Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-25 / 26. szám
26. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 205. oldal. A dési reformátusok temploma kőből rakott, hajó alakú alapon nyugszik. Az ős-keresztyénség eredeti hasonló jelvényének mintájára. Szembeszökően szimbolizálja a küzdő egyház evezését a hit és szabadság lobogója alatt az emberiség igazi boldogsága, vagyis Istenországa felé. Kerületünk is egy ilyen hajó a békés boldogulásért folytatott és még tovább vívandó harc tengerén. Benne áll ez a hajó most a dokkban. 100 éves futás után a hibákat javítják. Luther kalapácsütései ott ismétlődnek a bordákon. A hajó kormányosai tanácsot tartanak: miféle rakománnyal legyen megterhelve s micsoda kinccsel fusson ki a hajó 5 százados harcára. Nehéz időket élünk. A történelem megtanít, hogy valami sokat ne várjunk a háborútól. Csak mintegy 10—15 évig terjedő megújhodás születik a borzalmas kataklizmából. Azután ismét jön a „modern“ felvilágosodás, forog a régi kerék a háború véres szekere után. így volt ez a francia forradalom után és az 1848-i magyar szabadságharc után. A mesterséges vallásosságot nyomon követi a hitetlenség és erkölcstelenség, az önimádás és a materializmus templomot betemető szahara-homokja. Merre fusson kerületünk hajója? Mit vigyen magával? Elég nagyok-e az idők arra, hogy ezt a kérdést bölcsen megoldják vezéreink ? Teremtsünk „Református tanulmányi-alap„-ot! A legkisebb áldozat: de a legdrágább kincs, a legtöbbet Ígérő befektetés. Uj intelligencia, erős egyház, imádkozó és dolgozó társadalom, nagy nemzet származik belőle. íme a reformáció diadalkapuja!* _______ Kovács József. * A kaposvári lelkészi kör egyenes óhajtására közöljük e cikket, amely oly életbevágó kérelést tárgyal, amiről igen sok szó esett már nemcsak szükebb közös összejövetelek, beszélgetések alkalmával, de lapokban is. Szerkesztő. épülete, ettől balra az iskola. Az összes épületekhez szépen kavicsozott utak vezettek . . . Üdvözöltük a missionáriust, munkatársait és az összes testvéreket. Az illemtudás és jó magaviselet, amely ott látható volt, megragadta figyelmünket . . . Nevetséges beszédet, vagy valami illetlenséget, nem hallottam és nem láttam én ott seholsem. Testvéri szeretet vezetett közöttük minden egyes embert . . . Valóban itt láttam megvalósítva azt, ami egyik kínai könyvünkben olvasható : „Ő náluk ifjak és öregek egymással testvéri közösségben élnek. Mindnyájuknak az Isten az atyja; a négy tengertől körülövezett lakosok egy családot alkotnak!“ Elgondoltam magamban, hogyan is lehetséges, hogy a világ mégis rossz híreket terjeszt róluk! ? . . . Tudom most már, hogy mindaz a legcsunyább káromlás .. . Igaz amit a mi könyveink mondanak: „Ahol az erény kimagaslik, ott van vele szemben a káromlás ; ahol nagy tudomány uralkodik, ott van vele szemben az alacsony megvetés, így volt ez örök időtől fogva.“ (Vége köv.) Kiss János. A kaposvárvidéki lelkészegyesület értekezlete. Úgy a kitűzött tárgyak fontosságánál, mint az érdeklődés nem közönséges méreteinél fogva a szokásos értekezleteket jelentőségben túlszárnyaló összejövetelen vettünk részt május 29-én Kaposvárott a lelkészi hivatalban. Az értekezlet 22 hivatalos tagja közűi 15-en, egyházmegyénk vezérkarából pedig Nagy Lajos esperes, Huszár Aladár gondnok, Papp Kálmán egyházmegyei számvevő és dr. Matolcsy Sándor ügyész jelentek meg. Mozsonyi Sándor elnök buzgó imája, megszokottan tartalmas és mindig aktuális megnyitó beszéde után — jelen alkalommal a protestantizmusnak a háború által teremtett új helyzetben vató létjogosúltságáról s a reformáció 400 éves jubileumának megünnepléséről emlékezve — a kitűzött tárgyak jöttek sorra. Első volt köztük Izsák Aladárnak a múlt egyházmegyei gyűlésen a kellő előkészítés hiánya miatt méltatlan elbánásban részesült, a lelkészek és tanítók kiemelkedőbb irodalmi és közéleti működésének az esperesi jelentésbe felvételét célzó indítványa. Több, az indítványnak különböző oldalát megvilágító hozzászólás, főként gondnok úrnak szép és logikus szavai után abban történt megállapodás, hogy a megemlítés az önálló, irodalmi értékű müveket ölelje fel, a kérdés egyéb módozatairól pedig a múlt gyűlésen választott irodalmi bíráló bizottság adjon véleményes jelentést. A „Somogyi Hirlap“-nak ez üggyel kapcsolatos egyik tájékozatlanságra való, egyházi életünket viszásan beállító cikke fölött pedig az értekezlet megütközésének adott kifejezést. Minthogy a családi pótlék jelen alakjában szétforgácsolódó tételei miatt a célt nem éri el, az értekezlet a házon kívül tanuló, nagyobb segélyre valóban reá utalt gyermekek után óhajtaná csak folyósítani az egyházkerületi gazdasági tanács ily alapon készült új számítása alapján. Viszont a drágasági pótlékban való részesülésre az értekezlet véleménye szerint minden lelkészcsalád egyenlően jogosúlt. E részben kívánatos, hogy a konvent kerületünknek a drágasági pótlék folyósításánál szabad kezet adjon, a többi egyházkerületben hiányzó, csak nálunk meglévő családi pótlékra tekintettel. Önként értetődvén, hogy a konventen az állam által adott 250.000 K drágasági pótléknak a kerületek közt való elosztásánál csupán a lelkészi állások száma jöhet tekintetbe, de az egyházkerületünk saját pénztárából adott családi pótlék semmi szin alatt nem számítható be előnyünkre avégett, hogy aztán ennyivel kevesebb drágasági pótlékot kapva, megrövidüljünk. A reformáció 400 éves jubileuma tárgyában a Kálvintérre tervezett központi nagyszabású építkezés eszméjét — a Kálvin elveinek ellentmondó szoborterv elejtésével — a kör örömmel üdvözli; ám a költségvetés és a költségek miként viselésének ismerete nélkül további véleményt nem mondhat, mert úgy gondolkozik, hogy
