuk-e ma is ezeket a lázadó kiáltásokat? Sajnos, nagy hadsereg zűrzavaros lármája hangzik. Figyeljünk csak! Itt a szabadosság szelleme zug, mely széttépi az isteni kijelentést s a bibliából csak arra tekint, amire akar; ott a formalizmus harsog keményen s nem engedi, hogy a vallás gyökeret verjen a szívben s gyümölcsöket teremjen az élet számára, kitépi a vallás éltető gyökérszálait; emitt a babonaság alakoskodik s furcsa szövetséget köt a durva materializmussal és a leggőzölgőbb miszticizmussal; amott az érzékiség buja üvöltése hangzik, az elégedetlenség, az irigység és szövetséges társainak mormogásával egyetemben, mig a háttérben a tétlenség szelleme horkol. Egyszóval a világiasságnak és a gőgnek összeesküvése dühöng az egész vonalon. Ez az a nehéz idő, melyben megsokasodtak a magukat szeretők, a pénzsóvárgók, a kérkedők és kevélyek, ez az a nehéz idő, melyben az emberek elfordítják fülüket az igazságtól, melyben megtagadják az egyedüli Urat, az Istent és a mi Urunkat, a jézus Krisztust. (II Tim 31—13. 4i; jud 4.) 2. Mi lesz az eredménye e küzdelemnek? A kételynek még az árnyéka is lehetetlenség. Isten ellen harcolni nemcsak szentségtörés, de esztelenség is. Vigyázzatok, hogy Isten ellen ne háborúskodjatok! — mondta Gamáliel a zsidóknak. Vigyázzatok, mondhatná ma is koruuk és minden kor lázadóinak. Mit ér el a' gyermek,
