Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-09 / 28. szám
222. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. nemesebb, mint a férfié; észbeli tehetsége sem áll lejebb, mint a férfié, szíve érzelme meg pláne lángolóbb, melegebb a vallás iránt, mint a férfié ! . Nézzük meg az istenitiszteleteket, nem a nők vannak-e azokon jelen túlsúlyban még békeidőben is ? Nekünk a háború után az új generáció nevelésében nemcsak az iskolában, mint eddig, hanem a templomban is, a temetéseknél is a kántoriak végzésénél nélkülözhetetlen szükségünk lesz a hivatott női munkásokra ? Ha velem, mint kántorral a temetéseken túlnyomóan nők énekelnek, miért ne lehetne éneklő kántor a tanítónő? A templomi és temetési funkcióknál ki ne hallgatná megható érzéssel a fülbecsengő, szívreható, lágy női éneklést, ki ne hallgatná szívesen a hívek közül az orgona akkordjait kísérő finom, női hangot? A nő képessége nem áll hátrább a férfi képességégénél, ebből önként következik, hogy nem állhat hátrább a joga sem. Követésreméltó a Belsősomogyi Ref. Egyházmegye megszívlelendő határozata; sőt ebből kifolyólag óhajtandó volna, hogy a tanítónők a kántori oklevél megszerzésére is már a jövő tanévben a képzőkben kötelezendők lennének, mert erre a háború után feltétlenül szükségük lesz. De meg ha egy férfikántor van a gyülekezetben, s a tanítónő okleveles kántor, így •— mivel a kántort helyettesíteni képes — a hívek sem idegenkednek tőle annyira, mintha kántori képesítéssel nem bírna. Kántori képesítést és férfijogokat a nőknek — a jövő ezt kéri tőlünk ! Darab Lajos ref. kántortanító. IRODALOM. Tábori levél a frontról a fronta. Küldi a Budapesti Katona Otthon. 16 lapos kis nyomatvány, mely a háború egyik legnagyobb csapásával, a nemi bajokkal foglalkozik és felvilágosítja a katonákat a bűn súlyos következményeiről. Az ügyes tollal megirt müvecske dr. Csia Sándor cs. és kir. főorvos munkája. Megszerezhető a Budapesti Református Keresztyén Ifjúsági Egyesületben, Bp. Vili. Főherceg Sándor-utca 28. I. Lelkészek, katonák közt való kiosztásra ingyen példányokat kaphatnak. Az Unitárius Theológiai Akadémia fejlődésének története. Irta: Dr. Boros György. Kolozsvár, Egyesült Könyvnyomda Részvénytársaság. 1916. II -j— 29 1. Szerző, az ismert unitárius tanár és iró rövid vázlatban mutatja be, hogy miként fejlődött az unitáriusok kolozsvári főiskolájából az unitárius Theologia Akadémia. Az 1566—1847 közt levő időszakot 3 lapon elintézi. Szerettük volna, ha ezt kissé bővebben tárgyalja, mert nagyon érdekes volna bepillantást nyerni e csaknem 300 esztendős intézettanügyi viszonyaiba. Legnagyobb terjedelemben a legújabb évek történetével (1896-tól) foglalkozik. Hasznos azok számára, kik a hazai unitárius theologiai oktatással akarnak megismerkedni. Ne csüggedj el. „A Magyarországi Kékkereszt Egyletek“ közlönye. VIII. évf. Bp. 1916 junius 15—6 szám. Tartalom: W. J.: Háború és hit. Alfatau: A kékhasú a boros pohár alatt. Freimut-Wallrabenstein: Hogyan szabadultam meg az iszákosság rabságából. A fontos munkát végző lapot szeretettel ajánljuk lelkészeink figyelmébe. Előfizetési ára 70 f. egy évre. Előfizetni Bp. VII. Dohány utca 45. sz. földszint alatt lehet. Diákmozgalom és egyház. (A Magyar Evangéliumi Keresztyén diákszövetség kolozsvári vezető-konferenciáján tartott előadás.) Irta: Révész Imre, a kolozsvári ref, theologiai fakultás ny. r. tanára. Kolozsvár, nyomatott Stief Jenő és társa könyvnyomdájában. 1916. 10 lap. A keresztyén egyház történelmét alaposan ismerő és a jelenlegi szellemi áramlatokban az igazságot felismerni tudó lélek emelkedhetik csak fel oly témák helyes irányban való tárgyalására, mint aminővel Révész kötelezte le a diákügy és az egyház minden barátját. Bár szerző, mint maga mondja diákéveiben, „sajnos“, nem tartozott a MEKDsz munkásai közé, de vele az igaz és egyre szorosabban fűződő barátság viszonyában áll“. Felfogása szerint a Krisztus földön épülő anyaszentegyháza mai helyzetében hatalmas diadalívhez hasonló, mely a gyakorlat szempontjából tekintve két égbetörő szilárd oszlopon nyugszik: a történelem egyházak és a szabad evangéliumi mozgalmak munkáján. Ez alapon megállapítja, milyen legyen az Egyház magatartása a diákmozgalommal szemben és milyen a diákmozgalom magatartása az egyházzal szemben. Az Egyház magatartását illetőleg a következőleg nyilatkozik: „Legyen az a diákmozgalom létjogának nemesen szabadelvű elismerése (nem az indifferentizmus értelmében,
